Kettős Játszma ∆ L.S. 18+ ∆

7. rész

Louis

  Styles nagy lendülettel állt fel és elkezdte magára kapkodni a ruháit. Én csak értetlenül néztem az ágyon fekve, hogy mit csinál, míg hozzám nem vágta a ruháim.

  -Öltözz!- vetette oda. Nagyra nyílt szemekkel néztem rá. Ebbe meg mi a franc ütött? Észrevette tétlenségem, így rám vezette a szemeit- Mi van? Talán rossz a füled?- kérdezte türelmetlenül.

  -Nem- suttogtam. Gyorsan magamra ráncigáltam ruháimat. Styles megragadta a karom és belökött egy szobába.

  -Most jól figyelj- mélyesztette bele zöld szemeit az én kékjeimbe.- Akik bejönnek ide, azokkal nem találkozhatsz. Maradj csöndbe. Oké?-nézett rám fenyegetően.

  -Oké- válaszoltam zavarodottan. Nagy hévvel csapta be az ajtót.

Harry

  Az idegességtől remegő kezemmel nyitottam ki az ajtót. Ahogy az kinyílt, apa rontott be, őt követve anya sétált. Láthatólag csak anyát nem vetette szét az ideg.

  -Mi a francot művelsz fiam?- dörrent rám apa. -Meglépsz az estélyről? Normális vagy? Megmondtam, hogy nincs több idegenekkkel való éjszakázás!

  -Miről beszélsz? Itt nincs semmi féle idegen- tettettem az ártatlant, közbe azon imádkozva, hogy le ne bukjak. Nagy a tétje, de egyszerűen nem bírok a farkammal. Végszóra egy csattanás halladszódott a fürdő felől. Francba! Oda zártam be Louist.

  -Igen? Nincs itt semmi féle idegen, mi? Vagy netán neked egy prostituált nem idegen?- vonta fel apa gúnyosan fél szemöldökét. Improvizálnom kellett.

  -Mondom, hogy nincs- bizonygattam- Be akarok nektek mutatni valakit- villantottam egy 1000wattos mosolyt, fejben már elő is készítve a tervet. Elindultam a wc fele, majd résnyire nyitva az ajtót, bessurrantam.

  Louis tanácstalanul álldogált a csap mellett. Mellé léptem, majd közel állva hozzá fülébe suttogtam.

  -Most jól figyelj! Csináld azt amit én és ne kérdezősködj- megszeppenve nézett rám, majd bólintott egyet.

  Összekulcsoltam kezeinket ( persze csak a látszat kedvéért), majd kivezettem a nappaliban várakozó szüleim elé.

  - Anya, apa! Ő itt Louis, a pasim- a döbbenet kiült mindenki arcára. Szüleimére azért, mert nem tudták eldönteni, hogy viccelek e, Louiséra feltehetőlegesen azért, mert azt se tudta mi folyik körülőtte. Bár nem csodálom. Csak pénzt akart keresni, erre meg belekeveredett egy családi drámába.

  -Hogy mi?- nyőgte ki apa.

  -Jajj Alfréd- kapott észbe anya.- Ne legyél már ilyen tiszteletlen!- Louis felé fordulva beszélt tovább - Üdvözlünk a családban- mosolygott rá, majd egy szeretetteljes ölelésbe vonta.

  -Apa- biccentettem egyet anyám karjaiba zárt fiú felé jelentőségteljesen.

  -Khm. Ahogy Amanda is mondta, üdv a családban- mondta kétkedve, majd jobbját nyújtva fogtak kezet.

Louis

  A későbbiekben a Styles család idősebb tagjai faggattak bennünket, hogy hogyan is jöttünk össze és, hogy mennyi ideje vagyunk együtt. Styles hadovált valami buliról, mire két dorgáló szempár találta meg. A nem létező történetünket két hétre írta meg.

  Az ebédlő asztal körül ültünk. Én Styles mellett, velünk szemben pedig az idősebb pár.

  -Ohh és Harry- nézett Amanda az ifjonc Stylesra.

  Hmm...szóval Harry-ízlelgettem az eddig titok fedte nevet.

  -Igen?- fordította figyelmét anyjára.

  -Holnap indulunk a kisebb kiruccanásra. Mi lenne, ha Louis is velünk jönne?- kérdezte kedvesen, mire kitágult szemekkel kaptam rá a fejem.

  -Hát nem hiszem, hogy jó ötlet- mondta Harry meggondolatlanul, közel járva ahhoz, hogy lebuktasson bennünket. Egy szerelmes pár nem viszakozik az együtt töltött időktől.

-Szerintem sem, sok a munka- sóhajtottam sajnálatot tettetve.

-Nem baj, fel vagy mentve a munka alól arra a két hétre- tapsolt egyet vidáman a nő, mire párja csak szemforgatva nézett el morcosan. Szerintem nem nagyon kedvel...

-Ebben az esetben jön- vigyorodott el Harry. Arcáról lerítt, hogy van valami hátsó szándéka szavai mögött.

-Nagyszerű- somolygott Amanda- Jól fogunk szórakozni.

-Abban biztos vagyok- nézett rám huncut mosollyal Harry, miközben egyik kezét az asztal takarásában a férfiasságomra vezette. Tettére megdermedtem és elfolytottam egy nyőgést. Érdekes lesz ez a két hét....