Story Of My Life

The First Summer Day

A délutáni futást fél óra alatt letudtam. Mollyval ezután hosszasan elbeszélgettünk. Megint ő van szarul, holott nem csinált semmit. Adam - a volt osztálytársam - és Fanny nem tudja eldönteni, hogy szeretik-e egymást vagy sem, mert hol együtt vannak, hol nem. Persze amikor nincsenek olyan viszonyban, akkor Adam-nek jó Molly. Mármint akkor tud vele foglalkozni, elvannak, mint barátok. De ha kibékül Fanny-val, ő le van tojva és még utána rossz is. Molly-nak pedig már elege van, amit nem csodálok.
-Na, de eleget beszéltem. Veled mi a helyzet? -
És elkezdtem ecsetelni. Elmondtam, hogy Patrícia az elején miért pikkelt rám, de azt nem, hogy van barátja.
Ezenkívül azt is megemlítettem, hogy nem valami boldogan váltunk el.
-Miért?
-Tudod, van Harry. - kezdtem.
Bólintott.
-Na. Meséltem Patríciának róla. Kérte, hogy mutassak róla képet. Mutattam. Erre közöset akart. Mondtam neki, hogy nincs. Erre ő azt mondta, hogy kitaláltam.
Barátnőm mikor meghallotta ezt a kijelentést, meglepődve nézett.
-Nem értem azt a lányt. Amúgy is. Nem vagy köteles bizonyítani neki, nem?
-De - helyeseltem.
-És.... Mi van Vele? - húzogatta szemöldökét.
-Molly. - kiáltottam. - Csak barátok vagyunk. És amúgy is. Egy taknyos hetedikes vagyok.
-Ja. Milyen jó lenne, ha más is ezt gondolná magáról.
Tudtam, hogy ezzel Fanny-ra célzott. Szerintem a kora számát már meghaladta barát téren.
-Ne foglalkozz vele. Inkább fussunk még pár kört. - ütögettem meg combját. Felpattant helyéről és szaladni kezdett. Nevetve követtem.
Szeretem Molly-t. Hihetetlen mennyire feltudja dobni a napom. Nagyon kedves és imádnivaló lány. Mikor kicsik voltunk, folyton összekevertek minket, mert hasonlítottunk. Hosszú, barna hajunk és szemünk, na meg a testalkatunk is ugyanaz volt. De ahogy telt az idő, ellezdtünk változni. Neki pufibb arca lett és teltebb. Nem kövér, hanem volt rajta mit fogni. Igaz, ez őt zavarja mostmár, ezért is fut velem. És hogy miért teszem? Régebben elkaptam egy betegséget és a gyógyszertől, amit kaptam, elhíztam. Most kaptam elég erőt és inspirációt, hogy elkezdjem.
A rendészetis suli melletti pályán futottunk. Nem volt szabályos "O" alakja, inkább hasonlított a nullára. A nap ereje még mindig erős volt, de az enyhe fuvallat ami ért minket, lehűtött. Mikor a negyedik körnél jártam, hirtelen egy csapat kosarast láttam meg. Megálltam és bevártam Molly-t.
-Kik azok? - lihegett.
-Nem tudom. - vontam vállat, majd hunyorítani kezdtem, mikor göndör fürtöket véltem felfedezni. - Harry. - mondtam és megfogtam barátnőm kezét. Átsétáltunk a fiúkhoz, de félúton észrevettek minket.
-Lilly! - ölelt át a fürtös. Viszonoztam gesztusát, majd bemutattam egymásnak a két barátom.
-Na, ez a nap is eljött. Molly, ő Harry. - mutattam az illetőre. - Harry, ő Molly. - fordultam vissza. Miközben kezet fogtak és elintézték a formaságokat, egy ismerős arcot vettem figyelembe. Alacsony termete sem tántorította el ettől a játéktól. Barna haja izzadtan tapadt homlokára, ezért folyton feltúrta.
Harry hirtelen megrázott, aminek következtében újra rájuk figyeltem.
-Akartok játszani? - kérdezte.
Oldalra sandítottam. - Szeretnél?
-Nem igazán vagyok jó benne, de te menj nyugodtan. Tudod, futnom kell. - bökte meg oldalam mosolyogva, majd elindult vissza.
-Na, gyere. Néhányuk még lehet ismeretlen számodra. - vezetett be. A fiúk abbahagyták cselekedetüket és ránk irányult a tekintet.
-Tommo, szerintem ti nem ismeritek egymást.
Odasétáltunk Louis-hoz és ugyanaz játszódott le, mint amikor én mutattam be Molly-t pár perce. Annyi különbség volt, hogy tudtam, ki Louis, csak a becenevet nem ismertem. Ezért nem tűnt fel, amikor telefonáltak Harry-vel első találkozásunknál.
Tomlinson nem igazán foglalkoztatta magát velem, mert miután elmondtuk egymásnak a nevünket, el is ment....

-Bejön neked. - állt előttem Louis. Nálam volt a labda, amit próbált elvenni.
-Kicsoda? - tértem ki támadása elől.
-Zayn.
Gyorsan kicseleztem, és kosarat dobtam. A csapatom hangos éljenzésbe kezdett, mivel megnyertük. Harry megdicsért, a többiek pedig mosolyogva bólintottak felém. Louis mindentudó fejjel nézett. Az a baj, hogy hiába tagadnám, amit állít, mert akkor hazudnék. De nem tudja bizonyítani, mert egy szóval nem mondtam, hogy igaz-e vagy sem.
Harry levette pólóját, majd összegyűrte kezében. Izmos mellkasán izzadságcseppek csillogtak. Hasa kidolgozott volt, de a kockák még csak halványan látszottak, ám így volt tökéletes az összkép.
Felém lépett és megtörölte homlokom. Mióta nagyon jó barátok vagyunk, rájöttem, hogy szeret másokkal törődni. Néha eléggé bosszantó, de vannak édes tettei.
Felfelé gördülő szám láttán, somolyogni kezdett.
-Aranyos vagy izzadtan. - mondta kaján vigyorral, mire belebokszoltam vállába. Fájdalmat színlelve nézett szemembe, amitől elnevettem magam.
-Na, jólvan Göndörke. Megyek. - köszöntem el egy öleléssel. - Sziasztok. - intettem a srácok felé. Mindenki kiáltott valamit, ami jó esett. Legalább észrevettek.
Barátnőm verejtékes arca láttán rögtön futni kezdtem. Tornazsákomból kivettem egy üveg vizet, hogy igyon, és egy pár zsepit, hogy megtörölje magát.
-Mennyit mentél?
-Nem tudom. - vont vállat. - Egy idő után nem számoltam.
-Nem szabad hirtelen ennyit. - csóváltam meg fejem. - Egyébként lassan menjünk. Igaz, hogy világos van, de nyolc óra elmúlt. - néztem meg telefonom kijelzőjén az időt.
Ivott még pár korty folyadékot, majd visszatette zsákomba. Feltápászkodott a kőről és lassan elindultunk hazafelé.....