Story Of My Life

Enough!

A házba visszatérve teljesen elképedtem. Nem is voltunk sokáig. Mégis az az idő elég volt, hogy minden a feje tetejére álljon. A szüleim nagyban táncoltak a többiekkel, Tessa barátja és Harry viszont ugyanott ült, ahol hagytuk őket. A különbséget azonban később vettem észre. A Fürtös hanyagul könyökölt, míg kezében kicsi pohár volt, előtte pedig sorakoztak a testvérei. Arca piros volt és könnyes, ahogy felnézett rám. A szívem szorult össze a látványra. Az idegen fiú megrázta a fejét, ahogy kérdőn fordultam felé.
-Harry, gyere! - ragadtam meg, de sokkal nehezebb volt felállítani, mint hittem.
Az ismeretlen fiú a segítségemre jött, ezáltal -botladozva ugyan - eljutottunk a kijáratig.
- Szólnál majd a szüleimnek?
- Persze! De szerintem itt töltik az éjszakát. - állapította meg Tessa az említettek felé nézve.
- Sziasztok! - léptem ki Harryvel az oldalamon.

***

Soha nem cipeltem részeg embert, de remélem, egy ideig nem fogok már.
Harry mérete volt a legnagyobb probléma, ugyanis sokkal magasabb, mint én, ezért szegény görnyedve támaszkodott rajtam.
- Jajj, Harry! - nyögtem fel, mikor hirtelen elengedte magát és a földre huppant velem együtt. Nagyot fújtattam. - Miért ittál annyit?
- Nahát! Érdekel? - kérdezte gúnyosan, csukott szemmel.
- Persze, hogy érdekel! Hogy mondhatsz ilyet? - háborodtam fel. Ő legfontosabb ember számomra a családomon kívül.
- Legutóbb mégis őt választottad. Naiv vagy. Hogy hihetted el, hogy szeret? Arra nem gondoltál, hogy csak azért vett észre, mert... - itt megakadt a mondandójában. Ahhoz képest elég tisztán beszél.
Tudtam, mire gondol. Hogyne tudtam volna. Mégis, mint egy tőr, úgy hatott szívembe a fájdalom.
- Mert megváltoztam? Mert más lettem? - emeltem meg hangom és szemeim könnyesek lettek. - Te is másképp állsz hozzám, Harold! Például miért adtál csókot, mikor aludtam?
- Mi? - nyitotta fel szemeit meglepetten. - Soha nem nyúlnék hozzád!
- Köszönöm! - hagytam, hogy rájöjjön szavai súlyára.
Mikor ez megtörtént és én már elfordultam tőle, hogy ne lássa arcom, ami a sértő szó hatására megtört, hevesen állt fel és került mögém.
- Az engedélyed nélkül. - tette hozzá, de már késő volt. Lányból vagyok. A szavak, melyek elhagyták ajkát már elérték a hatást. - Lilly, ne csináld ezt!
- Ismersz. Tudod, mi a gyengepontom! Te mégis... - sírtam el magam. - Sose leszek elég jó senkinek!
Harry megfordított és egy kapuhoz nyomott. Ölét szorosan hozzám nyomta, kezével derekam fogta.
Ijedtemben abbahagytam a sírást és szeppenve szipogtam.
- Nekem tökéletes vagy! És hogy érthetted félre az előző mondatom? Hiszen nyilvános helyen...problémát okoztál nekem!
- Az miattam...
- Bizony! De akkor este nem csókoltalak meg.
Lesütöttem a szemem. Honnan vettem egyáltalán? Óriási zavarban voltam, amit Harry fokozott azzal, ajkamhoz hajolt. Éreztem leheletén az alkoholt, ami keveredett parfüme illatával. Érzékeltem a meleget, mely testéből sugárzott és szinte perzselő hatással volt bőrömre. Megijedtem. Miért érzek ilyeneket?
- Most viszont minden vágyam megízlelni ezeket az ajkakat. - húzta végig ujját rajtuk.
- I..ittál Harry! Nem tudod, mit csinálsz! - nyekegtem, de mint aki meg se hallotta.
- Szeretnéd? Hogy megcsókoljalak?
- Én... Nem tudom...

***

,,Új év, új én." Mondják ezt sokan, mégsem tartják be. Nálam azonban másképp volt. Megfogattam, hogy másképp állok a dolgokhoz. Mindenhez.
Akkor este, mikor Harry meg akart csókolni, rájöttem, hogy több érzést táplálok a fürtös iránt, mint azt eddig hittem. Valószínűleg Zayn csak egy eszköz volt, hogy eltereljem a figyelmemet Harry-ről. Ez így elég gonoszan hangzik, de ennek én nem voltam tudatában.
Noé viszont teljesen megváltozott. Mostanra tiszta fekete ruhái vannak, a beszéde és stílusa - zeneileg is - egy egészen másik kategóriába tartozik. Velem nem változott semmit. Ugyanolyan, talán még jobb is a kapcsolatom vele, Patríciával ellenben. Ő ugyanaz maradt, mint volt, lehet, rosszabb is.
- Én a szünetem a barátomnál töltöttem. - húzta fel az orrát, melyet Noé csak unottan nézett.
- Harry engem meglátogatott. Vele voltam, mert nyárig biztosan nem fogunk találkozni. - mondtam szomorkásan, de tartottam egy meglepetést a markomban Harold  számára.
- És ez kit érdekel?
- Patrícia! És minket szerinted izgat a te barátod? - háborodott fel barátnőm. - Tudod érdekes, hogy még csak nem is láttuk, a nevét sem tudjuk. - gúnyos hangneme miatt nem csak én, de még a szőke is meglepetten hallgatott el.
Valamikor, lehetséges, hogy a téli szünet közben Patrícia befestette a haját szőkére. Ha neki tetszik, rendben, de elég furcsán hat az így is világos bőrére.
Felháborodott tekintettel illette Noét, aki állta. Nem akartam ismét vitatkozni, hiszen gyerekes, amit csinálunk, de Patrícia személyisége rettentő  idegesítő.
Karon fogtam Noét és bevezettem a terembe, ahol a többiek megrökönyödve ültek. Zokon esik nekik a tanulás. Inkább lennének otthon, mint itt, amit nem csodálok. A tanárok zöme belehúzott a tanításba, mivel több anyaggal is el vagyunk maradva. Persze ez a mi hibának is, de azért na. Nem vagyunk mi olyan rosszak, hogy ne lehessen oktatni...kivéve, mikor nem, de az már nem számít.

***

A tesiteremhez mentem, hogy megkérdezzem a tanárt, hol leszünk. Pechemre Zayn is ott volt, így megtudtam, hogy velük leszünk. Hurrá!
- A kilencedikkel leszünk. - mondtam a lányoknak, miközben dühösen kaptam le magamról a pólót. Azt reméltem, hidegen fog hagyni a feketeség jelenléte, de mégsem.
-Hó, Lilly! Nyugi! - tette vállamra kezét Emily.
Valamelyest sikerült, de attól még morcosan hagytam el a helyiséget.

Szavazhattunk. Játék vagy futás. Hülyék lettünk volna nem játszani. Természetesen mindenki az első opciót választotta és tűzharcoztunk. Ez az a játék, ahol az osztályok megmutatják melyikük a jobb, mégha nem is mondják, de így van. Csak látni kellett volna Zayn osztályának arcát. Amolyan ,,kicsinálunk titeket" fejet vágtak.
- Te, én félek! - mondta Emily mellettem, amikor a feje mellett suhant el a labda.
Megértem. Nagyon erősen dobnak. Nálunk is leginkább a srácok játszanak.
A következő pillanatban égető fájdalom nyilallt belém.
- Uh, nagyon fájt? - kérdezte Zayn tettetett megbánással.
Átsétáltam a másik térfélre és éreztem, hogy kezdem felhúzni magam. Nem hagytam annyiban. Kiáltottam, hogy adjanak labdát. Ahogy a kezembe került, ráérősen kerestem a szememmel a feketét, aki Louis mellett állt pár méterre. Őt vettem célba, de Zayn ágyékán landolt a pattogó gömb.
Szemeit szorosan zárta össze, kezeit odakapta és térdre rogyott.
Magamban mosolyogva sétáltam vissza.
- Jajj, bocsáss meg! A barátnőd majd leápol, igaz? - néztem az említett felé és mivel hallotta a kérdésem, zavarba is jött.
Jól esett. De még milyen jól! Noé büszkén, Patrícia és Emily meglepetten, a többiek pedig - akik tudják a történteket - megvető nézéssel néztek, de ez a kaszt nem engem, hanem osztálytársukat.
- Lilly! Segíts neki! - utasított a tanár.
Az előttem térdepelő fiúra néztem. Szemforgatva állítottam fel és vezettem ki. Megsajnáltam, ahogy a falnak dőlt. Ilyen erőset dobtam volna?
- Nagyon fáj?
- Dehogy! - vigyorgott gonoszan és a falhoz préselve találtam magam.
A világításnak köszönhetően tisztán láttam a rosszindulatú szándékot szemeiben.
Szorosan állt előttem, s számat vizslatta. Övéit megnyalta, míg kezemet a falhoz szorította.
Megdermedtem. Hiába volt erőm, ha ilyen erősen tartott. Még a lábamat se tudtam mozdítani felfelé, mert közéjük helyezkedett. Tudtam, hogy ebből csak rosszul jöhetek ki. És így is lett.
Az ajtó nyílt, mire mindketten oda kaptuk a fejünket.

Sziasztok 😊
Itt is van egy újabb rész. Elég döcögősen jött létre, de remélem, tetszik ☺.

All the love xL.