Where is my pride?

1. Fejezet 8. Rész | The day we met

Tammy szemszöge:

Összeszedtem magam és átmentem Gemmához, mert tudtam, hogy ő meg tud vigasztalni és tud tanácsot adni. Szerencsére nem lakik messze tőlünk, így gyorsan átértem hozzá. Nem kopogtam, csak beléptem egyből és a hangok felé mentem. Mintha Harry nevetését hallottam volna a konyháról, de nem akartam elhinni hogy ő az, hiszen nem lehet ilyen jól. Mert én rohadtul nem vagyok jól. Ő se legyen. De ahogy odaértem a konyhához, Gemmát és Harryt láttam, nagy vigyorral az arcukon.
-Örülök, hogy jól szórakoztok.- ahogy ezt kimondtam, egyből lehervadt a mosolyuk. Vérig voltam sértve. Tudom, hogy Harry és Gemma nagyon jóban vannak, de valahogy mindig azthittem, hogy az ilyen helyzetekben mellettem állna, és nem Mellette. -Tammy, én nagyon sajnálom..-kezdte Harry, de közbe vágtam. -Enyit jelent neked a kapcsolatunk? Valami csajjal enyelegsz, aztán meg itt röhögcsélsz a legjobb barátnőmmel? Nos, köszönöm.-a mondat végén elcsuklott a hangom és sírni kezdtem. Gemma felpattant és meg akart ölelni, hogy ne sírjak, de elfordultam. -Te is Gemma.. azthittem, hogy mindenben mellettem állsz. Vagy téged nem érdekel, hogy megcsalt?-kérdeztem tőle hitetlenkedve, mert tényleg nem értettem, hogy miért nincs ebben mellettem. -Ne haragudj Tamara, én csak.. nem tudom és csak segíteni akartam Harrynek, tudod, hogy ő is nagyon fontos nekem. És te is nagyon fontos vagy nekem, ezt meg kell értened. És ilyen helyzetekben, nem tudom, hogy mit tegyek. Harry idejött hozzám, mert kétségbe volt esve.-mondta és még suttogva, hogy csak én halljam, hozzá tette.: -Nagyon fél, hogy elveszít, csak nézz rá.-fejezte be, én pedig szorosan magamhoz húztam. Lassan simogatta a hátam és a hajam, majd finoman eltolt magától és letörölte a könnyeimet. -Minden rendben lesz, megoldjátok.-mondta és bíztatólag rám mosolygott.Nem mertem Harryre nézni és nem is akartam, mert hiába Gemma beszéde, még mindig nagyon haragszom rá, és csalódott vagyok. -Szerintem én most megyek.- mondtam és az ajtó felé vettem az irányt. -Ne. Kérlek, beszéljünk.- állított meg Harry, mire megtorpantam és megfordultam a tengelyem körül. -Nincs mit mondanom.-mondtam, pedig lett volna. -Nekem viszont van.- mondta Harry és odajött hozzám. még mindig futó nadrág volt rajta, pólót pedig nem viselt. És ez kikészített. Mert mindennek ellenére még mindig rohadt szexi volt. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy nézem, tehát gyorsan el is kaptam a tekintetemet. -Tamara, nagyon sajnálom ami történt, és tudnod kell, hogy szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.-mondta végig a szemembe nézve, azokkal a smaragdzöld szemekkel.Én is szeretem, de kell egy kis idő most. -Értem.. de nem tudnék most úgy rád nézni, mintha nem történt volna semmi..érted? Kell egy kis szünet, neked és nekem is. Neked, hogy egy kicsit elengedd magad, és nekem is, hogy átgondoljam a dolgokat. Ezt meg kell értened Harry. -mondtam kifejezéstelen arccal, és ahogy befejeztem, Harry szemébe könnyek gyűltek. -Rendben.. Tiszteletben tartom a döntésedet Tammy. Én itt leszek ha bármire szükséged van, vagy csak szimplán, ha hiányzom. Várni fogok rád.-mondta én pedig újra könnyezni kezdtem és beharaptam a szám. -Én nem megyek ma a pizsi-partyra.-mondtam, egy nagy levegő után, ezt már Gemmának címezve. -Én sem.-mondta, megfogta a kezem és kikísért az ajtóig.

Gemma szemszöge:

Egy kicsivel később Harry is követte Tammyt, én pedig esti tervek nélkül ültem a nappaliban a kanapén a tévét kapcsolgatva. Már vagy másfél órája ültem ott, de persze semmi értelmes nem volt, egyik adón sem. Felkaptam a telefonomat és megirtam Alicenak, hogy nem megyünk Tammyval a bulira. Azt írta vissza, hogy ketten már akkor ők sem mennek le, majd áttesszük egy másik napra. Majd hirtelen két új üzenet is felugrott a kijelzőmre. Valery és Chuck Bass. Előszőr Valery üzenetét nyitottam meg. Ó, hogy ki az a Valery? A nővérem. Szerintem nem is kell mondanom, hogy miért költözött el tőlünk már lassan egy éve. Mert a mi családunkban ő az okos, a szép, a szorgalmas, a jó lány és minden egyéb ami a sikeres élethez kell. Így hát nem is kérdéses, hogy miért tanul 22 évesen az ország egyik legjobb orvosi egyetemén. Hát igen, mindenki mondogatta neki, hogy olyan sokra viheti, (persze ez csak növelte az egóját) és meg is csinálta a tökéletes érettségit, hogy elmehessen az ország másik felére tanulni. Azt irta, hogy holnap reggel indul a gépe, és itt marad egy hónapig. Juhuu. Anyáék megint idehívják a famíliát, hogy Val elmesélhesse az egyetemen szerzett élményeit, én pedig egy hónapig a sarokba leszek szorítva. Remek. Írtam neki egy oki-t, aztán megnyitottam a másik üzit is. Chuck. Idézem.: "Most azonnal gyere ide a Pubba, Harry részeg, fenyegetőzik és mindenkit meg akar verni. Vidd haza baszkiii." Nekem persze nem kellett több, már húztam is a piros conversemet és futottam is ki a garázsba a bézs Vespámért, felpattantam rá és már száguldottam is (50-el, azért a szabályokat be kell tartani) a Pub felé. Mikor odaértem, kitámasztottam a motoromat és sietősen vettem a lépteimet. Feltéptem az ajtót és beléptem. Körbe néztem, de nem láttam Harryt sehol sem. -Hát ez gyors volt.-szólalt meg egy mély hang mögülem. -Chuck? Hol van Harry?- kérdeztem immár szemébe nézve.
-Ja, ő nincs itt.-vigyorgott pimaszul a képembe. Szívesen letöröltem volna azt a vigyort az arcáról az öklömmel, de azért visszafogtam magam. -Te fasz.-mondtam sértődötten és belebokszoltam a vállába. -Ha azt írom, hogy gyere ki, mert látni akarlak, akkor kijöttél volna? Nem valószínű.-mondta én meg kínomban elröhögtem magam. -Akkor legalább hívj meg valamire.-mondtam és hátat fordítva neki a pult felé vettem az irányt. Ült ott egy srác magányosan. Hátulról elég jól nézett ki. Széles vállak, félhosszú haj, pont nem az estem, de azért, amikor odaértem a pulthoz, jól szemügyre vettem magamnak. Fekete, a lábaihoz tökéletesen passzoló nadrág volt rajta, és egy sima fehér póló. Dögös volt, ezt elkönyvelhettem magamban. Az arca alapján bőven 21 felett volt. A pultossal beszélgetett, én pedig rendelni szerettem volna, és hát nem vagyok az a türelmes típus, szóval leszólítottam. -Elnézést.-mondtam a pultosnak. Mintha meg sem hallotta volna. -Elnézést!-kiáltottam rá. A pultos kicsit megrezzent, a srác pedig végre felém fordította a fejét. Szinte égetett a tekintete, ahogy végigmért, de én csak a pultosra koncentráltam. Elgondolkodtam. -Egy csirkés burito-t és egy kólát szeretnék.-mondtam és rá mosolyogtam. -Whiskeyvel.- tette hozzá a srác. Meglepődtem erre a kijelentésére. -Habár úgy nézem, a lány kiskorú, szóval inkabb maradjon a kóla.-mondta teljesen kifejezéstelen arccal, amit nem tudtam mire vélni. Nem is szóltam semmit, csak felülten az egyik székre. Egy hely volt közöttünk. Chuck lecsapott helyre. Már épp elhelyezkedett, amikor a srác megszólította.
-Cseréljünk helyet.-mondta mélyen Chuck szemébe nézve. -Mivan?-reagálta le reflexből a furcsa "kérést". Kérés? Ez inkább úgy hangzott, mint egy parancs. -Cseréljünk helyet.-ismételte el magát nyugodtan. -Már neharagudj, de..-kezdte Chuck de a srác a szavába vágott a szemét forgatva. -Szálj már le a székről.-mondta és a tarkójánál fogva finoman lerángatta onnan. -Te mit csinálsz?-kérdeztem felháborodottan.-ő a pasim.-hazudtam és kérdőn néztem rá. -Dehogy is.-mondta teljesen komoly arccal. Csak egy jött ment bolond, ilyenekkel te nem bújnál össze..-Chuck eközben felült a srác korábbi helyére, így teljesen elszigetelődve tőlem, mert a pasi a hátát mutatta neki.-Most is azt a szőke pincérnőt nézi a sarokban.-mondta és az említett lány felé biccentett. Chucknak háttal volt, tehát nem tudhatta, hogy hova néz. -Deho..-elkadt a szavam, mert gyors' ellenőriztem Chuckot és valóban a szőke pincérnőt figyelte. -Hogyan?-néztem rá hitetlenkedve. Ilyen nincs. Ő most vagy egy varázsló, vagy nem tudom, de ezt nagyon gyorsan abba kell hagynia. -Csak tippeltem.-mondta és megrántotta a vállát. -Ideges vagy. Miért?- állapította meg az igazságot (megint). -Nem vagyok ide..- -De, nagyon is az vagy. Az idegesítő bátyád miatt. Várj, nem. Nővér. Igen, nővéred miatt, igaz?-folytatta, én pedig csak felhúzott szemöldökkel néztem rá. -Te meg vagy huzatva.-mondtam és felkaptam a kólámat, hogy arrébb menjek. -Maradj még.-mondta és a csuklómnál fogva vissza húzott. -Engedj el.-mondtam és fenyegetően néztem rá. -Ha nem mész el, elengedlek.-mondta és egy kicsit szorított a fogásán. Nagyon erősnek tűnt. -Ez fáj, engedj el.-mondtam, kirántottam a kezem a karmai közül és vissza ültem. -Most kitalálom a neved.- mondta összeszorított szemekkel, mintha nagyon koncentrálna. -Najó, ebből elég.-emeltem fel ezúttal a hangomat. Hirtelen hadarni kezdte az Ábécét. - ABCDEFGHIJ...egy pillanatra megállt.-H..h.h.. Nem, G..g.. G, ugye? Igen, igen Gggg..fhu..nehéz feladvány vagy..-vakarta meg a borostás arcát rezzenéstelen arccal. Szexi. -Gaby.. Neeem. Gemma.-fejezte be és széles vigyorra húzva a száját. Ez nem normális. - Mi vagy te, valami médium? Még jó hogy nem mondod meg hogy milyen színű bugyi van rajtam. -emeltem fel a hangomat egy kicsit jobban.. Azért álljon meg a menet. Vad idegen faszi idejön és másfél perc alatt kitalálja a nevem. -Fekete. Nem nehéz kitalálni.-rántotta meg a vállát. -Elég!!-kiáltottam rá, mert ez már tényleg sok volt.
-Neharagudj elkapott a hév.-nevetett fel kínosan és a combomra tette a kezét. Gyorsan lesöpörtem onnan. - Ez bejön a lányoknál?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel. -Mármint mi?-kérdezte értetlenül. -Csak jó emberismerő vagyok, ennyi. De nyugalom honey.-nevetett fel-Nem kezdek ki kislányokkal.-Ouch. Ez azért rosszul esett. Már inkább meg sem kérdeztem hogy honnan tudja a koromat, inkább arrébb ültem.... Sokkal arrébb. -Na? Héj, most mivan? Mibaj kedves? Megsértődtél? Nem állt szándékomban megbántani. De tudod, csak hogy ne legyenek félre értések.. Ma van a 27. szülinapom.- ezt már kiáltotta, mert már elég messze volt tőlem. Válaszul beintettem neki egy rövidet, és leültem az egyik üres asztalhoz. 27 éves.. Ó.. tényleg nem néz ki annyinak.. Ennek a srácnak van egy stílusa mit ne mondjak. Már féltem, hogy utánam jön, mert beintettem neki.
Még sosem láttam itt őt, éspedig én elég sokat járok ide, tehát új a városnak ezen részén. Szívesen beszélgettem is volna vele, ha nem lett volna olyan, amilyen. De valahogy mégis volt benne valami.. Valami vonzó. És még a nevét sem tudom.