Dollhouse

3. nap

Reggel borzalmas fejfájással keltem.
Nem az ágyamban találtam magam, legalábbis emlékeim szerint az eddigi fekvőhelyem nem valami hideg vas ágy volt.
Megpróbáltam kinyitni a szemeimet, de amilyen lendülettel nyitottam ki, úgy is csuktam vissza, a felettem lévő, erős fènyű lámpa miatt.
Mégegszer,lassan megpróbáltam, és sikerült is.
Először minden nagyon homályos volt, de ökölbe szorított kezeimmel kidörzsöltem belőle az álmosságot.
Csiga lassúsággal felültem, és megállapítottam, hogy valamiféle korházban, vagy gyengélkedőn vagyok.
Ahogy szétnéztem, minden elég öregnek tűnt.
A mellettem lévő éjjeliszekrényről a festék lekopott, a csempék koszosak voltak, a plafon penészes volt. Minden ami fém volt, barna színű rozsda fedte.
Mellettem három ágy helyezkedett el, egy jobbra kettő balra.
Jobbomon Amy feküdt, arcán kék és lila foltok értetlenkedtek.
Balomon a két fiú feküdt, távolabbi ágyon Jhon, közelebbin pedig Matt feküdt. Ők sem festettek valami fényesen, Mattnek a lilás színű szeme feldagadt, Jhonnak pedig az ajkán húzodott egy seb, amin száraz vér állt.
Nem akartam belegondolni, hogy én hogy festhetek ki, mikor a barátaim is úgy néznek ki, mint akiket szétvertek.
Megpróbáltam a lábamra állni, de ahogy ez megtörtént, minden testrészembe beleállt a fájdalom, és megszédültem.
Vissza huppantam az ágynak nevezett valamire, amikor rájöttem, hogy rajtam ugyanaz a förtelmes hátrulkivágott ruha van, amit a korházban szoktak ránk adni.
-Lu...Lucy?- hallottam a mellettem fekvő fiú rekedtes hangját.
-Itt vagyok Matt.
Nagyon lassan odamentem az ágya mellé és kezére tettem az enyémet.
-Hol vagyunk? -nagyon halkan beszélt.
-Nemtudom..
-De ugye.. nem haltunk meg?
-Azthiszem nem. -nevettem halkan.
-Pedig, most, hogy itt vagy mellettem és a kezemet szorongatod, úgy tűnik mintha a mennybe lennék. -mosolygott rám, mire éreztem hogy az arcom színe egyre jobban hasonlít egy paradicsomra.

-Ahj.. kellett felkelnem.. megzavartam a gerle párt..- Úgyhallom Jhon felkelt.
-Fogd be! -mondta picit idegesen Matt.
-Miért mindig arra kell ébrednem, hogy ezek ketten veszekednek? -mondta Amy álmosan.
A csapatból már mindenki ébren volt, csak nem tudtuk éppen hol vagyunk.
Beszélegettünk arról, hogy mi sült el rosszul, hogy vajon a mester tett-e keresztbe.

Nagyjából egy tíz perc múlva a sarokban lévő vasajtó kicsapódott.

Kérlek menjetek be a szobáitokba.

-Hajajj. -sóhajtott Jhon.
-Hölgyeim. -engedett előre minket Matt.
-Hú de udvarias valaki. -és ahogy ezek a szavak elhagyták a számat, rájöttem, hogy még mindig a hátrul kivágott ruha van rajtam.
-Hé- ütöttem mellkasba Mattet.
-Mi a probléma Hercegnő?-Vigyorgott..
-Mondtam már, hogy ne hívj így!
-Jójó nyugi.

***