Where is my pride?

1. Fejezet 14. Rész

Gemma szemszöge:
Fura szájízzel ébredtem. Nem sok mindenre emlékeztem, csak arra, hogy Taylor betett a kocsijába.
-Jóreggelt álomszuszék!- hallottam meg a hangját mögüllem. Jézusom, mi a franc történt tegnap este? Megijedtem a gondolattól is. Lassan felnyitottam a szemeimet, és átfordultam a hasamról a hátamra. Taylor állt az ágy végében egyetlen törülközővel a derekán. Egy egy kicsit megállt a a szívem "v" vonala és kockái miatt, de gyorsan fel is eszméltem. -Szia. -mondtam egyszerűen és felültem az ágyon. Egy kicsit zavart fejet vághattam, mert az ő homlokán is összefutottak a ráncok. -Mi van?-kérdezte flegmán. -Figyelj.. -kezdtem- Mi történt tegnap?-kérdeztem óvatosan, félve a választól. -Semmi.- válaszolt egyszerűen és összehúzta a szemöldökét. -De ugye mi nem....?-néztem rá ijedten, mire keserűen felnevetett. -De; kikötöztelek az ágyhoz és szanaszét keféltelek, amíg te ki voltál ütve.-
Gúnyolódik rajtam. Viszont akkor is nyelnem kellett egy nagyot a gondolattól. -Most elképzelted, igaz?-húzta széles vigyorra a száját. -Fújj, dehogy is.-emeltem meg a hangom kissé hisztérikusan, egy grimasszal az arcomon. -Ó dehogyisnem.-nevetett fel. -Ez volt a célom.-.-Szemét!-vágtam hozzá a párnát, ami épp a kezemben volt. Ő persze elkapta és visszadobta az ágyra, kis puffanással ért a takaróhoz.  -Hol a francban vagyunk amúgy?-kérdeztem, mert időközben észrevettem, hogy rohadtul nem otthon vagyok. -Nálam.-felelte és egy fiókos szekrényhez sétált. Kivett belőle egy alsógatyát és ledobta a törölközőt a derekáról, így megvillantotta előttem a fenekét. -Jézus úristen, mi a szar?-Gyorsan elfordítottam a fejem, mert nem igazán akartam a hátsóját nézni. (Najó akartam, de azért na a miheztartás végett)  -Jó most már nézhetsz, felhúztam az alsómat.-mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy előttem pucérkodik. -Legközelebb szólj, mielőtt ezt csinálod.-néztem rá. -Legközelebb szólok és akkor leveheted te rólam a törölközőt.-vágott vissza egy perverz mosoly kíséretében. -Najó, elég. Vigyél haza.-perverz fasz, mit képzel, majd még hagyom magam. -Jajj, úgyis tudom, hogy szeretsz velem lenni, nem kell rájátszani.-mondta és egy lépéssel közelebb jött. Hogy lehet valaki ilyen öntelt? Oké, hogy jól néz ki, de egy tajparaszt. Nem bírom ezt az embert.Felálltam és nyugalommal dokumentáltam, hogy van rajtam ruha, méghozzá egy póló Taylor szekrényéből. Sötétzöld póló volt, épphogy eltakarta a fenekemet. Még égett a fejemben a kép amin Taylor fehér feneke világít. Bármit megtettem volna, hogy kitöröljem az emlékezetemből. Miért vagyok én nála? Miért mondd nekem ilyeneket? -Taylor- szólítottam meg.-Hol a tökömben vagyunk?-vágtam zavarodott fejet, mert komolyan nem tudtam. -Los Angelesben, a házamban.-vigyorgott értetlenül. -Ugye csak szivatsz? Vigyél haza Carsonba. Most.-ripakodtam rá erőteljesen.  -Nem tűröm ezt a hangnemet kislány.- vágta hozzám komolyan és tett felém egy lépést. -Azért hoztalak ide, hogy ne kerülj szoba fogságba, a részeg segged miatt. Szívesen. -köpte oda. Egy kis jóindulat lehet hogy van benne. -Vigyél haza légyszives.-mondtam már egy fokkal finobban. -Nem.-rántotta meg a vállát nemtörődöm stílusban. Nagyot sóhajtottam. -Légyszives.-néztem rá kérlelően, de a türelmem már fogyóban volt. -Majd este, most nincs kedvem furikázni téged.-nézett rám, úgy, mintha egy zsák krumpli lennék, vagy nemis tudom. -Nyald ki.-mondtam neki hátat fordítva, és nyomatékosítás képpen megmutattam neki a középső ujjamat is. Nem kellett volna. -Na gyere ide, kinyalom.-mondta. - Hagyjál.-lépkedtem előre, a nappali fele, de közben elképzeltem a kinyalós szituációt és kicsit bizseregtem tőle. Meghallottam nehéz lépteit felém közeledni, így kicsit szaporább tempóra váltottam. Hamar utolért és hirtelen felkapott és rádobott a kanapéra. Hangosan felnevettem, mert csikizett, ahogy hozzámért. Meg más érzéseket is kiváltott, de azt hagyjuk. -Jézusom.-jött ki belőlem hangosan. -Te ne szórakozz velem, mert megbánod, szivem.-nézett rám a dögös féloldalas mosolyával és már elég közel voltunk egymáshoz. Szinte rámfeküdt, nagy testével. Kapálóztam, de nem segített, befeküdt a két lábam közé, és a fejét a mellkasomra tette. -Szállj le rólam, nem kapok levegőt.-ütöttem a hátát, meg mindenhol ahol értem, de meg sem érezte. Úgy döntöttem, inkább feladom, és elfogadom, hogy eljött a halálom. Az lesz az elhalálozási papíromon, hogy "Ráfeküdt egy 90 kilós férfiember és fulladás következtében meghalt." Szép történet. Taylor hirtelen megmozdult es lejjebb ment a fejével, egészen a hasam aljáig és megharapott. Eskü, beleharapott a hasamba. -Te nem vagy normális, ott fog maradni a nyoma.-kiabáltam rá, de muszáj volt elmosolyodnom, mert közben rohadtul csikizte a haja a combomat. És akkor arra is rájöttem, hogy időközben az apró pólóm is felcsuszott, így egyszál tangában feküdtem Taylor alatt. A szó szoros értelmében. De őt ez látszólag nem zavarta. -Szállj már le rólam te perverz fasz!-kiáltottam rá mostmár tényleg erősen és igy megállt egy pillanatra. -Gemma.. Neharagudj.-nézett fel rám komoly arccal, és lassan leszállt rólam. Azta, végre magához tért. -Semmi baj.-mondtam komolyan, mert láttam a megbánást az arcán. -Meg tudsz nekem bocsájtani?-nézett a szemembe és már éppen szólni akartam, amikor hirtelen elröhögte magát. -Jajj látnod kellett volna az arcodat.-nevetett fel keserűen és a szemét törölgette a nevetőkönnyektől. -Semmi baj.-vékonyította el a hangját engem idézve, ezzel engem utánozva. Kiparodizál ez a farok. Eljátszotta a megbánó fiucskát közbe meg rohadtul semmit nem bánt meg. -Bazd-meg.-tagoltam neki. -Te komolyan azthitted, hogy bocsánatot kérek?-röhögött hitetlenül és rám mutogatott. Nem válaszoltam neki, elviharoztam a szobába, megkerestem a nadrágomat és magamra húztam. Ne nézze az az egoista fasz a seggemet. Mire felöltöztem már Taylor is ott volt a szobában. Vagdalózva szedtem össze a cuccaimat, amiket találtam, és leszartam, hogy nem visz haza, úgy voltam vele, hogy mindegy, csak ne legyek tovább itt. -Na mivan, durcizol Gem?-kérdezte és az ajtófélfának támaszkodott, így belátást nyertem a hasa alsó részére. Nem válaszoltam, csak tovább pakolásztam. Mikor úgy éreztem, hogy mostmár megvan mindenem, a bejárati ajtó felé vettem az irányt. -Hé, rajtad van a kedvenc pólóm.-kiáltotta utánam, de a mondat végét már csak halványan hallottam, mert rácsaptam az ajtót. A cipőm is csak félig volt rajtam, a fejem is jól nézhetett ki, Taylor polója lógott rajtam.. Lehet hogy csövesnek néznek. Ahogy kiléptem a bejárati ajtón, egy lépcsőházban találtam magam. Lefele vettem az irányt, gyorsan léptem le a fokokon. Ahogy kiléptem az utcára, a meleg szellő az arcomba csapott és egy pillanatra megálltam az ajtó előtt. A nap rám mosolygott, én pedig felsóhajtottam. Úgy éreztem, mintha a sugarak feltöltöttek volna és ez mosolyt csalt az én arcomra is. Körbe néztem, a kertvárosban voltam, az már biztos, de nem ismertem a körmyéket ígyhát elindultam valamerre. Kimentem a járdára és szerencsémre meg is pillantottam egy buszmegállót tőlem kb 50 méterre. Lassan sétáltam a fák alatt, a környék viszonylag csendes volt, és ez tetszett. Beültem a buszmegállóba és a zsebembe túrtam. Semmi. Üres volt. Mindegyik zsebemet átkutattam, de egy árva fillér nem volt bennük. Rohadjak meg.. Jöhetne valaki erre aki megszán egy-két dollárral. Tehetetlenül ültem ott, elővettem a fülesemet és csak vártam. Asszem valami csodára. Fülhallgatón keresztül hallottam a dudaszót.Hát csoda az nem jött. Csak Taylor.

Hát ennyi lett ez a rész.:) Érdekel a véleményetek, szóval nyugodtan írjatok kommenteket:)