twitter dm's - a.i(fordítás)

2.1

Na kettőt is hoztam ma,szeressetek😁😋
Viszont ezzel is voltak bajok,néhány szó,annyira ismeretlen volt számomra,hogy az agyam az lefagyott és gondolkodtam rajta,hogy a picsába is kellene azt lefordítani,de hát valamennyire sikerült...asszem😂
Vagy 3szor átolvastam hogy jó-e,de döntsétek el ti😂

"ashton"maria kifújta a levegőt,könnyei hirtelen folytak le arcán.

"maria"suttogta ashton.

"hol voltál ennyi ideig?"kérdezte maria,közben az ajtót szélesebbre nyitotta,(itt volt más is de azt nem szeretném leírnixd;szerk.)így ashton beljebb tudott jönni.

"terápián"vont vállat ashton.

hangja mély volt,reszelős, és monoton, nem úgy, mint amikor utoljára látták egymást, (ami 2 hónapja volt)a hangja másabb volt.mókás és aranyos, tele nevetéssel és boldogsággal, és egy csipetnyi szomorúsággal, ami végül elhalványul.

ami szerintem nem halványult ebben az időben.

"terápián?"

"igen," köszürülte meg torkát ashton.

"egyáltalán nem láttalak ott."

"nem leszek ott többért - azért amiken keresztül mentem."közvetlen egymás előtt álltak.vészesen közel és,maria úgy gondolta,hogy hátrébb lép egyet.érezte,hogy ez nagyon kényelmetlen.

"mi a franc?miért?"

"semmi közöd hozzá," csattant fel ashton,közben rá meredt.

"o-oké, bocsánat." maria idegesen nyelt egyet,és piszkálni kezdte körmeit.

"én csak azt akartam tudni,hogy biztosan jól vagy-e."mondta csendesen ashton,megtörve a kínos,frusztráló csendet.

"jól voltam...csak üde."maria kissé elmosolyodott, és megveregette a kanapét,hogy mindketten foglaljon helyet.

"Az tény,hogy'utálom a kibaszott életemet?vagy komolyan csak üde voltál?"kérdezte ashton,szemei fürkészte az arcát keresve minden kifejezést, de egy sem volt található.

"miért gondolod azt,hogy egy öngyilkos gyerek vagyok, aki fenn marad egész éjjel és azt kívánja bárcsak halott lenne?"maria összeszűkült szemekkel néz ashton felé.

"n-nem, én n-nem úgy értettem."küldött felé ashton egy bocsánatkérő pillantást.

"amúgy hogy vagy?" maria figyelmen kívül hagyta bocsánatkérést, még mérges rá,hogy milyen tiszteletlen volt ashton.

"rendben vagyok,"ashton elfordította a fejét a lány elől,megnyalta cserepes,kiszáradt ajkait.

"a hegek mást mondanak,"mutatott feléjük maria,szemöldökét felhúzva.

voltak újak.

sok, sok új.

"kurvára ne beszélj a hegeimről,"gúnyolódik ashton,közben lehúzza az ingujját.

"mi bajod van?"maria érezte,hogy millió kés döfködi a szívét.

"semmi",jegyezte meg ashton."miért?"

"úgy viselkedsz, mint egy seggfej,"maria vállat von.megmondta az igazságot.

"talán, ha nem hagysz el 2 hónapig, akkor nem lennénk ilyen szituációban."megforgatta szemeit ashton."úgy értem, komolyan, maria.úgy gondoltam,hogy szükségünk egymásra."

"mi a francról beszélsz?"tátja el száját maria.

"elhagytál,"motyogta ashton.", és én vártam rád."

"nem én hagytalak el" motyogta maria döbbenten. "te hagytál el...engem."

"ne hazudj nekem,"nézett rá ashton."figyelmen kívül hagytad minden  üzenetemet - és egyáltalán is,te követtél ki."

"mi a fasz?"kérdezi dühösen maria."sosem hagytalak figyelmen kívül.mindig írtam neked,hívtalak,és még Lukenak is írtam DM-be..."

"megváltoztattam a számomat,"ashton hirtelen engedte le vállait.furcsa érzés fut át testén.

"azt hittem,elhagytál," suttogja maria miközben tördeli ujjait.komfortérzete visszatért, és úgy érezte,hogy ez hihetetlen.

"azt hiszem, mindketten félünk attól,hogy elveszítsük egymást, amit valójában megtörtént."