Kettős Játszma ∆ L.S. 18+ ∆

5. rész

Louis

- Na mi az?- kérdztem Zorát sürgetőn, a terem egyik sarkába megállva.

- Mi mi?-vigyorgott rám.

- Hát azt mondtad, hogy valami fontosat akarsz mondani. Van valami baj?

- Jajj dehogyis- kezdett el kuncogni, mire a homlokom ráncoltam értetlenül.

- Akkor minek rángattál el onnan? Már alakult a helyzet- mondtam enyhe éllel a hangomban.

- Csak hallottam Stylesról egy két dolgot és gondoltam, hogy jobb ha mégse kezdesz ki vele- ártatlan tekintettel nézett fel rám. De már ismerem elég jól, hogy tudjam, valamit titkol előlem.

- Na mondjad, mi böki a csőröd- fontam össze karjaimat mellkasom előtt.

- Nekem aztán semmi. Csak féltelek- lépett közelebb és kicsiny kezeit az alkarjaimra simitotta.- Nem neked való. Kifogna rajtad. Túl kőszívű. Nem vigyázna rád- vezette fel egyik tenyerét arcomra.

- Miről beszélsz?- téptem ki magam ingerülten markai alól.

- Most mitől lettél ilyen ideges? Csak jót akarok!- váltott át ő is hasonló hangnemre. A baj csak az, hogy én se tudtam a választ. Többnyire nyugodt természet vagyok. Ha valaki olyat tesz, amit nem túlzottan preferálok, inkább csöndbe maradok, mintsem szóljak érte.

- Ha jót akartál volna, hagytad volna, hogy megbasszon!- emeltem fel a hangom.

- Te meg mi a faszról beszélsz? Erre vágysz? Eddig azt mondtad, hogy utálod a munkád!

- Mert utálom is! Ez volt az utolsó esélyem kilábalni ebből a szarból- ejtettem le karjaim csalódottan.

- Jajj Lou..-közeledett felém Zora, majd egy szoros ölelésbe vont.- Rád mindenki szívesen menne! Van még itt egy csomó ember - mondta vígasztaló hangnemben- És még Styles is itt van- motyogta. Szemem előtt láttam, ahogy fintorog a mondat közben.

- Hogy érted? Itt van?- próbáltam kibontakozni karjai közül.

- Ne!- szorított jobban. - jóvá akarom tenni! Csak csináld azt amit én!

- Miről besz...?- mondatomat puha ajkak szakították félbe. A hangok elcsöndesedtek körülöttem. Hirtelen reagálni se tudtam. Aztán a fejemben lefutottak az iment elhangzott szavak. Zora nem hülye, tudja mit csinál. Én meg bízok benne.

Közbe vékony karjait nyakam köré fonta, miközben csípőjét enyhén az enyémnek lökte. Hogy ne csak álljak, mint egy mosott szar, nyelvemet a szájába csúsztattam, miközben kezeimmel a testét jártam be, míg a seggénél meg nem állapodtam és bele nem markoltam.

Tudatomba egy hangosabb torokköszörülés férközött be. Zorától lassan váltam el, míg ő kicsit túl is játszva szerepét adott még pár puszit a számra és végül egy kisebb haragos szusszantás kíséretébe elvált tőlem.

Fejemet felemelve a torokhang gazdájára, Stylessal találtam szembe magam.

-Úgy tudtam, hogy dolgozni jöttek ide!- mondta haragos tekintettel. Mielőtt válszolhattam volna, Zora tette meg helyettem.

-Igen, csak egy ilyen helyes srác mellett nehezen tudja visszafogni magát az ember- somolygott angyali tekintet varázsolva magára miközbe oldalasan átölelt.

Zavartan fordítottam kicsit oldalra a fejem. Nem nagyon szoktam hozzá az efféle bánásmódhoz. Hisz végig kanos fószerek döngettek meg. Rendes párom már évek óta nem akadt. Hisz ki gondolna komolyan egy kapcsolatot egy egyéjszakás sráccal...?

-Ezt ha lehet munkaidőn kívül csinálják- mondta fennhangon a srác.

-Természetesen!- vágtam rá engedelmesen. Zorával egyszerre fordultunk meg, hogy a ránk kiszabott feladatokat tudjuk folytatni. Viszont egy hang meggátolt benne.

-Louis! Magával beszédem van!