Where is my pride?

1. Fejezet 13. Rész

Sziasztok!
Tudom, hogy már rohadt régen volt rész, és nagyon sajnálom, de iskolakezdés volt, meg ilyenek, és tanulnom kellett rendesen, de most itt vagyok egy teljesen új résszel, frissen és üdén.:)

Gemma:
Másnap reggel felkeltem és az első gondolatom az volt, hogy: Wtf? A tegnapi mozi egy kicsit erős volt, még annak ellenére is, hogy semmi komoly nem történt. Visszhangzik a fejemben, az a mondata, hogy Meglátjuk hány napot bírsz ki a közelemben, anélkül hogy bevalld, hogy vonzódsz hozzám. Mi a szar? Nem tudom, hogy mivel akar manipulálni, de nem fog neki sikerülni. Oké, hogy nem bírom a nővéremet, de szeretem, és soha nem tennék ilyet vele.

Tegnap este, mikor hazaértünk (szerencsére Harry hazahozott, így nem kellett Valékkel kocsikáznom) Harry még bejött, kibeszéltük egy kicsit magunkat, olyasmikről, mint hogy felvesszük-e egymás utáni napon ugyanazt a felsőt, meg ilyesmik. Csak a szokásos Harry-Gemma beszélgetés. Egyébként imádom ezeket a beszélgetéseket, mert ilyenkor este, teljesen nyíltan beszélünk mindenféléről, ami minket érint.

Hanyatt feküdtem az ágyon, és elmélkedtem, amikor a telefonom, jelzett, hogy valakinek hiányzom. Lassan feltápászkodtam, egy nyögés kíséretében és a földön heverő (???) telefonomhoz mentem és kíváncsian rátekintettem a kijelzőre. Uhh, csak a szolgáltató. De gáz. Egy fintorral az ágyra dobtam a telefonom, az ajtóhoz sétáltam és útközben bele néztem az egészalakos tükrömbe. Nem kellett volna. Nem volt szép látvány, mondhatom. Csapzott volt a hajam (szerintem az este kicsorgott nyálamtól. Biztos Channing Tatummal álmodtam.), a szemem egy kicsit karikás volt és egy fekte Arctic Monkeys-os, Harrytől szervált pólót viseltem, a kedvenc fekete tangámmal.

Lassan levánszorogtam a lépcsőn és még le sem értem már láttam egy pucér hátat az asztalnál. Egyedül. Ez mindig itt van? Köszönés nélkül elsétáltam mellette, megcélozva a kávéfőzőt.

Egy kicsit dejavu érzésem volt, ettől a szituációtól, de figyelmen kívül hagytam a bennem kavargó érzéseket és inkább a kávémra gondoltam. Ahogy elmentem Taylor mellett megéreztem egy erős kezet a derekam körül. A szívem nagyot dobbant az ijedtségtől és egy kisebb sikoly is kiszaladt a számon. -Na, na. Már nem is köszönsz nekem? -kérdezte pofátlanul, de vigyorogva. Bunkó. -Engedj már el.-mondtam egy kicsit agresszívan, és ráütöttem a kezére. Meg sem érezte. -Szép jó reggelt Gem.-fordított maga felé erőltetett mosollyal. Erre csak megforgattam a szemem és köptem egy helót neki. Ezzel elengedett, én pedig hátat fordítottam neki, mire ő rácsapott a fenekemre. Szerintem mondanom sem kell, kibaszott ideges lettem, hátra fordulva, visszakézből megindult a kezem az arca felé, de ő úgy látszik számított erre, és elkapta kezem. Kihívóan vigyorgott, felhúzott szemöldökkel, amolyan "na erre mit lépsz" arckifejezéssel. Szívesen letöröltem volna az arcáról ezt a vigyort. Lendítettem a másik kezem, de az sem ért célba, így védtelenül álltam előtte egy szál bugyiban és pólóban. Juhu. Kicsit erősebben szorította a csuklómat és ez már azért fájt. -Hé, ez fáj.-szisszentem fel és próbáltam elhúzni a kezem, kevés sikerrel. -Legközelebb legalább már viselkedni fogsz.-nézett rám felhúzott szemöldökkel, várva, hogy mostmár tényleg valami durvát szólok neki vissza.

Húzta az agyamat és kezdett belőle nagyon elegem lenni. -Figyelj.-kezdtem.-Nem érdekelsz, oké? Nem érdekelnek a kis játékaid, és semmi veled kapcsolatban, érted? Barátnőd van, ráadásul a nővérem, és soha, de soha nem állnék veled össze.-mondtam ki és egy kicsit megnyomtam a végét. Lehet, hogy erős volt, de megérdemelte. -Ó, drága Gemma.-kezdte és egy tincset a fülem mögé tűrt, ezzel végig simítva az arcomat. Meleg ujjai bizsergették a bőrömet, de próbáltam, most inkább arra gondolni, hogy mennyire nagy fasz, és nem arra hogy mennyire szexi. -Ne hazudj már.. Átlátok rajtad.-vigyorgott folyamatosan és a fülemhez hajolt. Éreztem a lehelletét a nyakamon. -Meg a pici pólódon is.-perverz farokkkkk.