Nathi
Féltízkor kislattyogtam pizsamában, kócos, résnyire nyitott szemekkel. A konyhában majdnem a Szöszke hercegbe ütköztem.
– Bocs. – motyogtam.
– Mi van veled? – nézett rám a Niall-féle felvont szemöldökkel.
– Semmi. Most keltem fel szóval még nem szuperálok.
– Kérsz kávét?
– Isten ments! Inkább eredeti angol feketeteád nincs itthon? Tudod az az erősebbik fajta.
– De van. Abba a szekrénybe találod. – mutatott a hátam mögé.
– Oké. – gyorsan kihalásztam és a pultra tettem. Niall továbbra is a kajája gyártásával foglalatoskodott. – És bögre?
– Ott. – bökött a lelőhelyre. – A teafőző meg az alsó szekrénybe.
– Az minek?
– Hát teát csinálni. Vizet forralni aztán beletenni a filtert.
– Az úgy nem jó.
Forraltam vizet a vízforralóba addig meg a bögrébe tettem egy filtert. Mikor föl forrt a pohárba öntöttem és vártam, hogy kiázzon a tea. Raktam bele egy kis citromlét meg cukrot és belekortyoltam.
Tökéletes.
– Azt úgy akarod meginni?
– Aha. Így szoktam. Otthon is van ilyen teám és így a legfinomabb.
– Falnak fogsz menni, ha azt megiszod.
– Azt hinnéd, de nem. Megkóstolod?
– Nem, kösz. Még élni akarok.
– Nem tudjátok mi a jó. – ültem le az egyik bárszékre és apránként iszogattam a forró italt.
– Enned is kéne valamit, mert éh gyomorra tényleg megkergülsz tőle.
– Nem vagyok éhes. Még túl reggel van. Tényleg Lia merre van?
– Starbucks. Hagyott egy cetlit, hogy lelépett kávéért majd jön.
– Korán reggel felkelt, hogy elmenjen olyan vacakért?
– Úgy tűnik. – vonta meg a vállát evés közben.
– Nem normális. – ingattam a fejem.
– Te jól ismered Liát. – kezdte.
– Mint a rossz pénzt. – helyeseltem.
– Hogy áll a ko... – elhallgatott – kojotokkal? – folytatta bizonytalanul, szerintem nem az eredeti kérdést tette fel. Furán néztem rá és majdnem elkapott a nevetés is.
– Hát – próbáltam komoly lenni. – nem tudom, biztos fél tőlük. De a komoly kapcsolat nem gond neki. – válaszoltam a szerintem igazi kérdésre. Az arckifejezésén láttam, hogy erre volt kíváncsi. Egy kis pirosság megjelent az arcán, de aztán összeszedte magát.
– Akkor szerinted lehetne ebből az átmeneti dologból valami több? – és még én vagyok sötét.
– Fiacskám, alig várja, hogy ráröpülj! De ez a ti gondotok, én nem szólok bele. Van elég bajom így is. Én azt mondom, hogy Liának nagyon bejössz, csak vigyázz, mert pár nap és megyünk haza.
– Szóval bejövök neki? – ragyogott fel a szeme.
– És nem mész ki. – böktem oda félvállról, mire megforgatta a szemeit. – De most komolyan, már számtalanszor átdumáltátok ezt. Úgyhogy ne mond, hogy nem tudtad.
YOU ARE READING
I Can't Believe It /BEFEJEZETT/
FanfictionLondonba érkezésük után pár órával a moziba igencsak érdekes dolog történik velük. Hatalmas tömeg, vérző tenyerű lány, aggódó idegbeteg barátnő és egy kedves idegen, aki nem is olyan idegen. Hiába van percre pontosan megtervezve egy pillantás és min...