Where is my pride?

1. Fejezet 20. Rész

-Mit szeretnétek tőlem?-kérdeztem pár perccel azután, hogy "végeztünk".
-Semmit szívem. Minden megy tovább úgy, ahogy eddig. Harry folytatja a munkáját és én is. És te pedig velem maradsz.-válaszolt rögtön Taylor. Gondolom akkor nincs választási lehetőségem. Imádom. -Öhm okés, és mit fogunk csinálni?-tettem fel a következő kérdést. Minden olyan zavaros volt. -Egyenlőre itt maradunk. Itt biztonságos.-mondta ki Taylor egyszerűen. Féltem, hogy Payne megint eljön, hogy megint a fejemhez fogja a pisztolyt, hogy ezúttal nem fog kímélni. -Harry kérlek mondd meg a szüleimnek, hogy jól vagyok. Mondd azt, hogy elutaztam pár napra. Vagy mittudomén, ments ki a helyzetből.-mondtam Harry tekintetét fürkészve. -Meg tudod valahogy oldani Styles?-tette hozza Taylor. -Megteszek minden tőlem telhetőt.-mondta Harry a szemembe nézve. És akkor megint eszembe jutott Tammy. -Harry, nem tudod hogy mi van most Tammyvel?-kérdeztem tőle bizakodóan, bár a hangom inkább reményvesztett volt. -Kómában van még mindig.. az orvosok nem látnak sok esélyt. Voltam bennt nála tegnap. Nem ismertem rá.-mondta Harry szomorúan az ágy sarkát bámulva. Tammy nem ezt érdemelte. Pár könnycsepp folyt végig az arcomon. Csendben ültünk az ágyon hárman, egyikünk sem szólt egy szót sem. Nem kellett.. Végül én törtem meg a csendet. -Taylor.. honnan fogsz szerezni amnyi pénzt?-kérdeztem és félve néztem Kitschre. -Nem tudom.-mondta Taylor. Arcára kiült a düh és a szomorúság egyaránt. Feldúlt volt. -Neked nem fog bajod esni. Azt nem hagyom.-tette hozzá. Azzal sem vagyunk előrébb ha neki esik baja. -Figyelj Gemma, ez a kör most egy kissé rázós lesz. Régi cimborákat kellene felkeresnem ehhez az akcióhoz. Abból a korszakból amiről meséltem neked. Kölcsön kell kérnem tőlük.-mondta ki. -Nem. Biztos, hogy nem mész oda Taylor. Nem biztonságos.-vágtam rá egyből. Na persze az kellene még, hogy őt is lelőjék. -Gemma, 1 ezt nem te fogod eldönteni, 2 a másik lehetőség az, hogy kirabolok egy kurva bankot aminek gondolom szintén nem örülnél.-mondta kissé felemelve a hangját. Meg a nagy faszt. -Taylor a kurva életbe.. miért kellett ebbe belefolynod?-idegességemben a sírás kerülgetett. -Money don't grow on trees.-nézett rám egy szomorkás félmosollyal. Egy Cage the Elephant számból idézett. A kedvenceim. -Nagyon sokat lehet ezzel kaszálni. Egészen addig ugye ameddig nem basz el valamit az ember. A kurva beszállítók lenyúlták Payne pénzét. Amint láttad ez rajtam csattan most. Le kén lépni Európába.- taglalta. Na persze, engem meg puffantson le Payne. -Mit szólsz hozzá Gem? Ketten Európában.-tette hozzá. Öhm, tessék!? -Taylor nekem be kell fejeznem a tanulmányaimat.-mondtam.-Meg nincs is pénzem a megélhetésre.-tettem hozzá. -Azzal ne foglalkozz, azt majd én megoldom.-legyintett. Na persze. Úgy ahogy ezt is. -Ezt most komolyan mondod?-nevettem fel röhelyesen. -Nem megyek Európába.-mondtam ki határozottan. -Megveszem a jegyeket, holnap indulunk.

Wow. Több, mint 1 éve nem volt rész. Ahhoz képest ez a rész semmi:D Egyszerűen csak kedver kaptam írni egy picit ide is. Mert van egyébként egy új oldalam az a címe, hogy FÉLMONDATOK. Ha van kedvetek nézzetek rá. Kis szösszenetek vannak ott, versek meg ilyesmik.:))