Be Together (Cameron Dallas)

SEGÍTSÉG!

-9 éves voltam mikor

-Cameron gyere! -Kiabált neki Jack ez is jókor jelenik meg!!

-Mennem kell! -Mondta Cameron és se szó se beszéd el ment( és én tudom hogy elfogja felejteni amit igért) . Itt hagyott egyedül. Egyedül a gondolataimall...
Mivel több órám nem volt mentem is haza, mikor kiléptem az utcára egyből be dugtam a fülest és elinditottam rajta a kedvenc számom és már indultam is haza.Már egy ideje furcsán érzem magam, mintha figyelnének de mikor hátra nézek senki nincs ott. NYUGI! Már csak egy utca és otthon vagyok már annak az egy utcának a felét jártam mikor léptekett hallottam magam mögül s mikor hátra néztem egy fekete csuknyás fazon jött mögöttem igy sietösebbre vettem lépteim,mikor láttam hogy kezdem lehagyni kisebb megkönnyebbülés éreztem de a legnagyobb megkönnyebbülés akkor volt mikor már a házunk előtt voltam gyirsan beszaladtam a kapun és aztán kinyitottam az ajtó és be mentem de még mielőtt becsuktam volna az ajtót még útoljára rá néztem követőmre aki az utca másik oldalán volt. Miután ledoptam magamról a kabátot és a cipőt már rohantam is fel, az első utam az ablakhoz vezetett. S mikor kinéztem rajta a követőm szemét láttam meg először épp az ablakom bámulta, mivel nem volt itthon senki meg ijedtem,és gyorsan behúztam a függönyt és ledoptam magam az ágyba. Még pár percig forgolodtam és aztán elaludtam.

Másnap nem mentem iskolába ugyanis sikerült össze szedni valamit mert nagyon beteg lettem, 40 fokos lázam volt és még mindig van. Úgyhogy most is épp egy könyvet bújok (nem nem matek könyvet és nem nem is írodalmat). Egyszer csak egy koppanást hallottam lentről.

-De én egyedül vagyok nem??-kérdeztem magamba miközben lefelé haladtam. S mikor leértem egy barna hajú srác állt előttem valahonnan ismerős volt de nem tudom honnan.

-Segíthetek?! -Kérdeztem és gyanakodva néztem rá

-Igen! Pont téged kerestelek! -Mondta és egyre közelebb jött

-E-engen -kérdeztem dadogva és éreztem hogy ahogy egyre közelebb jön egyre jobban kezdek félni.
S egyszer csak a szeme vörösen kezdett izzani. Mi a franc??
Baszki már tudom hogy honnan ilyen ismerős! Hát persze! Ő is ott volt Harryék körében.

-Igen és a nevem Dávid! - Mondta és közben ki mutatta a foga fehérjét vagyis kimutatta hegyes fogait....

-SEGÍTSÉG! -Sikitottam és rohani kezdtem épp fel értem a szobámba már zártam is volna be az ajtót mikor az kivágodott és én meg a falnak repültem. A karambol folyni kezdett a vér de nem adtam fel föl álltam és arra gondoltam hogy milyen lenne ha esetleg bele furodna egy karó a szívébe. S mikor kinyitottam a szememet tényleg egy karó volt a szívében csak azt nem én raktam /döftem neki oda! Hanem Harry!
Harry miután látta hogy ellenfele legyengült ő rá ugrott a hátára és azzal a mozdulattal eltörte a nyakát és a test amin volt össze esett.

-Jól vagy? -Termett ott mellettem és a vérző karomat kezdte el vizsgálni, de láttam rajta hogy alig bírja vissza fogni magát igy inkább elhúztan a kezem, és a fürdőben megcsináltam a kötést és a varrást.S mikor kértem Harry ugyan ott ült de érkezésemre fel kapta a fejét és csak ennyit mondott!

-Gyere velem! -és ezzel föl állt és az épp karomnál fogva kivezetett a kocsihoz és miután ő is beszált indultunk, de hova is?!

-Hova megyünk?!

_________________________________________
Ezt nem hiszem el!!! KÖSZÖNÖM ezt a sok megtekintést és ezt a sok like-t . Remélem nagyon nem haragszotok rám hogy nem volt rész csak hát ekezdödött a suli és nem volt időm de már van és nagyon sok ötletem van..
És még egyszer köszönöm azt a sok like-t!