Nathi
Rohadtul nagy fejfájásra keltem és még a fény is vakító volt, ami nem sokat segített a helyzetemen. Kényelmetlenül feküdtem, olyan volt mintha két test közé lennék bepasszírozva, és ahogy elfordítottam jobbra a fejem rájöttem, hogy nem csak olyan, hanem úgy is van. Jake tarkóját fedeztem fel.
Akkor ki lehet a másik oldalamon?
Félve néztem az ellenkező irányba, ahol az édesen alvó George-dzsal találtam szemközt magam. Annyira aranyosan aludt, orrig be volt takarózva és haja kócosan omlott a párnára. Gyönyörködésemet a józan észem zavarta meg és feltette a rettegett kérdést:
Mi a büdös francot műveltem az éjjel?
Parázva néztem le magamra, de szerencsére teljesen fel voltam öltözve. Jó akkor talán nagy gond nem lehet! – sóhajtottam magamban.
Próbáltam emlékezésre bírni az agyam, de nem igen ment, teljesen kiesett az egész buli. Valahogy meg kell tudnom a dolgokat. De mindenek előtt egy fájdalomcsillapítót kell szereznem. A lehető legóvatosabban igyekeztem kimászni a két fiú közül. De belegabalyodtam a lepedőbe és sikerült megrántanom. Ijedten kaptam rájuk a tekintetem, de csak annyi történt, hogy Jake befelé fordult és továbbra is egyenletesen lélegzett mind a kettő. Kibogoztam magam és lábujjhegyen elosontam az ajtóig. Miután végre hajtottam az akciót elindultam felkeresni a konyhát, remélve, hogy ott találok gyógyírt a fejemre. Nagy csend volt az egészházban és irtó nagy mocsok. Szlalomozva kerülgettem a különböző üvegeket, kajás zacskókat, műanyagpoharakat és kidurrant lufikat. Lesz mit feltakarítani az tuti. Kinéztem a nagy ablakon is, ami a kertre nyílt az udvar sem nézett ki jobban, mint a ház.
Lüktető fejem fogva beléptem a főzőhelyiségbe. Egy szőke lány háttal nekem ügyködött valamit a mosogatónál.
– Jobb reggelt! – köszöntem neki mormogva.
– Szia. – fordult meg és rám mosolygott. – Nathi ugye?
– Aha. – bólintottam. – Te pedig Perrie.
– Igen. Hogy vagy? – kérdezte kezében egy bögre – az illatból ítélve – kávéval.
– Szarul. – adtam mindent megválaszoló szavam. – Tudsz adni nekem egy fájdalomcsillapítót?
– Persze. – kuncogott. – És hogy érezted magad az éjjel? – firtatta miközben átnyújtott nekem egy bogyót és egy pohár narancslevet.
– Hát nem sok mindenre emlékszem szóval fogalmam sincs. Viszont nagyon kíváncsi lennék, mert ma ébredéskor eléggé fura helyzetbe találtam magam. – zúdítottam rá gondomat.
– Sajnos ebbe nem tudok segíteni, mert egész végig Zaynnel voltam. De szerintem a többiekkel többre mész.
– Oké, köszi.
– Mikorra fogom én ezt kitakarítani? – nézett körbe sopánkodva. A konyha is hasonlóképpen katasztrófa sújtott területnek számított.
– Ne aggódj, majd mi segítünk! – derültem a lányra.
– Köszi. Megyek, megnézem Zayn-t, hogy felkelt-e már.
– Jó, és hálám a gyógyszerért!
– Nincs mit! – pillanatokon belül eltűnt a szemem elől. Eléggé szimpatikus volt.
Sóhajtva narancslével a kezemben kimentem az udvarra levegőzni egy kicsit, ha már ilyen korai vagyok. Késői keléseim miatt úgyis mindig lemaradok a reggeli napsugarakról.
KAMU SEDANG MEMBACA
I Can't Believe It /BEFEJEZETT/
Fiksi PenggemarLondonba érkezésük után pár órával a moziba igencsak érdekes dolog történik velük. Hatalmas tömeg, vérző tenyerű lány, aggódó idegbeteg barátnő és egy kedves idegen, aki nem is olyan idegen. Hiába van percre pontosan megtervezve egy pillantás és min...