Lia
A következő nap reggelén furcsa, sercegő hangra ébredtem. Résnyire kinyitottam a szemem és egy magas, szőke hajú alakot láttam, aki épp valamit írt. Nyöszörgéssel adtam tudtára, fölébredtem.
– Szia – mosolyodott el.
– Szia. Hova mész? – kérdeztem hasra fordulás közben.
– Neked írok levelet. Vagyis nektek. – javította ki magát.
– Egyszerűbb, ha elmondod.
– Igaz. – abbahagyta a körmölést és összegyűrte a papír fecnit. Ráereszkedett a kanapé karfájára(?).
Most esett le, hogy valószínűleg elaludtunk a kanapén a képnézegetés közben. Sejtésem beigazolódott, mikor a lábamnál Natáliát pillantottam meg félig ülő, félig fekvő helyzetben. Na meg a hátamba hasító fájdalom is igazolta a kényelmetlen fekvőalkalmatosságon töltött éjszakát.
– Sorolom a mai teendőim: interjú, fotózás, stúdió, koncert. – sóhajtott fel már a gondolattól is fáradtan.
– Uh... sajnállak! – húztam össze a szemöldököm.
– Ez van, ilyen ez a popszakma! – vont vállat.
– Tényleg sajnállak!
– Tudom. – felelte vigyorogva.
– Szóval akkor csak este érsz haza. – állapítottam meg.
– Aha. Valószínűleg. – bólintott. Kis csend után aztán megszólalt. – Figyelj... Ne menjetek sehova Nathival, jó? Nem ismeritek a várost és könnyen eltévedhettek.
– Nem ígérek semmit!
– Lia!
– Niall! – utánoztam a hangsúlyát.
Ismét sóhajtozni kezdett.
– Kérlek! – hajolt közelebb. A karjaival támasztotta meg magát, hogy ránk ne essen.
– Nem vagyok hajlandó megígérni ilyet, mert tudom, hogy úgyse tartom be! – fontam keresztbe a karjaim a mellem előtt és dacosan néztem rá.
Hitetlenkedve rázta a fejét: – Miért vagy ilyen makacs?
– Tetszik, nem tetszik, ilyen vagyok! – erősködtem.
– A francba, hogy...! – kezdte, de azonnal vissza is nyelte. – Mindegy, megyek!
Összeszedte a cuccait és már nyitotta az ajtót, de mégis megtorpant. Visszafordulva ezt mondta:
– Tényleg ne menjetek sehová... kérlek!
– Ahj, jó! – forgattam a szemeim. Ezzel próbáltam leplezni mennyire rosszul érzem magam az előbbi beszélgetésünk miatt.
Kilépett a bejáraton, én meg morcosan dőltem hátra.
– Miért nem tudok egyszerűen beleegyezni?! – mérgelődtem.
Hamarosan szőke barátnőm is észhez tért, így elmesélhettem neki a reggeli dolgokat.
– Ugyan már, ne idegeskedj e miatt! Biztos meg tudjátok beszélni, ha hazajön!
– Az lehet, de attól még egésznap szarul fogom érezni magam! – nyüglődtem továbbra is. – Olyan hülye vagyok! Föl kéne hívnom, de nincs meg a száma.
– Nekem meg van George-é, és neki biztos meg van Niall-é.
– Mikor adta meg? – kerekedett el a szemem döbbenetemben.
BINABASA MO ANG
I Can't Believe It /BEFEJEZETT/
FanfictionLondonba érkezésük után pár órával a moziba igencsak érdekes dolog történik velük. Hatalmas tömeg, vérző tenyerű lány, aggódó idegbeteg barátnő és egy kedves idegen, aki nem is olyan idegen. Hiába van percre pontosan megtervezve egy pillantás és min...