Dollhouse

0. nap #2

-Van valami gond? -nézett felém aggódva Jhon.
-Gond? Hogy van- e valami gond? -ordítottam. -Nem végül is nincs semmi, csak elraboltak, és egy "babának" tart ez a Mester, amivel lehet csak úgy játszani.. és éppen egy babaháznak elnevezett betonhalmazban tartózkodok!  És valószínűleg sosem fogom többet látni a családomat, sosem fogom többet ölelni a barátaimat és a barátomat sem csókolom meg többet. Nem lesz gyerekem, nem fogom tudni megtanítani járni! Aztán még.. - a monológomat egy éles sípolás szakította félbe.

-Megjött a posta - szólt Matt.
-A mi? -néztem rájuk zavartan.
-Süket vagy? -kérdezte a lány idegesen.
-Oké Amy elég lesz! -mondta ismét a fiú. -A "posta" egy olyan dolog, amiben a Mester dolgokat küld nekünk.
-Mint most.. egy.. teás kancsót? - vette ki Jhon a dobozból.

Kérlek kezdjétek meg a Teapartit!

-Ez az én hangom. -köszörülte meg a torkát Matt.
-És az mit jelent? -húztam fel szemöldököm idegesen.
-Semmi jót. -felelték egyszerre.
-Ajajj.

Miután megkezdtük a "teapartit" minden elsötétült. Csak a halk, egyre gyorsuló lélegzet vételeket lehetett észlelni. Egy hatalmas csattanás után felkapcsolódtak a vörös fényű lámpák, ezzel tökéletesen egy időben indult el valami elmebeteg horrorfilmből való gyerek kacagásos- sikításos "zene". Mindenki ijedten meredt  a másikra.

-Gyerekek, ez így nem jó, folytatnunk kell a partit.- hallottam Matt ijedt hangját.

-Ja.

Folytattuk. Miközben a vörös, cseresznyés teát iszogattuk, aminek olyan színe van mint a bennünk áramló vérnek, beszélgettünk, igaz szinte ordítva, mivel a horrorisztikus hangoknak hála nem hallottuk a másik hangját. A piros lámpák lekapcsolódtak. Csak egyféle hangot érzékelt fülünk: csöpögést. Hirtelen világos lett a szobában és ismét a fiú hangját hallottuk:

Kérlek menjetek a szobáitokba.

Nem kellett több, mindenki rohanva ment végig a folyosón, be az ajtajukon.

Mikor én is beértem egyszerre csapódott be az összes ajtó.

10 perc szabad foglalkozás a szobádban, majd lefekvés!

A saját szobámban a saját hangom. Nagyon jó.

Szétnéztem mi is van itt. Egy ágy, egy plazma TV egy műablak ráragasztva egy fa fényképével éjjeli szekrény rajta a fényképpel a családomról. Egy ruhás szekrény. Vajon mi lehet benne? Kinyitottam és ugyanazok a ruhák néztek vissza, mint ami az otthoniban van. Kivettem egy bő sárga pólót amire azt volt írva: LAHT. A Los Angeles Handball Team edzőpólója. Az egész ragad a beleszáradt, fekete waxtól, amit edzéseken összefogdostam. Ugyanott, a jobb vállrészénél ki van szakadva, mint az eredetinél. De ez nem lehet az igazi , annak a címkéjére van írva a mezszámom és a nevem.

Itt a lefekvés ideje, kezdődik az esti mese!

Gyorsan kikerestem a zöld bő pizsamának használt pólóm, meg egy sárga rövidnadrágot, és fel is kaptam magamra. AZ ágyba vetettem magam, fejemre húztam a takarót, és a szemben lévő TV hirtelen bekapcsolódott majd a képen Matt ideges arca látszódott.
Egy teljesen idegen hang szólt:

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Matty nevű kisfiú. Ez a kisfiú mindig nagyon szomorú volt, mivel nem tudott aludni, mert azt hitte ha elalszik, akkor sosem ébred fel többet. Egyszer, mikor nagyon fáradt volt, elaludt. Álmodott, méghozzá azt, hogy úgy sosem aludna el, ha megépítené azt a szerkezetet ami érzékeli, hogy hány órát fekszik az ágyában, és ha több mint két órát feküdne, akkor az ágyában lévő égők aktiválódnának és szét égetnék a kicsi Matty hátát.

Ekkor hallottam, ahogy Matt felüvölt és a képernyőre kaptam a szemem, amin épp ül fel az ágyáról, csupasz hátán pedig vörös foltok. Hirtelen feküdt vissza, mintha valaki parancsolta volna neki, ekkor folytatódott a "történet":

Matty nagyon okos volt, így megépítette ezt. Ám mikor nagyon fáradt volt, és már több mint a megadott időt töltött pihenéssel, az ágya egyszerűen kigyulladt, vele a rajta  égő ember is.

Hirtelen Mattra kaptam a szemem akit épp lángcsóvák vettek körül, de egyből el is álltak, folytatódott az egész:

Ám, voltak füst érzékelők a szobában, és lelocsolták, a már szinte szénné égett testet, ami miatt az, füstölögni kezdett, akár a frissensült csirke. Matty nem sokkal később belehalt a sérüléseibe.
 Itt a vége fuss el véle. Jó éjszakát, gyerekek!

Mattra folyamatosan hulltak a vízcseppek, akárcsak a mesében. Szóval ha a saját hangjukat halljuk, mikor együtt vagyunk, akkor az tényleg nem jelenthet semmi jót.

Nagyon rossz volt a mese, már ha csak azt nézzük, a folytonos szóismétlés miatt.

Éjszaka két óránként felébredtem, mivel Matt ordított egyet. Megtörtént az ami a mesében volt. Megégette őt az ágy.