twitter dm's - a.i(fordítás)

2.7

"baba," suttogta ashton maria fülébe. nyögött fel egyet maria elfordulva másik oldalára, nem akarva felkelni kora reggel.

"fel kell kelned, maria," mondta ashton sóhajtva. "vagy olyan módszerekhez folyamodok a felkeltésedhez amiket nem értékelnél."

"csak--" maria próbálta szemeit kinyitni, de a nap túl fényes volt. "csak még öt percet."

"de egy órával ezelőtt is ezt mondtad!" nyafogott ashton, az ágy szélén ülve.

"ashton, kérlek," maria a lábait használva lelökte ashtont az ágyról, ezzel ő leesve egy nagy puffanás kíséretével. ashton próbált felkelni, de újból elesett mikor a lábai összegabalyodtak a vezetékekkel.

"jól vagy?" kuncogott maria, teljesen felébredve.

"re-rendben vagyok," tört ki nevetésben ashton, ezzel most már együtt nevetve. úgy érezte szíve versenyt vív, élvezve minden együtt töltött pillanatot.

"gyere," maria megfogta ashton kezét, hogy segítsen neki felállni, de ez helyett összerezzent a fájdalomtól. "mi a baj?"

"se-semmi," ashton lecsukta szemeit, a fájdalom végig futott testén.

"uhh, ashton," maria szemei kitágultak, az álla leesett a sokktól.

"mi az?" nézett zavarodottan ashton, próbálva azt kitalálni, hogy miért nézett rá meglepetten.

"én- te- te vérzel!" kiáltott fel maria. szemei cikáztak kezein, majd ashton kezén, és vissza kezeire.

"te jó ég, hogy- a- francba?" maria letörölte az összes vért pólójáról, utána segített ashtonnak felállni miközben könnyek folytak le arcán.

"vedd le a pólódat, ashton," kérte maria. csak nézte a vért ahogy lefolyik ujjain, nem tudva honnan a fenéből jöhet. de persze, hogy volt egy ötlete, és minden bizonnyal nem egy jó.

"d- de, én- m- maria, kérlek, ne aggódj." dadogta ashton, több és még több könny folyt le arcán. maria megpróbálta őket letörölni, de rájött, hogy csupa vér a keze.

"vedd le, most." húzta fel szemöldökeit maria, "ha kell, ide hívom a többi banda tagot is."

"n- ne! ne tedd, rendben van. leveszem," ashton leveti pólóját, és marianak eláll a lélegzete.

hegek voltak.

mindenhol.

"m- mi a fasz." sutogott maria.

"ne bámulj, kérlek," motyogta ashton, hüppögve, lehajtva fejét szégyenében.

"m- mi... én nem bámultam," molyogta maria, miközben végig futatta ujjait mellkasán, majd le a törzsén, utána, a lehető legfélelmetesebb helyen –– a karjain.

"hiszen ezek újak," sírt maria, "miért?"

ashton megfogott pár zsebkendőt, hogy letudja törölni a vért ami karjairól folyt le. vállat vont, nem tudva, hogy mit mondjon. utált erről beszélni; kényelmetlen helyzetbe hozta.

"a- ashton," motyogta maria, ahogy egyre jobban húzta fel pólóját.

"m- mi az?" ashton szemei kitágultak mikor észre vette azt amit soha nem akart látni. "te jó ég."

"nem vagy egyedül," suttogta