Story Of My Life

Hi

Sziasztok :) Meg is hoztam az új részt. Lassan egy hete nem voltam itt aktív a suli miatt, de mostmár próbálok sűrűbben hozni részeket.
Remélem, elnyeri tetszéseteket ^^

A hétvégém nagyon hamar eltelt. Szombaton igazából nem csináltam semmi különöset. Felkeltem, reggeliztem és közben a 'múltra' gondoltam vissza. Ezután szinte egész nap Noéval beszéltem, csak átmentünk a Facebookra az első ötven percnél.
Vasárnap anyának segítettem sütni. Megtanultam muffint csinálni, ami nem nehéz. Anya folyton nyugtatott, hogy nem kell állandóan nézni a sütőt, mert én fogtam magam és leültem elé. Végül rájött, hogy nem megy sokra a kérlelésével, szóval addig magamra hagyott...

Hétfő révén úgy keltem, mint garfield, pedig semmi bajom ezzel a nappal. Mégsem volt valami fényes a hangulatom. Talán, mert nem tudtam aludni az éjjel, ezáltal olyan voltam, mint egy mosott rongy.
A suli bejáratánál majdnem az ajtónak mentem, aminek Zayn is szemtanúja volt. Lehajtott fejjel kerültem ki és iszkoltam el onnan.
-Hát veled meg mivan? - üdvözölt Noé. - És miért piros a fejed?
-Jó reggelt neked is.. - fújtam ki magam, ugyanis korán reggel a másodikra jönni az fárasztó. - Majdnem megfejeltem az ajtót. - mondtam.
-És ettől vagy piros? - nézett furcsán.
-Mindegy. - legyintettem. - Te miért vagy itt ilyen korán? - váltottam témát. Még nem említettem neki Zaynt. Majd idővel, ha kiismertem...
-Lilly... Fél nyolc van. - mondta. Hitetlenkedve néztem rá.
-Kizárt. - ráztam fejem. Noé csak nevetett. - És milyen óránk lesz?
-Fizika, szóval szedd össze magad, főleg, hogy mostmár nem csak osztályfőnöki órák lesznek. - mosolygott. Nagyot sóhajtva ültem le a padra és vártam, hogy vége legyen a napnak.
Azt hittem, aludni fogok első órán, de ez a tanár valami eszméletlen. Nagy arc Mr. Hemmings, aki egyben az igazgató is. Mikor ezt említette, a srácok egy kicsit meghökkenve nézték, főleg, az ablak sztori miatt, de Mr. Hemmings szépen elmondta, hogy ne aggódjunk, nem történt semmi, a takarítónő jól van, de többször ne forduljon elő. Ezután nála sem maradhatott ki a tűz- és balesetvédelem. Mindenki unottan hallgatta, hogy mi a teendő, mikor tűz üt ki a teremben.
A csengő volt a mi megmentőnk. Hamar átmentünk a saját termünkbe földrajzra. A tanár percre pontosan érkezett. Köszöntött, majd egész órán magunkról beszéltünk. Lehet, nem is lesz olyan rossz ez a nap. Eddig alig csináltunk valamit.
A tízórai szünetben szomorúan néztem a táskám, mivel nem csomagoltam magamnak ételt. Elővettem a tárcám, majd leslattyogtam a büfébe. Örömömre nem volt senki, amin meglepődtem, de nem törődtem vele.
-Csókolom. Egy szendvicset kérnék. - mondtam a néninek, aki mosolyogva kezdte el csinálni a tízóraim. Addig elolvastam, mit lehet kapni és mennyiért. Hirtelen mellettem termett három fiú, mire arrébb mentem. Körülnéztem és mögöttem Zaynt láttam meg, aki engem pásztázott.
-Itt a szendvics. - nyújtotta ki a nő felém, ezért gyorsan elvettem, majd fizettem. Kikerülve a fiúkat és Zayn pillantását, mentem vissza a terembe. Mire jóllaktam, az énektanár is megérkezett. Nála is ugyanaz a monoton óra volt. Mutatkozzunk be, elmondja, mire lesz szükség, amit feleslegesen tesz, ugyanis a legtöbben már mindent megvettünk a sulihoz.
Egyszóval, ez a 45 perc is elment.
A tornafolyosó felé mentem, mikor megláttam Őt. Egy kicsit megtorpantam, amit Noé is észrevett,de nem tett megjegyzést, így haladtunk tovább.
-Olyan jó, hogy a tesi az utolsó óránk. - örvendezett. - Többször is lehetne, hogy az ötödik - hatodik elmarad.
-Ugye tudod, hogy ritkán fordul elő? - csóváltam fejem. Bólintott, de jókedve nem maradt alább.
Bementünk az öltöző első részébe, ahol kényelmesen elhelyezkedtünk. Már mindenkinek megvan a helye. Az első kisebb helységben mi vagyunk, Emily és Alexa. A belső  résznél vegyesen vannak, mivel több osztály is öltözik egyszerre. Ezeken kívül még két kisebb öltöző rész van, amit hamar elszoktak foglalni.
Gyorsan átvettem a ruhám és Noét megkérve, hogy kísérjen el, a mosdóba mentünk. Reméltem, hogy Zayn nem lesz már ott, de ismét pechem volt. A barátaival ott ült az ablaknál, s mikor megláttak minket, elhallgattak. Ez eléggé bosszantó szokás az embereknél. Én ilyen helyzetben nem érzem magam valami jól.
Futó pillantást vetettem rájuk és észrevettem azt a fiút, aki a múltkor ott volt a hatos teremben. Ő is észrevett és nagy vigyorral az arcán bámult. Zayn mérgesen vizslatta, amit nem értettem.
-Miért nem köszönsz neki? - kérdezte Noé.
-Miről beszélsz?
-Róla. - bökött fejével a fiúk felé.
-Uhm... Nem köszi. - mondtam, miközben bezártam az ajtót a fülkénél.
-Ne légy csacsi. Láttad, hogy nézett?
-Nem. - mostam kezet. - Ha akar valamit, lépni fog. - zártam le a témát.
Tesin kiütőztünk, de előtte futottunk bemelegítőnek. Persze a tornasorban én voltam az utolsó, mivel én vagyok a legalacsonyabb.
-Egy dolog éltet. - értem utol Patríciát. - Hogy ezután mehetünk haza. - mondta. Jobbnak láttam, ha nem szólalok meg, mivel negyedik óra után nem lehet elmenni, csak egy óra múlva.
Leizzadva és fáradtan mentem az aulába. Lefeküdtem a kisebb színpadra és vártam, hogy leteljen a 45 perc.
Noé felment a koliba, a többiek még öltöznek, így egyedül voltam. Bedugtam a fülhallgatómat az egyik fülembe és elinditottam a kedvenceim.
-LILLY - kiáltotta egy hang. Ijedten ültem fel, és megláttam Patríciát. - Végre. - emelte tekintét a plafonra. - Tudod, mi süketít. - vigyorodott el. Válaszul csak megforgattam a szemem. Komolyan ez a lány hetedikes létére, perverzebb, mint egy 18 éves fiú.
Órámra tekintve láttam, hogy már csak fél óra és mehetek haza. Sóhajtva dőltem hátra, és vártam...
Délután a tanulás végeztével felmentem a Facebookra. Magam sem tudom, miért, de rákerestem Zaynre. A képeit látva rájöttem, hogy nagyon szereti a barátait.

Másnap reggel egy órával később is mehettem volna, mivel a matek tanár még mindig nem jött suliba, de természetesen engem már hat órakor kidobott az ágy.
Most nem felejtettem el kaját csinálni magamnak, sőt még teát is vittem.
Csak én voltam olyan bolond, hogy bejöjjek. Óra közben se érkezett új, csak kicsengő előtt pár perccel.
Német óránk szintén nem volt, így Noéval ütöttem el az időt. Elmesélte, hogy mikor jött le koliból, többször is ránézett a Rokker. Ezt a becenevet kapta, mivel olyan a stílusa, és így senki sem tudja, hogy kiről van szó.
Ezután rám és Zaynre terelődött a téma. Ennek már nem örültem annyira, de nagyvonalúan elmondtam, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Majd később talán többet is mondok.
-Nincs Nati? - néztem körbe, miközben elhagytam a termet.
-Beteg. - mondta Ashton. - elkapott valamit... Kísérjelek el?
-Köszi, nem. - mosolyogtam rá. - Szerintem kövesd a többieket.
-Uh, ja. Még mindig nem tudom, hol van a hittan. - röhögött fel, majd intve egyet odaszaladt a fiúkhoz.
Nem mondanám, hogy nagyon jó kicsinek lenni. A folyosón tolongás volt, a lépcsőről ne is beszéljünk. Volt, aki rám lépett vagy csak szimplán nekem jött, de megértettem. Fellélegezve tértem jobbra, amerre az órám lesz, ám az ajtóban álló srác miatt a szívem kihagyott egy ütemet. Épp menni akart be, de mikor meglátott, kinyitotta nekem az ajtót.
-Szia. - mosolygott. Zavaromban gyorsan elmentem és leültem a helyemre. Hallottam, ahogy halkan felnevet az egyik fiú, akit Liamnek hívnak. - Ügyes vagy Lilly, jól megcsináltad. - dorgáltam meg magam.
Egész órán magamon éreztem Zayn tekintetét. Egyszer néztem rá, de hamar a tanárra vezettem vissza érdeklődésem.
-Nos, most teszek fel mindenkinek egy-egy kérdést. Őszintén válaszoljatok. Amolyan véleménykifejtős. Rendben? - nézett szét Briana tanárnő. Bólintott a társaság és már kezdtük is. Elég érdekes kérdéseket kaptunk, amire legtöbbször komoly választ kellett volna adni, de a fiúk poénkodtak. A tanárnő türelmesen rájuk szólt, majd én jöttem sorra.
-Lilly, mi a véleményed azokról az emberekről, akik bántják a másikat?
-Az olyanokat nem veszem észre. Mintha... - gondolkodtam. - nem is léteznének. Ezért inkább a bántottak csapatát erősítem. - válaszoltam.
-Mi alapján adtad ezt a választ?
-Tapasztalat. - mondtam ridegen előre nézve. A tanárnak úgy tűnt, nem volt elég, ezért folytattam. - Tudja, hogy van ez. Ha csendes, visszahúzódó vagy ha talpraesett, akkor sem lesz jó senkinek. Minden embernek megfelelni nem lehet és butaság lenne. Egyszerűen nem értem, miért kell ezért bántani a másikat, csakmert különbözőek vagyunk.
-De mi van akkor, ha valakit okkal taszítanak ki? - kérdezte Liam.
Felé fordulva válaszoltam. - Az rendben van. De valljuk be, sok embert ok nélkül bántanak.
-Jó gyerekek, nem kell ennyire belemenni. - állított le a tanár. Ezután az óra gyorsan eltelt.
Csengetés után mentem a következő órámra...


Este mikor készültem az alváshoz, hangokat hallottam az ajtónál. Mivel eléggé paranoiás vagyok, rögtön valami horror dologra gondoltam, pedig csak az anyukám jött haza.
-Hát te?
-Neked is szia. - pakolta le a táskáit.
-Jajj, bocsánat. - léptem hozzá. - üdvözöllek itthon, drága Anyukám. - nyomtam puszit arcára. Felnevetett, majd a fürdőbe ment, gondom átöltözni.
-Van egy új kolléganőm. Szombaton elmegyünk hozzájuk. - jelentette ki.
-Igen? Hogy hívják? - kíváncsiskodtam.
-Anne Styles. Van egy fia. Volt szerencsém találkozni vele. Rendes fiú.... És nagyon helyes. - vigyorgott.
-Anya!! - rivaltam rá. - Nincs szükségem fiúkra. Ráérek. - vontam vállat.
-Persze, persze. - legyintett. - Csak mondtam. Na és milyen a suli? - dugta ki fejét. És jött a mesedélután. Elmondtam anyának, mi is zajlott le ebben a pár hétben és a mai napon.