closer ✧ bucky barnes

two

A következő nap Natashával a régi idők kedvéért lementünk a ringbe bokszolni. Kicsit izgultam, mert Natasha mindig is jobb volt nálam, bár ez nem csoda.

- Na gyere, kezdjük. - vigyorgott Nat, és beálltunk egymás elé, miután felvettem a bokszkesztyűimet.

Bólintottam, majd beleütötöttünk egymás kesztyűjébe, jelezve, hogy mehet. Tudtam, hogy Natasha visszafogja magát, és meg is értem miért, de azért mindent beleadtam.
Persze végül én kötöttem ki a földön.

Natasha nevetve felsegített, és annak ellenére, hogy veszítettem, megdícsért.

- Majd még fejlesztünk ezen is, Rosa. - bólintott, majd egy üveg vizet adott a kezembe.

- Nocsak, egy újabb lány, aki jobban bokszol, mint én. – hallottam meg Tony hangját a ringen kívülről.

Nat szórakozottan felnevetett, majd levette a kesztyűit.

- Azt ne mondd, hogy meglepődtél. – ittam még egy kortyot a vízből Tony felé fordulva.

- Nem... egyáltalán nem. – rázta meg a fejét, aztán tovább sétált.

- Csak irigykedik. - nevetett Natasha, Stark felé intve.

Mosolyogva bólintottam, majd a szétnéztem az óriási teremben. Rogers Kapitány éppen egy bokszzsákot püfölt nem messze tőlünk, mellette egy futógépen a Sólyom, azaz Sam Wilson kocogott.

- Még most sem hiszem el, hogy itt vagyok. - mondtam ki hangosan a gondolataimat. Natasha felém kapta a fejét.

- Pedig hidd el, innen egy ideig nem menekülsz, Bruce-t és Tony-t ismerve. - lépett ki a ringből, én pedig követtem.

- Persze, egy idő után biztos hozzászokok, hogy szuperhősök vesznek körül.

- Oh, nyugi, meg fogod. Én is megszoktam. - nevetett ironikusan én pedig hirtelen felkaptam a fejem egy új, még ismeretlen hangra. Steve mellett egy magas, sötét barna hajú férfi állt.

Csak oldalról láttam, és valamiért zavart az, hogy nem tudtam ki ő. Leguggoltam Natasha elé, aki a sporttáskájában matatott, majd a férfi felé böktem.

- Ő kicsoda? Még nem láttam soha. – kérdeztem halkan.

Bár elég messze voltak ahhoz, hogy bármit is meghalhassanak a beszélgetésünkből, jobban éreztem, ha suttogok.

- James Barnes. Steve legjobb barátja. – mondta Nat, miközben egy pillanat múlva már egy fürkésző tekintettel figyelte az arcomat. – Miért? – vonta fel a szemöldökét.

A fiú éppen valamit magyarázott Steve-nek, és mikor felemelte bal karját, bennem egy pillanatra megállt a levegő. Az egész kezét metál fedte, és úgy éreztem, mintha már láttam volna azt a kart.

- Igazából semmi. Csak még nem hallottam róla.. – rántottam meg a vállam, visszatérve a gondolataimból.

Natasha még egyszer rám nézet, majd megszólalt.
- Hát ő nem is egy ismert személy, abban biztos lehetsz.

- Hogy érted? - kérdeztem zavarodottan.

- Majd máskor elmondom. Most megyek, van egy kis dolgom. - kapta fel a táskáját és a kijárat felé indult.

- Rendben. - bólintottam, majd levettem magamról a bokszkesztyűket és felvettem magamra az új „erő gátló" darabokat. Csendesen dúdoltam a hangszórókból jövő zenét.

- Gondolom te vagy Illya lánya. – termett hirtelen mellettem az előbb említett James.

- Kérlek máskor hangosabban lopakodj mellém, mert így szívrohamom lesz. - nevettem fel kínosan a mellkasomra helyezve a tenyerem. - És Illya a nagybátyám. – mosolyogtam rá, összeszedve magamat.

- Értem, bocsánat, legközelebb megpróbállak nem megijeszteni. - nevetett fel. - James Buchanan Barnes. De hívj csak Bucky-nak, kérlek. – mosolygott le rám kinyújtva nekem a jobb kezét, amit biztonságosan megráztam.

- Rosa vagyok. Ma érkeztem, úgyhogy elég idegen még minden körülöttem. - néztem szét egy pillanatra.

Láttam, hogy végig vezeti rajtam a tekintetét, de csak ignoráltam.

- Ha szeretnéd egyszer körbevezethetlek. Én sem élek itt olyan rég óta, de azért már nagyjából el tudok igazodni. - ajánlotta.

- Persze, jó lenne ha megmutatnád ezt az egész modern kastélyt. Megköszönném. - mosolyogtam fel rá.

- Rendben, akkor... később. - intett és visszament Steve-hez, én pedig pirulva néztem végig rajta.

///

és bucky itt van! 🙌🏻