closer ✧ bucky barnes

twenty

Ahogy Steve megígérte, Bucky-val hazavittek. Az út kínos volt és csöndes. Míg ketten elöl ültek, én hátul piszkáltam az ujjaimat. Halk zene szólt a kocsiban, és néha-néha motyogtak valamit a fiúk. Én csak feszengtem, és azon gondolkodtam, hogy ha a szobámba érek nem fogom soha többi kitenni onnan a lábam. Ha nem is örökké, de legalábba annyi időre, hogy felemésszem a történteket. Megijeszt, hogy Brock csinált velem valamit, amivel átveszi az irányítást fölöttem. Nem lehetek olyan, mint Bucky, hiszen az emlékeim megvannak. De akkor mi történt velem?

- Itt vagyunk - szólt hirtelen Steve, felébresztve engem a gondolataimból.

Bucky egy pillanatra hátranézett, így pont találkozott a pillantásunk, de azonnal a kilincsért nyúltam és kikászálódtam az autóból. A sebemhez nyúlva vettem egy nagy levegőt, és nagy nehezen sétálni kezdtem a garázsból felvezető bejárat felé.
Szedd össze magad.

Steve megnyomta a lift nyitó gombját, és az ajtó halkan kinyitódott. Beléptem leghátulra, és vártam, hogy felérjünk a másodikra.
Éreztem, hogy Bucky egy pillanatra rámnéz, majd le a malomozó ujjaira.
Valamin nagyon gondolkozik. Látom, ahogy ráncolja a homlokát, mintha kétségbe lenne esve.

Csendben folytattuk az utunkat, amíg ki nem nyitódott az ajtó. Nem hezitáltam sokat, egyből a szobámba indultam.

Steve még mondott valamit, és lehet, hogy bunkó voltam, de abban a pillanatban nem érdekelt. Csak egy forró tusolásra vágytam és az egyedüllétre.

Egy törülközőt magamhoz ragadva csuktam be magam mögött a fürdőszoba ajtaját, és nyitottam meg a tusolót. Miközben vártam, hogy felmelegedjen a víz, lassan levetkőztem, különösen figyelve a hasamon lévő kötésre. Át fog ázni, de majd kicserélem.

Majdnem egy órát álltam a forró víz alatt. Csak merengtem a csempére, és újból a szörnyű emlékekre gondoltam.
Majdnem megöltem Natashát. Bántani akartam a barátaimat.
Mi lett belőlem?

- Hé, Rosa... minden rendben? - összerázkódtam a hirtelen hangra, ami az ajtón kívülről jött.

Felismertem, Bucky volt az. Mit csinál itt?Köhögtem egyet, hogy érthető legyen a hangom.
- I... Igen. Csak kicsit elkalandoztam. - nyúltam a csaphoz, hogy elzárjam.

Bucky pár pillanat után válaszolt.
- Gondoltam hozok neked egy új gézlapot, és egy bögre teát. - mondta. Én eközben magam köré tekertem a törülközőt és
sietve felkaptam a pizsama felsőmet és a melegítőmet. A vizes hajammal nem foglalkozva nyitottam ki az ajtót.

- Ha kell még valami szólj. - folytatta, de elhalkult, mikor meglátott. Az arca újból elkomorodott.

Bólintottam, és megköszöntem kedvességét.
A vizes gézt el is felejtettem. Ki kell cserélni a szárazra.
Az ágyamra volt téve az új kötés, amit felbontottam. Felemelve a felsőmet néztem gyorsan hátra, és lepődtem meg mikor Bucky még mindig ott állt és nézett.

- Azt hittem, hogy már elmentél. - pislogtam nagyokat.

- Oh, persze. Megyek is. Bocsi. - dadogta és a kilincset már nyomta is le.

- N-ne! Maradj. - én magam sem tudtam, hogy miért mondtam ezt. Elpirultan kerültem a tekintetét.
- Csak... bocsánatot szeretnék kérni mindenért. Nem voltam felelősségteljes. - motyogtam, és babrálni kezdtem a gézlappal.

- Várj, segítek. - mondta, nem törődve az előbb mondottjaimmal, és mellém lépett.

Feljebb húzva a felsőmet nyúltam a széléhez és szedtem le az enyhén véres gézt, ami nagyon vizes volt. Letéve azt vártam, hogy Bucky a sebemre tegye az újat.

Szótlanul a sebemre helyezte a gézt és simította el a széleket. Jobb keze melegének, és bal keze hidegje miatt kirázott a hideg.

Mikor felegyenesedett, éreztem lehelletét az arcomon.

- Kész is. - suttogta, és megpróbált rám mosolyogni.
Újból megköszöntem neki kedvességét, és leeresztettem a pólómat.

Bucky hátat fordítva nekem indult a folyosó felé, de még mielőtt ki tudott volna lépni, megragadtam a felkarját, és megtettem azt, amit nem kellett volna.

Az érzéseibe néztem.

Katona. Soldat.
Fél tőlem.
Nem... nem tőlem. Hanem attól, amit Brock velem művelt.
Az emlékeit láttam, ahogy a gépben ült, ami annyi fájdalmat okozott neki. Aztán magamat. Amikor meglátott először. Amikor először megcsókolt. Aztán mikor Rumlow szavai hallatára elvesztettem az eszem.
Félt.
Féltett.
Rettegett attól, hogy olyan lettem, mint a Tél Katonája.