Where is my pride?

1. Fejezet 7. Rész

Gemma szemszöge:

Bevallom őszintén, egy kicsit rosszul érzem magam Ashton miatt. Félek hogy megbántottam, mégha nem is szándékosan. Tudom, hogy fontos vagyok neki és igazából ő is nekem, de nem akarok többet barátságnál, meg főleg, hogy most volt ez a Chuckos dolog. Foghatnám arra hogy részeg voltam, de mi értelme lenne? Inkább hagyom és megpróbálok túllépni rajta. Már egy órája hazaértem az Ashtonnal való incidens után, ami egyébként nem tartott sokáig, de utána még kiültem a tóhoz gondolkodni, meg ilyesmi, és lassan azon kaptam magam, hogy 7 óra van. Anyámék szerencsére már elmentek dolgozni, éjszakásak mindketten (ez a kedvencen amúgy, mert ilyenkor az enyém a ház). A lányokkal 8-at beszéltünk meg gyülekezőnek, tehát lassacskán elkezdhettem készülődni. Csengettek. Fogalmam sem volt, hogy ki az, ezért nem nyitottam ki az ajtót. Kb. 10 éves koromban megtanították, hogy ha egyedül vagyok otthon, ne merjem kinyitni az ajtót. Azóta nem is nyitom ki sosem, és ezúttal sem volt másképp. Megint csengettek. Kinéztem a redőny mögül és
megkönnyebbülve vetten tudomásul, hogy csak Harry az. Viszont az arca nagyon gondterhelt volt, ami sosem jelent jót, főleg nála. Mert Harry az az ember, aki mindig mindenben a legjobbat látja és ha valami baja van, akkor az tényleg nagy baj. Már épp akartam nyitni az ajtót, de Harry megelőzött és szinte rámcsapta a befele nyílódó ajtót.
-Gemma. Elbasztam. Kurvára elbasztam.
-Neked is jó estét!- mondtam, de Harry könnyedén ignorált.
-Lesmároltam egy ismeretlen csajt, vagyis igazából ő smárolt le engem, de vérzett az orra és ittunk turmixot, de túl kicsi volt a vécé és..
-Hohoooo. Álj meg. Mivan?-kérdeztem ingerülten. Nem akartam hinni a fülemnek. Még így is hogy ilyen zavaros volt a történet, a lényeget levettem. Lesmárolt egy full ismeretlen csajt.
-És Tammy pont elkapott. És bazdmeg. Bazdmeg. Mit csináltam?- a mondat végén elcsuklott a hangja és szinte hallottam, hogy milyen gyorsan ver a szíve. Hatalmasat nyelt és a szeméhez kapott. Azthiszem sírt. -Hé, Harry ne sírj, gyere ide.- megfogtam az állát és felemeltem a fejét hogy rám nézzen és ne a cipője orrára. -Nem lesz semmi baj, megoldjátok.-mondtam, és habár irtó dühös voltam rá szorosan megöleltem és nyugtatólag simogattam a hátát. Finoman eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. -Egy fasz vagy, remélem tudod.-vágtam a fejéhez és tényleg komolyan is gondoltam.

Tammy szemszöge:

Zokogva rohantam haza a kávéházból. Egyszerűen nem bírtam elhinni amit láttam. Harry nem ilyen, Harry nem lehet ilyen, én nem ilyennek ismertem meg. Nem bírtam feldolgozni az elém táruló eseményeket. Újra és újra játszódott a fejemben ahogy Harry meg valami csaj csókolóznak és nem tudtam kiverni a fejemből ezt a képet. Gyorsan szedtem a lábamat a járdán es egy végtelnnek tűnő út után végre hazaértem. Alig láttam a könnyeimtől, így csak nagyon nehezen találtam el a kulccsal a kulcslyukat. Mikor végre bejutottam, gyorsan lerúgtam magamról a Vansemet és már szaladtan is fel a lépcsőn. Berontottam a szobámba és a falnak dőltem. Úgy éreztem magam, mintha fulladoznék. A mellkasomra, mintha ráültek volna, a szívem eszeveszettül kalapált, de nem az izgalomtól, hanem az adrenalintól, ami tartotta bennem a lelket, hogy ne essek össze. Hogy ezt megelőzzem leültem a földre és a falnak dőlve átöleltem a térdeimet. Fájt.. Mindenem. Olyan üres voltam, mint egy lyukas korsó. És pont úgy is éreztem magam..mint a korsó amit már soha nem lehet újra feltölteni. Örökre üres marad.

Gemma szemszöge:

Leültettem Harryt az asztolhoz és elővettem a nutellás üveget. Tudom, ez csajos szokás, de Harryvel mi mindig is ezt csináltuk. Es mindig bejött. Ahogy meglátta az üveget, egy kicsit elmosolyodott, de nem tartott sokáig ez a pillanatnyi öröm. Az evőeszközös fiókhoz léptem, elővettem két kanalat és leültem szorosan Harry mellé. Ő egyből felnyitotta és merített is egy nagy kanállal, én pedig követtem a példáját. -Tudod, nem te vagy az egyedüli akinek bűntudata van.-kezdtem és a szemébe néztem. Harry kérdőn nézett rám. -Ashton?-kérdezte lenyalva a kanalát -Igen. Nagyon bunkó voltam vele, és rosszul érzem magam miatta.-mondtam és tényleg így is gondoltam. -Azta, létezik olyan dolog ami miatt szarul érzed magad?-kezdte és a homlokomra tette a kezét -Csak nem vagy lázas vagy ilyesmi?-     -Ha-*hatásszünet*-ha. Nagyon vicces vagy, Styles. Neked éppen szerelmi bánatod van, szóval ne viccezz, hanem szedd össze magad, menj el Tamarahoz és kérj tőle bocsánatot. De kurva szépen kell kérned.-mondtam és kicsit megpaskoltam az arcát. -Úgy nézek ki mint a mosott szar. Nézz rám!- mondta az arcára mutogatva. -Ezzel nem is vitatkozok, de hidd el, hogy most legkevésbé sem fogja érdekelni. Persze csakha nem bassza rád az ajtót mikor meglát.-mondtam és beletúrtam a hajába, majd a füléhez hajoltam. -Én azt tenném, ezek után.-suttogtam oda neki.
-Oh igen a jó öreg őszinteség, először a kinézetem, aztán meg hogy egy fasz vagyok. Köszi, asszem legközelebb mástól kérek tanácsot. -Mondta és rácsapott a combomra. Persze ezt nem nézhettem tétlenül, visszaütöttem. Csakhogy az már nem a combja volt, hanem a farka. Hatalmasat nyögött és egyből odakapott. A feje leírhatatlan volt én neg csak nevettem és nevettem, aztán magához húzott és adott egy szép tockost. Ezt utálom a legjobban. Erősen ellöktem magamtól és sértődött képet vágtam. -Tudod Gemma, nem így képzeltem az első intim érintkezésünket.-mondta és és láttam valamit az arcán. Hogy mi volt az? Igen, pontosan, egy mosoly. Ezért imádok vele lenni, bárhol és bármikor, mert akármi van mi mindig fel tudjuk vidítani egymást, csak a puszta jelenlétünkkel és pár szóval. Ezért jó ha az ember legjobb barátját már gyerek kora óta ismeri, nincsenek korlátok. Egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni. És ebbe benne volt minden. Aztán lépteket hallottunk a bejárati ajtó felől, mindketten ledermedtünk. Hamar meg is pillanthattuk a léptek gazdáját. -Örülök, hogy jól szórakoztok.