closer ✧ bucky barnes

three

Másnap reggel korán, és nyúzottan keltem fel. Rémálmaim voltak, és a hajnali vihar sem segített abban, hogy nyugodtan aludhassak.

A tükör elé állva megmostam az arcom és a fogam, majd átvettem a hálóruhámat egy melegítőre és egy pólóra.

Hamarosan leérve a  konyhába megpillantottam Natashát és mellette Wanda Maximoff-ot.

- Jó reggelt. – köszöntem, amint melléjük értem.

- Szia Rosa!– mosolygott rám Natasha. Wanda felállt, és bemutatkozott, hiszen még nem találkoztunk.

- Wanda Maximoff vagyok. – fogtunk kezet.

- Igen... tudom. - mosolyogtam. - Rosa vagyok, Natasha egyik régi barátja.

- Na már sokat mesélt rólad. Jó végre megismerni. - mondta.

- Úgyszint. - nevettem fel egy pillanatra Natashára nézve.

Még váltottunk pár szót, aztán a korgó gyomrom közbevágot. A pult felé fordulva csináltam magamnak egy bögre teát, és egy szendvicset, és gyorsan le is tudtam a reggelimet.
Miután elmostam a tányéromat is, megtöröltem a kezem és a kesztyűkért nyúltam, hogy visszavegyem őket, mikor megfordulva hirtelen neki mentem valakinek.

- Sajnálom. – hadartam, mikor megláttam, hogy a kezem az ismerős metálon volt. Mikor nem éreztem Bucky érzéseit meghökkenve néztem szemeibe.

-Jól vagy? – kérdezte.

Feleszmélve, gyorsan lekaptam a kezemet a karjáról, majd bólintottam.

-Persze, csak az erőm nem indult be a bal kezed hatására. – hebegtem zavartan.

-Mi az erőd? – húzta össze a szemöldökeit, én pedig idegességemben elfordultam tőle.

-Öm... fizikailag és lelkileg is gyógyítok. – vettem vissza a kesztyűket.

Már éppen felé fordultam volna, mikor megéreztem jobb kezét a vállamon.  Még megpillantottam fekete eres kezét, de aztán már csak a fájdalmakat láttam. Rossz emlékeket, amik bemásztak a fejembe.

- Rosa? – tompán hallottam a hangokat körülöttem.

A fejemben Steve-et pillantottam meg, de valahogy teljesen máshogy nézett ki... kisebb volt, véknyabb és fiatalabbnak tűnt. Aztán Buckyt láttam. Ahogy zuhan, és leesik. Láttam, hogy mit csináltak vele. HYDRA... A Tél Katonája... Az emlékei teljesen elhomályosították az agyamat, és már csak egy erős áramütést éreztem a testemben.

-Jól vagy Rosa? – homályosan láttam meg magam előtt Illya és Tony arcát.

-Már... már jobban. – a pulton támaszkodtam, de még valami tartott.

Mikor újból megláttam Bucky metál karját egy különös érzés futott át rajtam. Felnéztem a fiúra, akinek szemei aggódást tükröztek.

-Mi történt? Miért érzem jobban magam? – a hangja halkan csengett.

- Enyhítettem a rossz emlékeid súlyán. – válaszoltam, majd eltoltam magamat tőle. Arcát figyelve úgy tűnt, nem nagyon nyugtattam meg. – Megérintettél, én pedig elvettem a rossz emlékeidből azt a bizonyos kellemetlen érzést. – fél szemmel Illya-ra néztem, miközben leültem egy székbe.

-Mit láttál? – suttogta Bucky.

Félt.

Nagyot nyelve láttam meg újra az emlékeit. Mondjam el az igazat arról, hogy mindent láttam kiskorától kezdve?

- Pár dolgot... - haraptam bele alsó ajkamba.

Bucky felmordult, majd hajába túrva ellökte magát a pulttól, és kiment a konyhából.

-Gyere, kicsit jobban átvizsgálunk. – ragadott karon Tony, majd a laboratórium felé terelt.

//

kicsit rövidebb rész lett
hogy tetszett? 💗