twitter dm's - a.i(fordítás)

1.6

"mrs.dinah,"szólította meg ashton a csoport terapeutáját.megfordult,szemei kitágultak a meglepettségtől.nem számított arra,hogy ma itt lesz ashton,vagy arra,hogy maria és ashton egymás kezét fogják.

"igen mr.irwin?",a csoport ashtonra szegezte tekintetét,suttogásokat és akadozott levegő vételeket lehetett hallani.ashton nem érdekelte-hozzá van már szokva.de maria kényelmetlenül érezte magát,ashton ezt észre vette,megfogta a lány kezét és lassú köröket írt le rajta.

"el szeretném magammal vinni mariát,um-ebédelni,"mondta ashton,minden másodpercben nagyobb lett a mosoly az arcán.

"természetesen,i-igen,rendben van."vigyorgott mrs.dinah,rákacsintott mariára,amitől dühösen elpirult."legyen szép napja mr.irwin,magának is miss rogers."

"köszönöm mrs.dinah,önnek is."intett maria mrs.dinah felé.

"nos ez könnyen ment",sóhajtott ashton,majd mindketten kimentek a szobából.

"mrs.dinah mindig mesélt rólad,össze akart minket hozni,vagy valami hasonló."nevetett maria,"azt mondta sok közös dolog van bennünk,ami egy kicsit igaz is."

"akkor azt jelenti,hogy találkoztunk volna,"ashton vállat vont."ki tudta hogy a végén szerelmes leszek az egyik rajongómba?"

"nyilvánvalóan a sors volt az,"maria finoman megszorította ashton kezét.

az együtt eltöltött néhány órában,úgy döntöttek,hogy ideje haza menniük,de nyilvánvaló,hogy nem akarták egyedül hagyni a másikat.egyáltalán nem.olyanok voltak,mint a szerelmesek.

de nem voltak azok.vagy csak maria gondolta ezt.

"nem akarlak itt hagyni,"duzzogott ashton.

"aw,bébi,"kuncogott maria,és egy csókot nyomott ashton ajkaira.

"imádom amikor ezt csinálod,"kuncogott ashton.

"teljesítetted a célodat,igaz?"

"talán,"vállat vont ashton,ártatlan arckifejezést vágott maria.

"mennem kel,"maria leengedte vállait,szomorúság söpört végig testén.nem akarta elhagyni ashtont.ő volt a megmentője.nem volt módja itt hagyni őt.

"semmi baj,baba,"ashton közel hajolt mariához,"újra fogunk találkozni,oké?itt van a következő két hónap."

"jobb ha nem feledkezel meg rólam,"maria összeszűkített szemekkel nézett ashtonra játékosan.

"hogyan is tudnék?olyan szép vagy."kacsintott ashton.

"oh fogd be,"kuncogott maria.

"itt van a söfőröm,"ashton ajkába harapott,akart maradni.szerette maria jelenlétét.elfeledtette vele minden problémáját.különösen azokat amelyek nyomott hagytak karján.

"okés,szia,azt hiszem."maria ölelésbe vonta ashtont,de aztán azt érezte,hogy az ajkai összeér ashtonéval.szemei elkerekedtek a meglepettségtől,de mégis vissza csókolt.a fiú ajkai puhák voltak.és a csókja...a csókja szeretetet sugalmazott,de mégis gondoskodást-olyan volt,mintha nem is akarja őt elveszteni,de a lány nem is tervezte,hogy elhagyja a fiút.

"tessék,"mosolyodott el ashton.homlokát a lány homlokához döntötte."a csókunk a mai napon."

mosolygott vissza maria.érezte,hogy elpirult."imádom a szemeidet,"

"köszönöm,"

"nem,én köszönöm."rázta fejét ashton.

"mégis mit?"

"hogy megmentettél,"