Story Of My Life

I'll make you happy!

- Gyerünk, hercegnő! - simogatta arcom Harold.
A beszélgetése Louissal a fejemben maradt és nem akart onnan eltűnni.
- Tudtad? - kérdeztem halkan. Nem arról van szó, hogy összeesküvésre gyanakodtam, de azért fura volt a társalgásuk.
- Azt, hogy kihasználni akart? Sejtettem. Hogy meg is teszi? Nem. Megkértem Louist, hogy vigyázzon rád, mert én nem voltam itt. De jobban is járt.
- Harry...
- El ne kezdj sírni! Megtiltom! - csikizte meg oldalam, mire nevetve rándultam össze. - Majd én boldoggá teszlek. - jelentette ki, mikor abbahagyta kínzásom.
Mosolyogva bújtam hozzá. Nagyon fontos nekem. Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy fiút mondhatok a legjobb barátomnak. Jó, természetesen Molly is az, de ő megint másban tud segíteni. Közös bennük, hogy amikor szükségem van valakire, a rendelkezésemre állnak. Mindig számíthatok rájuk.
A csend egyre hosszabb lett. Felfigyeltem erre, ugyanis hétvége miatt a szüleim nem dolgoztak.
- Anyáék?
- Jaa, igen! Ők elmentek segíteni a pakolásban. Bocsi, elfelejtettem! - nézett rám bűnbánó tekintettel.
Mosolyogva csóváltam meg a fejem. Kimásztam a meleg, puha ágyból, és nagyokat nyújtóztam. Nagyon jól esett elgémberedett testemnek. Ahogy felálltam, Harry fura módon beszívta a levegőt, de olyan hangosan, hogy én is hallottam. Nem törődtem vele. A szekrényből kivettem egy fekete nadrágot és egy piros felsőt. Ez jó lesz a buliba. Egyszerű, de csinos.
- Mindegy lenne, ha előttem öltöznél fel. - mondta csillogó szemekkel a fürtös, mire felkacagtam.
- Hülye! - léptem ki a szobámból.

A tükörbe nézve hátrahőköltem. Úristen! Mint egy eszelős. A karikák a szemem alatt jobban hasonlítottak egy pandáéra. A hajam kócos volt, és rá fért volna egy mosás. Lilly, ez nem te vagy! - mondta a belsőm. Sápadt arcom és cserepesen száraz ajkamról már ne is beszéljünk. Engedtem magamnak vizet és vettem egy frissítő fürdőt. A hajam szinte felszabadultan lubickolt a vízben. Hihetetlen, mennyire elhanyagoltam önmagam. Igaza volt Mollynak ebben is. Én ennél sokkal jobb vagyok. Zayn pedig nem érdemli meg a könnyeimet. Majdhogynem elszédültem, ahogy kiszálltam a kádból. Tanulság: többet nem mozdulok hirtelen. Hagytam, hogy a nedves hajam a vállamra omoljon. Csak egy köntössel takartam el testem, majd fellélegezve léptem ki a párás helyiségből.
Harry a konyhában tevékenykedett. Az egyszerű melegszendvics illatára úgy megkordult a hasam, hogy a szakács is meghallotta.
- Gondoltam, hogy éhes vagy. - nevetett fel, azt követően pedig végignézett rajtam. Tekintete áthatóan vizslatta a pamutos anyagot, mely elfedte alakom.
- Igen. A mai nap nem is ettem. Észre sem vettem, mennyire eltelt az idő. - vettem egy kész szendvicset és beleharaptam. - Harry, ez nagyon jó! - kaptam mohón a tányér után, amit a fürtös nem nézett jó szemmel.
- Még meleg! - figyelmeztetett, de én már a ketchupot helyeztem a finomságra. Leültem az asztalhoz, Harry velem szemben foglalt helyet és falatozni kezdtünk. Tekintetemmel alaposan megfigyeltem. Arcvonásai keményebbek lettek, már cseppet sem tűnt annak a fiúnak, akivel megismerkedtem. Haja rövidebb volt, felfelé íveltek a barna fürtök, ami sokkal férfiasabbá tette, ha mondhatom ezt egy 17 évesre. Emlékszem, mennyit aggódtam az ajándékát illetően még tavaly. Ötletem egyenlő volt a nullával. Végül egy nyakláncot adtam. Egyszerű végtelen jel, ami a szeretetemet fejezi ki. Mikor meglátta és rájött a jelentésére, meghatódva font karjai közé.
A pillanatnyi emlék hatására elmosolyodtam.
- Mi olyan szórakoztató? - térített vissza a valóságba Harry.
- Csak eszembe jutott a szülinapod. Idén mit szeretnél?
- Legyél velem. Ennyit akarok. - mondta suttogva, amitől félrevert a szívem. Olyan volt, mint amikor el akarta mondani, hogy Amerikába megy, csak én ugrottam, mert Zayn-ről kaptam információt.
- Harry, mondd el, mi a baj. Ismerlek már. - kérleltem, de a telefonom idegesítő hangja csendre intette a Göndört.
Morogva néztem meg a kijelzőt, aminek láttán kissé eltáltottam számat. Harry-re, majd a névre néztem. Az élet ismét választás elé állított. Vagy a fürtös, akire mindig számíthatok és sose bántott meg vagy a feketeség, aki miatt egész heteket töltöttem az agyam rabságában. Végül elhúztam az ujjam a kijelzőn és dallam elhalkult.
- Jó volt kinyomni? - kérdezte fülig érő szájjal Harold.
Sóhajtottam. Jó volt, de nehéz. Egy részem még mindig szeretné, ha együtt lennék vele, de a másik teljesen közömbösen áll hozzá.
- Is-is. De nem lényeg. Szóval? Kivele! Mi a baj?
- Nincs semmi. Tényleg! Csak szomorú vagyok, amiért jövőhéten újra visszamegyek.
Felálltam és az ölébe ültem.
Beharapta ajkát és csillogó szemekkel nézett rám.
- Ne nézz már így! És emiatt ne legyél csüggedt! Jön a nyár.
Megfogta derekam és szorosan magához húzott.
- Tudom, de...az messze van. Nekem pedig szükségem van rád!

***

Anya ismerősének a bulija teljesen más volt, mint ahol voltam. Jó, természetesen az itt lévők többsége  már 20 felett járt. Volt pár kisgyerek, akik a ház másik felében játszottak, de rajtuk kívül csak három korombeli volt. Harry, egy másik fiú és Tessa. Zayn régi barátnője.
Meglehetősen zavarban voltam. A szülei már olyan állapotban voltak, hogy szívesen mutattak a srácoknak egy-egy közös képet rólunk, amin elég buta fejeket vágtunk. Tessának azért volt zavaró, mivel kezdeti barátját még - gondolom - nem ismerte ki annyira, hogy bízzon e benne ilyen téren. Én Harry-t valamennyire ismertem, mégsem értettem a reakciómat.
- Anya, kérlek! - temette arcát kezei közé a barna hajú lány.
- Miért?  Aranyosak vagytok! - szólalt meg a két fiú, mire furcsán néztünk rájuk. Kezüket védekezően felemelték és elnevették magukat. Ez a pillanat volt az, amikor valami különös bizsergés keletkezett a gyomromban. Teljesen más volt, mint amit Zaynnél éreztem.
Ahogy láttam a fürtöst nevetni, furcsa módon boldog voltam. Szerettem volna többször így látni. Azonban most sem tudtam gyönyörködni mosolyában.
- Lilly, van kedved sétálni egy kicsit? - zökkentett ki Tessa bambulásomból.
Zavartan pislogtam, de azért elfogadtam a kérést.

***

A ház előtt jártunk. Már több ideje csak álltunk és néztük az eget, amely feketén pompázott és csak az apró, fénylő csillagok díszítették meg. Frusztráció szaladt végig testemen. Rendben van, hogy el akart szabadulni a zavarba ejtő helyzetből, de ezt egyedül is megtehette volna.
- Hogy állsz vele? - törte meg a csendet kérdésével Tessa.
- Hát...- nem tudtam mit mondani. Szerintem már tudta, hiszen ebben a városban nem marad semmi sem titokban, csak ha nagyon ügyes vagy.
- Velem is eljátszotta. Csak akkor te voltál a hunyó. - mondta, én pedig felé kaptam a fejem.
- Ezt hogy érted? Miattam szakítottatok?
- Egyrészt. Persze tudom, hogy te ezt nem is sejtetted. Szóval ne aggódj! Nem neheztelek rád.
- Ennek örülök. De én tényleg.. Szóval nem tudtam. - néztem a cipőm orrát. Ez új volt nekem. Nem gondoltam volna, hogy Zayn miattam hagyta ott Tessát.
A barna lány nagyot sóhajtott, de más volt. A levegő is megváltozott. Sokkal derűsebb, oldottabb lett.
- Ez lezárva. Lehetünk barátok...ismét?
Örömmel bólintottam és boldog voltam, amiért szereztem egy új ismerőst.
- Mióta vagytok együtt? - kérdeztem kíváncsian.
Tessa szép lány. Butaság lett volna, ha Zayn után nem talál magának egy másik fiút. Na meg képtelenség, hiszen fiatalok vagyunk.
- Pár hete. De már Zayn előtt is ismertem. Már bánom, hogy nem őt választottam először. És ti?
- Tessék?
- Harry-vel.
Kellett egy kis idő, hogy felfogjam szavait.
- Neem. Mi nem vagyunk együtt! - ámultam el. - Honnan vetted?
- Ahogy néztek egymásra. - kérdő arcom láttán folytatta. - Ha még neked nem is nyilvánvaló, de Harry szerintem többet érez irántad. Ezt már levontam, mikor először láttalak titeket.
- Valamit félreértettél.
- Ugyan! Biztos észrevettél egy-két lopott pillantást vagy csókot..amiről nem tudsz.
Elgondolkodtam. Nem hiszem, hogy Harold többet érez irántam. És amikor megpuszilta a számat? Biztos, véletlen volt. Mégis az emlék hatására égni kezdett ajkam. Képtelenség.

Sziasztok 😊
Meghoztam az újabb részt, bár nem igazán vagyok vele megelégedve, de lehet, csak én gondolom így 😅. Így keltem fel.
Ha tetszett, jelezzétek ☺😊.

All the love xL