Story Of My Life

And You Lie Too

A düh, amit éreztem, hogy nem szólalt meg, kezdett kitörni belőlem.
-Sajnálom! - suttogta, hangján érezhető volt az őszinte megbánás.
Haragom elszállt és helyette könnyek lepték el arcom. De miért is? Örülnöm kéne, hogy a legjobb barátom kimehet Amerikába, ehelyett csak keserűség van a gyomromban.
-Lilly? - mondta nevemet, mikor szipogtam. egy sort. - Azért nem mondtam el, mert akkor nehezebb lett volna..
-Igazad van. Most legalább az Isten tudja, hány kilométerre sírok tőled. - lélegeztem párat. - Mikor jösztök haza?
Újabb hallgatás. Már tudtam, mit fog válaszolni.
-Nem tudom. Anyának jó a munkalehetőség, apának szintén. Számomra a suli előnyös.
-Értem.
A túlsó oldalon robotos női hang csendült fel.
Harry elbúcsúzott és megígérte, hogy amint leszállt a gépről, hívni fog.
Lerogytam az ágyamra és néztem ki a fejemből. Úgy éreztem, mintha mardostak volna belül. Szerintem ez volt a baj. Ezért volt olyan Harry, amilyen.

***

A nyáriszünet utolsó heteiben nem csináltam semmit a futáson kívül. Reggel keltem, mentem a pályára, dél előtt egy órával hazaértem, ebédeztem, pihentem két órát és estig a sulinál voltam.
Louissal többször is találkoztunk és szóvá tette a mindennapos mozgásom eredményét. Nekem is volt mit dicsérnem rajta. Eddig olyan lányos mozdulatai voltak, most pedig sokkal fiúsabb.
Molly a nagyszüleinél tartózkodott, míg el nem kezdődött az iskola. Irigyeltem, mivel jó strandja van a városnak, aminek már elfelejtettem a nevét. Túl bonyolult nekem.
Emily és Betti néha elhívtak fagyizni, sütit enni, amit én általában valamilyen diétás formában fogadtam el. Sokszor nem tetszett nekik, még gebének is hívtak, csakhogy egyek valamit. Persze tudtam, hogy viccelnek.
Harryvel ritkán beszéltünk, azt is telefonon. Ennek legfőbb oka az idő volt. Egyszer mikor hívtam, szegényt felkeltettem, mivel ott nagyban aludtak az emberek. Elmondása szerint eleve nehezen marad fent a suliban, de így, hogy hívtam, nem tudott aludni. Szóval kész csőd volt aznap.
Én is az voltam az első tanítási nap miatt. Persze örültem, hogy jó rám a szoknya meg minden, de az ingem.. nos, egy kicsit nagyobb lettem melltájban. Ezt az osztály hímnemű tagjai örömmel figyelték. Utálom náluk ezt a korszakot. Nem jár más a fejükben csak az. Folyamatosan megfordulnak egy lány után és nézik a fenekét. Egyszer még az enyémet is megdicsérték, mire fejenként két barackot adtam a buksijukra, amit a kilencedikes Zayn és barátai röhögve figyeltek. Egyszer oda is jött a fekete hajú és beszélgetni akart. Meglepődtem. Ilyenkor ki nem? Eddig rám se bagózott, most meg próbálkozik. Noé barátnőmnek nem tetszett az egész. Szerinte csak játszani akar velem. Patrícia pedig nem mondott semmit. Őt nem nagyon érdekli semmi önmagán és a barátján kívül.

-Lilly, tudod, kivel beszéltem? - szaladt mellém Noé. Arca piros volt, szeme pedig csak úgy ragyogott.
-Nem, de mindjárt megtudom.
-A rokker osztálytársával. Adam a neve. Egyezik az ízlésünk. Nagyon sokat beszélgettünk még nyáron is.
Örültem, hogy szerzett egy barátot, de hogy pont azt a figurát kellett kifognia.
Noénak sokat változott a stílusa. Több sötétet hord és a zenével is másképp áll. Még az első nap mutatott egyet, amitől megfájdult a fejem. Hörgésen kívül mást nem lehetett érteni.
-Aha. - mondtam nem túl lelkesen.
-Most meg mi a baj? - forgatta szemét.
-Nem az én dolgom, hogy kikkel vagy, de legyél óvatos! Tudod, milyenek.
-Nyugi, nem lesz semmi! Amúgy jössz ki?
-Minek?
-Cigizni. - mondta ezt könnyed hanggal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Nem hittem a fülemnek. Noé, aki cikinek tartotta, ha valaki dohányzik, most éppen arra kér, menjek vele szívni. Nem tetszett, de inkább lementem vele, minthogy egyedül legyen.

***

Sétáltunk a parkolónál, mire Zaynt pillantottam meg ugyanolyan füstölővel, mint a barátnőmnek, a kezében. Mellette az új lány.
Második héten került hozzájuk. Nagyon szép hosszú, szőke haja van. Az alkata akár egy modellé.
Nem szenteltem különösebb figyelmet nekik, és éppen fordultunk meg, mikor Louis kiáltott nekem.
-Nagyon jóban vagytok. - jegyezte meg Noé, mire csúnyán néztem rá.
Louis csak barát.
-Sziasztok! Van kedvetek csatlakozni?
Kérdőn néztem barátnőmre, ő pedig megrántotta vállát.
-Miért ne?
Louis mosolyogva sétált velünk vissza barátjához, aki szintén örömmel fogadott minket. A szőke már kevésbé nézett ránk jó szemmel.
-Muszáj volt idehívni még két bagóst? - húzta fintorra orrát. - Ez meg... - mutatott végig rajtam.
Barátnőm egy nagyot szívott, nem a levegőből, hanem a cigiből.
-Vicces, mert éppen egy ,,bagós" karjára vagy akaszkodva. - mondtam halál nyugodtan, de Noé arrébb állt tőlem egy lépésre. - És mi bajod van velem?
Zaynre, rám, majd előre kezdett bámulni. Hirtelen elengedte a fekete karját és betrappolt az épületbe.
Louis a fejét fogta, Zayn röhögve szívott egy utolsót, majd ledobta és eltaposta. Itt senkit nem érdekel a környezetvédelem?
-Bocs, lányok! Néha bunkó.. Z, te meg szólhattál volna rá! - ráncolta homlokát a tőlem fél fejjel magasabb fiú.
-Nem izgat. - mosolyogtam, Noé pedig telefonját babrálta.
-Ez is ritka, hogy valakit tényleg ne érdekeljen. - bólintott elismerően Louis.
Barátja csak nézett. Nem mondott semmit, ami zavaró volt. Szemein szinte láttam, hogy az előbbi beszélgetésem Gigivel, nagyon szórakoztatta.
Aprót kacsintott, mikor látta, hogy őt nézem.
-Túl sokszor foglalkoztam mások véleményével. De lassan menjünk. Csengetni fognak.