A napfényre kelltem fel, ahogy a hátamat melegíti. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és mikor Bucky-val szemben felébredtem, a hajnali események beugrottak. Halk szuszogása megmosolyogtatott, miközben lassan próbáltam kikászálódni az ágyból. Beletúrva a kócos hajamba néztem rá még egyszer, majd gyorsan át siettem a saját szobámba.Vagyis siettem volna, ha nem ütköztem volna bele valakibe.
- Bo...csi. – néztem fel Steve-re és a mellette álló Natashára.
- Miért jöttél ki Bucky szobájából? - ráncolta szemöldökét Natasha.
- Én... ott aludtam... de csak azért mert rosszat álmodott és gondoltam, hogy.... – mikor észre vettem hogy zavaromban kapkodok, inkább befogtam a számat. – Csak egyszeri alkalom volt. –fejeztem be a magyarázkodást, és elmentem mellettük kieresztve a levegőmet.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy ma el kell mennünk egy bevetésre. Steve pedig fel akarta ébreszteni Bucky-t. – szólt utánam Nat, Steve pedig már el is tűnt Bucky ajtaja mögött.
- Hova kell mennünk? - kérdeztem, miután Natasha követett a szobámba.
- Nem messzire, Új-Mexikóban robbanások voltak, a legjobb lesz, ha megnézzük, hogy kik vannak ott.
- És én mit tehetnék? Az erőm még nem tért vissza, és -
- Rosa, éveken keresztül tanultad a harművészeteket, gyors tanuló vagy. Majdnem olyan jó mint én. - hoppant le az ágyamra.
- Azért azt te sem gondolod komolyan. - nevettem fel szarkasztikusan. - Még mindig sok mindent kell tanulnom.
- Majd Bucky segít. - húzogazta a szemöldökeit én pedig megforgatva a szemeimet gyengéden meglöktem.
És ekkor egy pillanatra mintha újra láttam volna az emlékeit, meginogtam.
- Rendben vagy? – kérdezte aggódóan.
- Azt hiszem vissza jött az erőm. – néztem le a kezeimre kicsit szomorúan.
- Viszont így legalább a repülőre gyere velünk. Ha valaki megsérülne te segíthetsz.
- Rendben. - bólintottam.
➖
Felvettem egy bőr nadrágot és egy kapucnis pulcsit, arra pedig a bőrdzsekimet. Éppen a bakamcsomat kötöttem be, mikor egy kopogást hallottam az ajtóbom.
- Igen? - szólaltam meg, az ajtó mögül pedig Bucky lépett elő.
- Csak meg akartam köszönni, hogy velem maradtál tegnap este. - mondta Bucky miközbe zsebre vágott kézzel billeget előre és hátra.
- Hát... szívesen. - mosolyogtam rá kissé kínosan, majd felkelltem az ágyról.
- Nem mondta Steve, hogy te is jössz velünk. - húzta össze a szemöldökeit Bucky.
- Natasha szerint jó lenne ha ott lennék én is. Csak a fedélzeten. Tudod... ha bárki megsérülne.
- Értem. - mondta egy kis szünet után. - Jobb ha megyünk akkor, a gép már fent vár. - engedett előre, és együtt szálltunk be a liftbe.
Csöndben sétáltunk egymás mellett amíg a quinjet-hez értünk. Bucky előre ment a vezetőfülkébe Steve mellé, én pedig mikor megláttam Wandát leültem mellé. Beszélni kezdtünk miközben vártuk, hogy elinduljunk.
➖
- Rosa... – a kiáltásra felriadtam álmomból, majd néztem végig az előttem álló Steve-en. A gép motorja zúgott a fülemben. – Mi elindultunk a helyszínre, te maradj itt. – tette a hátára a pajzsát, majd leindult a gépről. – Ha bármi baj lenne, hívunk. – mondta még, majd sebesen elkocogott.
Majdnem két óra semmittevés után már nagyon kezdtem unni magam, és aggódtam a többiek miatt is. De biztos, hogy nincs semmi bajuk.
Mikor a Nap már lemenőben volt tényleg meguntam magam. Tudtam, hogy nem kellene kimennem, de csak nem lehet semmi bajom. Lenyitottam a gép ajtaját és kiléptem a meleg sivatagba. Ráülte a gép feljárójára, és néztem semmibe. Tekintetem az üres házakra terelődött, majd mikor hirtelen egy ember lépett ki közülük megfagytam a helyemben. Már csak azt láttam, hogy felém lő, én pedig eszméletlenül a földre esek.
Bucky szemöge;
Kiderült hogy Rumlow volt az, aki robbantgatott, így most ő a célpontunk. Már az egészt területet átnéztük többször is, de sehol sem találtuk meg miután elmenekült előlünk, így visszamentünk a géphez.
Sam mögött mentem, majd mikor megállt előttem a gép bejárata előtt zavartan léptem mellé.
- Sam, mi a baj? – kérdeztem.
- Hol van Rosa? – fordult felém, miközben előre ment az irányítófülkébe.
- Rosa?- kiáltottam, hátha meghall. Mikor semmi válasz nem jött, visszaléptem a sivatagba. Éppen Steve és a többiek érkeztek meg, és mikor meglátták az aggódó arcomat elmondtam nekik, hogy Rosa nincs itt.
- Rosamund! - kiáltott Natasha a sivatag felé fordulva. Körbejártuk a gépet, az üres házakba is benéztünk, de nem volt sehol.
- A táskája itt maradt. – mondta Tony, majd sokadjára körül nézett. A földet kémlelve hirtelen megakadt a szeme valamin. – Itt van egy nyugtatónyíl. – kapta fel a földről a kis nyilat, majd hunyorítva vizsgálni kezdte azt.
Kikaptam a kezéből, majd mikor felismertem a jelet az oldalán, elállt bennem a lélegzet.
- Nem lehet... - ráztam a fejem, és ejtettem le a darabkát. - Rumlow elrabolta Rosat. – nyögtem ki, és mindenki arcán sokkot láttam.
//
mondjátok, hogy ti is annyira izgultok, mint én 😂
ESTÁS LEYENDO
closer ✧ bucky barnes
Fanfic〝𝐒zámos mutánstól eltérően Rosamund az erejét nem áldásnak, hanem átoknak éli meg. Elszívja mások emlékeit, pszichikai és fizikai rosszlétüket ha a saját csupasz bőrfelülete a másik bőrével érintkezik. Ez lehetetlenné tette a fizikai kontaktust szá...