I Can't Believe It /BEFEJEZETT/

24. fejezet

Nathi

Tegnap este mindenki lázban égett Lia miatt. Megpróbálták kihúzni belőlem, mert csak ugy én tudtam, hogy hova lépett le. De engem meg kötött az igéretem. Ennél fogva én nem is aggódtam érte annyira. Viszont mikor már sötét volt oda kint és még mindig sehol redesen beparáztam, hogy esetleg történt vele valami. Senkinek nem vette fel a telefont, nekem is csak nagy nehezen, de utána megnyugtatott, hogy nem sokára visszajön.

Ahogy megjelent a többiek fellélegeztek. Viszont a Szöszke aggodalmaskodott a leginkább és még beszélni is akart volna veled, de Lia nem volt hajlandó. Miután lekaparta az udvarlót velem lelkizett egy kicsit, ami nem igazán vall rá. Mint kiderült ugyanattól fél, mint én még mindig. Hiába vagyok együtt George-dzsal, nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt. Sőt tudom, hogy nem volt az és valószínűleg pofára esés lesz a vége, de akárhányszor hozzám ér, vagy a közelemben van nem érdekelnek és elszállnak az ész érvek. De a szeretlek szóval egyelőre még nem dobálózok, valahogy még nem érzem itt az idejét.

Még egy rövid ideig beszélgettünk és eltettük magunkat holnapra. Tanácsot nagyon nem tudtam adni neki, de legalább meghallgattam.

Szombaton reggel beszélgetésre ébredtem. Mondanom sem kell, hogy rögtön a plafont veregette a pulzusom. Éppen Niall próbálta meggyőzni valamiről Dely-t.

– De miért nem? – kérdezte Mr. Range Rover.

– Menj randizni Babs-sel! – ejtette ki Lia gúnyosan a lány becenevét.

– Minek féltékenykedsz?

– Mi lenne, ha valahol máshol folytatnátok ezt? – morogtam és hasravágtam magam.

– Nem kell folytatni, mert Niall most szépen elhúz! – jelentette be és már hallottam is, hogy a srác ismerve Liát ki is ment.

Feküdtünk még egy kicsit aztán nyöszörögve feltérdeltem és a kezembe temettem az arcom.

– Ha most visszaalszok fájni fog a fejem. – motyogtam. – Úgyhogy most mond el, hogy mi a nyavalya nem ért rá később? – néztem a hanyatt fekvő lányra.

– Randizni hívott, de menjen a PB gázzal!

– Nem akarsz?! – csodálkoztam. – Egészen idáig tűkön ülve vártad, hogy végre lépjen valamit. Most meg erre nem mész bele. Jó, oké tudom, hogy miért nem – mondtam mielőtt még közbe bökött volna valamit. –, de akkor is. Így csak azt éred el, hogy lepasszolod, és szabad utat engedsz Miss Irritálónak. – válasz helyett mérges sóhaj hagyta el a tüdejét.

– Na, nem mondod! – válaszolt szarkasztikusan. – De rohadtul nincs fogalmad arról, hogy milyen szar most így a helyzet, és hogyha mi ketten most beszélgetni kezdünk annak csak veszekedés lesz a vége.

– És még haza nem megyünk, hozzá sem fogsz majd szólni, hátha összekaptok? – érdeklődtem egyik szemöldököm felvonva.

– Nem

– Kíváncsi leszek én arra! – mormogtam az orrom alatt. – Megyek, inkább, hagylak lenyugodni. – kászállódam ki a helyemről.

Pizsamában végig jártam az egész haveri társaságunk energiaital után kutatva, de senkinél nem volt. Ezért úgy döntöttem elmegyek egy boltba, mert nem hinném, hogy lehet a szállodában ilyesmit kapni.

Újra birtokba vettem a szobánkat. Lia nem volt bent, biztos lelépett kávéért. Gyorsan előkutattam a kedvenc kényelmes melegítőalsómat és a hangulatomhoz most leginkább illő Fuck You felíratú sötét szűrke kenguruzsebes kapucnis felsőmet. Felkaptam őket, meg a fekete magassárú Nike cipőm plusz telefont, fülest és már léptem is le. Senkivel nem futottam össze, pedig már tíz is elmúlott. Telefonon elérnek, ha nagyon akarnak valamit, szóval feleslegesnek tartottam, hogy szóljak bárkinek is.