Dollhouse

2. nap

Mikor felkeltem a szobában borzalmasan meleg volt.
Ahogy felültem éreztem a tarkómhoz izzadság által tapadt hajtincseimet.
A halántékomon és homlokomon akár az esőcseppek az ablakon, úgy gördültek végig a verejték cseppek.
Gyorsan lerántottam magamról a takarónak nevezett akármit, majd csiga lassúsággal ültem fel.
Valahogy elvonszoltam magam a ruháimat rejtő szekrényhez, miután lassan kinyitottam, és toltam arrébb a hercegnős ruhát, amit még alkalmam se volt felpróbálni, kivettem egy szűk farmert, meg egy egyszerű fekete pólót.
A szekrény alján találtam egy dobozt, ami csattokat, hajgumikat és egy fésűt rejtett.
Ennek örömére felkötöttem hajamat, ami hosszúsága végett, még így is a hátam közepéig ért.
Fogalmam sem volt, mit kéne most csinálnom, mivel a mi drágaságos mesterünk még semmi parancsot nem adott ki.
Viszont a terem díszítését, ahol a ma esti szalagavatót tartjuk, még nagyon gyorsan be kéne fejezni.
Leültem az ágyra, és elkezdtem számolni a perceket és amikor már nagyjából hét percnél járhattam meghallottam a saját hangom:

Kérlek kövesd a fénnyel kijelölt utat!

Ahogy ezt meghallottam úgy pattantam fel, mintha puskából lőttek volna ki.
Gyors, határozott léptekkel tettem meg a már ismerős utat.
Mire mindenki az ajtóhoz ért, az egy hangos kattanás kíséretében kinyílt, ami miatt láthattuk eddigi művünket.
Nem önfényezésből mondom, de egész szép munkát végeztünk.
-Gyerekek- suttogja Matt alig hallhatóan mikor már nagyban benne voltunk a melóban.
-Hm? -néztem rá.
-Úgy érzem itt az idő, hogy elszökjünk.
-Te teljesen hülye vagy? -kérdeztem valamennyivel idegesebben,és hangosabban.
-Igen.. De, ha meg is halunk, nem szenvedünk többet- nézett ránk vigyorogva.
-Na jó,engem hagyjatok ki ebből.- szólt most Amy.
-Hát jó, ha te akarsz itt tovább szenvedni, hát hajrá..
-Na mi a terved? -húztam plafonig jobb szemöldököm.
-Noos. Miközben megy a bál.
Egy kis elektromossággal, megoldjuk, hogy mikor elindul az egyik szám, Sam Smith-tól az I'm not the only one, akkor egy hatalmas robbanás lesz ami ránk nézve nem káros, de az ugye füstöt hagy maga után, és így a kamerákon nem lehet látni, hogy mi épp hol tartózkodunk. Ekkor, kimegyünk azon a vészkijáraton ami a padló alatt van, csak majd fel kellesz gyorsan feszíteni hozzá a talajt.
És onnan elvileg irány a szabadság.- mondta el a tervet az utolsó pár szót kiemelve.
-Na, ez egész jó.
-Én benne vagyok, ha ti is.- suttogtam.
-Nekem tök mindegy. -szólt messzebbről flegmán Amy.
-Nekem is jó.
-Na akkor megbeszèltük.
Az I'm the only one a 3. A track-on szóval..

Kérlek, tíz percen belül sétáljatok vissza a szobáitokba.

-Amy..
-Tudom. Ez az én hangom volt.
Matt és Jhon gyorsan összerakta azt a szerkezetet ami megközelítőleg a megadott dalkor fog felrobbanni, majd elindultunk vissza a a szobáinkba. Ahogy visszanéztem, láttam, hogy a másik lány a ,,csapatból" az ajtó előtt ácsorog, és bámulja azt. Feltételezésem szerint, azon gondolkodhat, hogy vajon mi várhat rá odabenn.
Nem figyeltem őt sokáig, de valószinűleg nem maradt sokáig, mivel már csak két perc maradt, mielőtt becsukódtak volna az ajtók.

Ahogy beléptem a szobámba, két változást vettem észre. Első az volt, hogy az éjjeli szekrényemen volt egy kis boríték azon pedig a nevem szerepelt.
Ahogy kinyitottam szemem egyből a sorokon futott végig.

Kedves Lucy!

A mai nap, az életed legszebb, és legmeghatározóbb élménye lesz, ugyanis ma este tartjuk meg a szalagavatót!
Mivel ez egy bál, és ezekre nem illik egyedül jönni, szereztem neked egy párt, akit ma reggel sorsoltam ki neked!
A sors, úgy hozta, hogy a mai napon te Mattel leszel egy pár.

Nos, ennyit akartam csak közölni,
Jó szórakozást szórakozást mai estéhez -Mester.

Ahogyan olvastam a sorokat, a szívverésem felgyorsult, pont úgy mint a légzésem is. Így hogy fogjuk megvalósítani a szökés tervet? Mindegy is, a fiúk okosak, úgy is kitalálnak majd valamit. 

Nem csak ez az egy volt a változás a szobában, a sarokban, pontosan a szekrény mellet volt egy kisebb fajta sminkasztal amin drágábbnál- drágább kencék és ecsetek sorakoztak. Épp ideje volt, mivel ahogy fordultam láttam magam a tükörben, és mit is mondjak... nem voltam épp elragadtatva a kinézetem miatt, sőt meg is ijedtem saját magamtól. Az arcom beesett, és sápadt volt. A szememben egy kis fáradtság és félelem játszadozott. Alatta fekete félholdak látszódtak. Szám nagyon csúnya, cserepes volt.
Az asztalról gyorsan fel kaptam egy kis alapozót, korrektort, szemfestéket, púdert, szemöldök- és szemceruzát, egy szempilla spirált és egy fekete rúzst.
Mindenből próbáltam kiválasztani a legsötétebb árnyalatot, mivel azt szoktam hétköznapokon is viselni.

Mikor egy sokkal elviselhetőbb kinézetű Lucy-t láttam, elégedetten, és fáradtan dőltem be az ágyba.
Hosszú kezemmel levettem az éjjeliszekrényen álldogáló fényképkeretet, majd megfigyeltem azt. Picit ideges lettem, mivel ezen a képen csak a szüleim vannak, de a bátyám nincs.

A bátyám nagyon fiatalon hunyt el, autóbalesetben. Négy éve -azaz amióta megtörtént a tragèdia- gyászolom őt. Nem csak a bátyámat, hanem a legjobb barátomat is elveszítettem. Anyáék is gyászolnak csak ők másképp.
Észre sem vesznek engem, tőlük akár egy épp bemutató kezet is tetováltathatnék a homlokomra, őket nem különösen érdekelné.
Jó igaz, néha hébe-hóba megkérdezik hogy vagyok, hogy hogy megy a  suli.
De amúgy pont letojják.
Először ez az egész nagyon bántott, de három év alatt megtanultam hogya...

Kérlek kezdd meg a készülődést a Bálra!

Mivel a sminkem már kész volt, a ruhámat sem kellett kiválasztani ezért csak a hajam maradt.

Mikor kész voltam, és az utasítást is megkaptuk, elindultam a hosszú folyosón,de egy mellkasba ütköztem, aminek Matt volt a tulajdonosa.
-Nos, Lucy készen állsz a szalagavatóra?

-Hát mivel úgy tűnik nincs más választásom, igen. - bólintottam egyet fejemmel.

-Akkor nyomás- nyújtotta elém karját, annak jeléül, hogy karoljak bele.
Hát, igen elég kínos volt.

Így mentünk végig a folyosón. Annak végén lévő ajtó már résnyire nyitva volt, és ahogy beléptünk, már a többiek is ott álltak egymás mellett, puccba vágva.

Kezdődjék a bál!

És ahogy véget ért a mondat elindult az első szám.
Matt szorosan magához húzott, fejem mellkasán pihent.
Lassan, egymáshoz simulva ringatóztunk a lassú számra.
-Matt. -susogtam, miközben beszagoltam illatát.
-Igen? -kérdezte rám nézve.
-Sikerülni fog?
-Egész biztos. -lassan elkezdte simogatni a hajam, amitől végigfutott a gerincemen a hideg.
-Mi az hercegnő, fázol? -kuncogott. Utoljára Cameron hívott Hercegnőnek..
-Ne hívj így! -sziszegtem összeszorított fogaimon keresztül,majd bal kezemmel vállába ütöttem.
-Hé, nyugi! -nevetett ki halkan.

Ekkor  elkezdődött a következő dal, és hirtelen rámtört a felismerés, miszerint lassan megkezdjük a "szökést".
Vajon kijutunk? És túl is éljük?
Elèg sokáig gondolkozhattam, mert amit legközelebb érzékeltem az volt, hogy elindul az I'm the only one lassú eleje, Matt  ellép tőlem, Jhon pedig feszítővassal a kezében rohan egy kijelölt hely felé.
Egy nagy robbanást hallottunk, ezt követően egyből ellepett a füst mindent. Valami nagyon nem stimmelt, a szürke gáztól egyből rosszul lettem, és a földre rogytam.
Nagyon nehezen pislogtam, és már csak arra emlékszem, ahogyan Matt imbolyogva indul meg felém...