Story Of My Life

The Gimnazium

Sziasztok. Itt is van az első rész. Ez még amolyan bevezető féle, mert elég rövid lett, de hosszabb részek lesznek. Remélem, elnyeri valaki tetszését :) 

Az általános iskola nem volt nekem könnyű. Én voltam a fekete bárány és senki nem állt ki mellettem. De nem is vártam el. Nem igazán éreztem magam odavalónak. Így mikor anya említette, hogy lehet menni egy olyan suliba, ahol be tudom fejezni a hetedik-nyolcadik évem, azonnal kezdeni akartam, de még volt két évem, mivel ötödikes voltam. Nem mondanám, hogy hamar eltelt, de arra eszméltem fel, hogy a gimnázium előtt állok. Nagy levegőt véve indultam volna az ajtóhoz, mikor valaki a nevemen szólított.
-Lilly? - fordultam a hang irányába.
-Patrícia? - kérdeztem vissza. Kicsi korunkban sokat jártunk át egymáshoz, de amint nagyobbak lettünk megszakadt ez a kapcsolat, és csak köszöntünk egymásnak.
-Azt a mindenit. Ezek szerint osztálytársam leszel. - tért észhez.
-Úgy néz ki. -  mondtam, miközben besétáltunk az épületbe. - Egyáltalán nem gondoltam, hogy te is átjössz.
-Elegem lett a sok idióta emberből. - mondta. - Most merre? - nézett rám.
Megrántottam vállam. - Keressünk ismerőst. - mondtam és abban pillanatban megláttam a régi osztályomból négy embert. Fejemmel biccentettem feléjük, hogy Patrícia tudja, merre kell menni.
-Sziasztok. - köszöntem a négyesnek.
-Sziasztok. Nem tudjátok, hova kell menni? -  nézett rám Kira.
-Nem. Azért jöttünk ide, hogy ti hátha tudjátok. - nevettem fel.
Nem álltunk sokáig az aulában. Jött egy szőke nő, aki minket keresett. Kivezett minket a pályára, mondván, itt lesz az évnyitó. Az osztályok egymás mellett sorakoztak fel, növekvő sorrendben. A 7.b, azaz mi, álltunk elől. Mellettünk a 8.b volt, és így tovább.
Az igazgató hamar levezette a beszédet. Sok sikert kíván az újaknak.
Időközben megtudtam, hogy aki keresett minket, az osztályfőnök volt. Megmutatta, hol van a termünk, bár szerintem holnap el fogok tévedni. Leültem egy ablakfelőli padhoz és vártam az osztályfőnököt.
-Rendben, 7.b. - tette le dolgait az asztalra. - köszöntelek titeket a Kazinczy Ferenc gimnáziumban. Briana Jungwirth vagyok, az osztályfőnökötök. - Mutatkozott be. - Ma óránk lesz, de csak a papírmunkát végezzük el.-magyarázta, majd körbenézett. - Először mutatkozzatok be egymásnak. - ült le a székre.
Mindenki elmondta honnan jött, hogy hívják. Majd az Oszi felolvasta a házirendet. Persze csak a lényeget. Mikor csengettek - Igaz félve - odamentem az egyik lányhoz. Pár centivel volt magasabb nálam, félhosszú barna haja erősen göndörödött.
Szia. Noé, igaz? - mosolyogtam. Viszonozva gusztusom bólintott.
-Te pedig Lilly. - helyeseltem, majd leültem mellé. Az egész szünetet végigbeszéltük. Olyan egyszerű vele tárgyalni. Át is cuccolt hozzám, mikor kérdeztem. Elmondta, hogy kolis, mivel nem chapeli mint én, hanem  Charles's Wain-ben él. Nincs valami közel, így nem csodálom, hogy kolis lett. A többi órán már csak az aláírásokat kellett elvégezni, miszerint tudomásul vettük a szabályokat stb. Ez elég unalmas volt, de legalább az osztály színt vitt a napba. Ahhoz képest, hogy a fél társaság nem ismeri a másikat, elég jól megvagyunk.
Fél kettőkor már otthon voltam. Hiába nem csináltunk semmit, akkor is lefárasztott a suli. Mivel még se órarend, se tankönyv nincs, így hagytam a cuccom úgy, ahogy van. Meg ebédeltem, majd olvasni kezdtem. Szeretem ilyenkor ezt csinálni. Egyedül vagyok, mivel a szüleim estig dolgoznak, így nincs, aki zavarjon.
Hét óra körül már nem vártam tovább anyáékat. Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyamba,ahol hamar elnyomott az álom.