Lia
Nathit meg mi lelte? És mi a franc ez? – bénultan álltam a nappali ajtajába és azon voltam, hogy földolgozzam a látottakat. Lámpa nem égett, gyertya helyetesítette. A pulton gőzölgő gyorskaja, kínai, Horan laptopja meg a dohányzóasztalon játszott le egy playlistet. John Mayer dalolászott a hangfalakból. A nappalin és a konyhán kívül minden sötétségbe borult. Tök hangolatos volt.
– Wow! – pislogtam. Végül sikerült megint életet passzíroznom magamba és megindulni. Először megnéztem a pulton lévő finomságot, majd Niall lelőhelye után kezdtem kutatni.
– Öhm... Niall?
– Pillanat! – talán a fürdő felől érkezett a hangja.
Oké, ha várunk, hát várunk... – ledobtam magam a kanapéra, és szinte egyből elnyomott az álom. Nagyon kifárasztott ez a mai nap.
– Ne haraguj, de... – hallottam, ahogy ezt mondja, de nem maradt erőm kinyitni a szemeim. Aztán elhallgatott, majd besüppedt a kanapé lábamnál lévő része.
Nem aludhattam sokat, mert Niall még mindig ott dekkolt mellettem és a cicával az ölébe szörfözött a neten. Fölültem és álmos hangon megszólaltam:
– Bocsi. Kicsit elfáradtam.
– Szia. – vigyorral az arcán fordult felém.
Nem láttam haragnak vagy megbántottságnak a jelét az arcán, szóval asszem megbocsájtotta ezt a kis alvós bakit.
– Tabby, drágám, gyere ide! – hívtam magamhoz a macsekot, de az deréken kitartott Niall mellett. – Cöh! – duzzogtam, mire a szöszi kuncogva átnyújtotta a kedvencünket.
– Ma nagyon összebarátkoztunk, segített megszervezni a randit. – közölte.
– Értem. – mosolyodtam el. – Tehát ez egy randi.
– Pontosan.
– De hát már összejöttünk, nem? – vontam össze zavartan a szemöldököm.
– De, viszont valahogy életbe kell tartani azt a bizonyos tüzet. – magyarázta.
Ez igaz. Na de érdemes arra a kevés időre még jobban összegabalyodnia mindennek?
De ahelyett, hogy kimondtam volna ezt, és megbántom, csak fejingatással válaszoltam.
– Mi az? – látta rajtam a kétségeket. Bár nem mintha annyira titkolnám.
– Lényegtelen.
– Rendben. – nem kicsit lepődtem meg a válaszán, hisz azt hittem tovább firtatja a dolgot. Talán tudta már így is, hogy mi jár a fejembe. – Hoztam neked valamit, míg aludtál. – fölkelt és a konyhába ment.
– Mit kapok? – kíváncsiskodtam.
– Életelixírt. – mondta, ahogy közeledett egy extra nagy pohár Starbucks-os kávéval.
– Ah, szeretlek! – csillant meg a szemem, valamint neki is az utolsó szóra. Hamar kikaptam a kezéből, de mielőtt még megkóstoltam volna, vagy akárcsak megszagolom, levizsgáztattam újdonsült barátom. – Milyen?
– Caramel Macchiato. – felelt büszkén kihúzva magát.
– Oké, méltó vagy rá, hogy a pasim légy! – belekortyoltam a barna színű folyadékba és teljes kábulatban nyeltem le a finom édes, mégis keserű italt.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
I Can't Believe It /BEFEJEZETT/
Hayran KurguLondonba érkezésük után pár órával a moziba igencsak érdekes dolog történik velük. Hatalmas tömeg, vérző tenyerű lány, aggódó idegbeteg barátnő és egy kedves idegen, aki nem is olyan idegen. Hiába van percre pontosan megtervezve egy pillantás és min...