Where is my pride?

1. Fejezet 11. Rész

Gemma szemszöge:

Fhu. Egy ribanc vagyok. Ez volt az első gondolatom amikor délután 6 óra körül hazaértem. Nem is tudom mi van velm. Én nem ilyen vagyok. Szörnyen éreztem magam az Ashtonos dolog miatt. Mi van ha ő most többet érez, vagy többet gondol? Erről még mindenképpen beszélnem kell vele.
-Ó szia Gemma, gyere, éppen most vacsorázunk.-hallottam meg Valery hangját a konyha felől, pont mikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtót. Mondanom sem kell, nem sok kedvem volt a bájcsevegéshez a teljes létszámú családommal. -Öhmm, nem vagyok éhes.-próbáltam mentségeket keresni. -Hát jó, nem kell enned, de legalább gyere ide egy kicsit a családodhoz. Valery ritkán van itthon.-mondta anya ellentmondást nem tűrő hangon. Nagyot sóhajtottam és a az étkező asztalhoz ültem, Apa és Valery közé. -Merre voltál hugi?- kérdezte Val a szemöldökét huzogatva. -Hát ömm, csak Tammynál. -hazudtam. -Ó még mindig ugyanazzal a bandával lógsz?-kérdezte Val rosszallóan. -Igen.-feleltem flegmán. -Ó anya, holnap eljön a barátom, vagyis nem is tudom, hogy a barátom e jelenleg, de mindegy, az a lényeg, hogy holnap átjön.- mondta Valery és felém fordult. -örülnék ha te is itthon lennél.-nézett rám mosolyogva. Vagy inkább vicsorogva. Bólintottam, majd bocsánat kérések közepette felmentem az  emeletre.
                                       ***
Reggel a lentről felszűrődő hangokra ébredtem. Ránéztem a telefonomra ami 12:24-et mutatott. Ma jön Valery pasija, megint jópofizhatok egy sort.Lassan kikeltem az ágyból, és a lépcső fele vettem az irányt. Csak egy fenékig érő póló és egy bugyi volt rajtam. Kedvenc öltözékem. Lassan mentem lefele, még full kómásan, amikor meghallottam Val hangját a konyhából. -Megyek, felkeltem Gemmát, addig várj itt.-mondta(szerintem apának) és már hallottam a lépteit közeledni felém. Gyorsan lefutottam és elbújtam a fal mögé, hogy pont elkerüljük egymást. Ez így is lett, tehát, mehettem egyenesen a konyhába megcsinálni a reggeli kávémat. Oda lépdeltem a kávéfőzőhöz és benyomtam rajta a gombot. -Gemma?-szólalt megmögűlem egy ismerős hang. Ledermedtem. A szívem kihagyott egy ütemet erre a hangra. Baszki ez nem apa. Nem akartam megfordulni, csak  álltam ott a kávéfőző előtt mozdulatlanul. Ez. Nem. Lehet. Igaz. Azt hiszem, az arcom színváltós lett, először vörösre váltott, majd fehérre, aztán megint vörösre. Alig bírtam levegőt venni. Lassan, nagyon lassan elkezdtem megfordulni a tengelyem körül. Csak lefele néztem, még véletlenül sem néztem rá. -Gemma, jól vagy?- szólított meg újra azzal mély, rekedtes és elképesztően erotikus hangjával. Mert hogy igen.. A srác volt a pub-ból. -Te mit keresel itt?-csak ennyi jött ki belőlem. -Valeryhez jöttem.-felelte egyszerűen. Na nem. Ilyen nincs. Lassan felnéztem rá. Még dögösebb volt, mint múltkor a pubban. Ez az "aztakurvaélet" érzés volt. Szerintem ismerős. Tetőtől talpig végig néztem rajta. Fekete szűk farmer, Laza fehér póló "Born in the 80's" feliratú póló volt rajta, ami eléggé feszült a vállain. Feket alacsony szárú Converse cipőt és egy fekete bőr karkötőt viselt. És nem tudtam nem észrevenni a színes karszalagot a kezén, ami nem lehetett túl régi, mivel még nem volt elhasználódva. Ugyanolyan karszalag volt az én kezemen is. Egy hatalmas fesztivál volt, amn tavaly voltam másodszor. A legjobb fesztivál. -Szóval, te vagy Val titkos pasija?-kérdeztem hitetlenkedve. -Itt lennék, ha titkos lenne?-kérdezte felhúzott szemöldökkel. Flegma. Ah.

(Itt kezdődik a folytatás.)

Nem reagáltam erre a flegma mondatára, csak visszafordultam a kávéfőző felé. Aztán leesett, hogy nincs rajtam igazándiból ruha. Úgy döntöttem, hogy nem fogok foglalkozni vele, csak figyelmen kívül hagyom a srácot, hiszen ez az én házam, azt csinálok benne amit akarok, és olyan öltözékben amilyenben akarom. Ezzel elkönyveltem magamban, hogy mostantól néznem kell, ahogy Valery és A SRÁC (csupa nagy betűvel) előttem fognak nyalakodni. Féltékeny vagyok. De nem tudom hogy miért, hiszen nem is ismerem a SRÁCot. Eközben Valery is leért. -Gemma, nagyon gyorsan húzzál magadra valamit.-nézett rám szúrós szemekkel. A szemem sarkából láttam, ahogy a srác száján egy apró mosoly bújkált, de nem engedte ki, hiszen mit is gondolt volna Val. -Igenis kapitány.-játszottam túl a szerepem és még azzal is megtoldottam, hogy katonásan a homlokomhoz emeltem a kezem és intettem egyet. Elindultam a lépcső felé és még hallottam Valt ahogy közli a sráccal, hogy kimegy a mosdóba. Már a második, vagy harmadik lépcsőfokon voltam, amikor valaki megragadta a csuklómat és visszarántott. Elég erősen neki csapódtam a srác mellkasának, de mintha egy hegy lett volna, meg sem rezzent. -Jézusom, te nem vagy jól.-ripakodtam rá erősen, de ő a számra tapasztotta a tenyerét.
-Shhhh.-szólt rám nem túl kedvesen. -Nézz rám.-kezdte, és maga felé fordította a fejemet. A csípője vészesen közel volt az enyémhez, pont ahogy az ajkai is. És ez megőrjített. -Valery nem tudhatja meg, hogy mi találkoztunk abban a pubban.-mondta erőteljesen. -Nem tudtam, hogy te vagy a húga.-vakarta meg a fejét, látszott rajta, hogy bántja a dolog, hogy valamit nem tudott előre. -Nem tudhatja meg. Érted?-meredt rám, mire én csak egy aprót bólintottam.-Ennyit akartam csak mondani..-fejezte be és elengedte végre a csuklómat. Nem is válaszoltam erre semmit, csak próbáltam feldolgozni, a szavait. Meg fordultam és szó nélkül elindultam felfelé a lépcsőn, mire megint megszólalt. -Ja, és tudom, hogy vonzódsz hozzám.-mondta egy apró, perverz féloldalas mosoly kíséretében. Na ezt már nem hagyhattam annyiban, fogtam magam és beintettem neki. -Nem tudom honnan szeded a hülyeségeidet, de nem vagyok rájuk kíváncsi. És rohadtul nem "vonzódom" hozzád.-mondtam és 'vonzódom' szónál idézőjeleket rajzoltam a levegőbe. Erre hümmögött egy sort, majd megfordult és visszament a konyhába. Hülye állat. Mikor felértem felnyitottam a laptomat és ezeket a szavakat írtam be a google-be.:megérzések, testbeszéd, gondolatolvasás. Végig bogarásztam egy rakat oldalt és mindegyik ugyanazt hozta ki. Mentalizmus. Találtam egy cikket, ami így írta le, hogy mi is ez az egész dolog. "A mentalista valójában előadóművész. Igazán jó színésszé sem válhat mindenki, valamiféle tehetségre szüksége van csakúgy, mint a jó mentalistának. Nem bűvészetről van szó, hiszen itt nem kiváló kézügyességre van szükségük, hanem valami egészen másra: éles észjárásra és jó emberismeretre. Pontosan tudják, hogy milyen viselkedések, külső reakciók utalnak a belső gondolati munkára. Ezért keltik néha azt a benyomást, hogy a gondolatainkban olvasnak. Rendkívül jó memóriával rendelkeznek, és jó manipulációs képességekkel. Tehát a „varázslat" a fejekben történik, és nem egy varázsgömbből olvassák ki a válaszokat, hanem szimplán a testbeszédből." Jézusom. Egy igazi Patrick Jane-nel van dolgunk. Legalábbis elég valószínű, hiszen minden jel arra utal. Baszki, egy kibaszott mentalista van a házamban. Le merném fogadni, hogy Valery nem tudja és ezért nem akarja a srác, hogy elmondjam neki. Aztarohadt, sokkolok. Már nem azért mondom, de ez azért elég király. Basszus úgy érzem magam, mint Bella a Twilight-ban, amikor rájön, hogy Edward vámpír. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Nem lett túl jó:(