Kidnapped ✘ Lashton ✘

~ 1. The Stalker ~

LUKE HEMMINGS

Egy hatalmas csattanásra ijedtem fel álmomból. Pislogtam párat, hogy szemeim szokják az ablakon át beáradó délutáni napsütést. Felültem az ágyamon és a csukott ajtóm felé néztem, vagyis a hang irányába.
„Mi a fasz?" Füleltem egy ideig, de semmi nem történt. Párnám alól előkotortam a mobilom, hogy megnézzem az időt, mely 13:37-et mutatott.
„Lucas! Told ki a segged a francos szobádból!" Üvöltötte lakótársam. Unottan nyögtem egyet, és két kézzel megdörzsöltem az arcom. „Luke! El fogsz késni baszki! Mindjárt 2 óra van. Hallod?" Crystal erőteljesen kopácsolt az ajtómon.
„Nyugi van már, oké?" Kiáltottam ki, és visszadőltem az ágyamra. Majd egy jó öt perces lustulás után kikecmeregtem a takaróm alól. Szemeimet dörzsölgetve lépdeltem az ajtó felé. Kinyitottam azt, és a pasztell pink hajú lánnyal találtam szembe magam. Megint kopogtatni akart a faajtón.
„Mégis mi a fenét basztál az ajtómhoz?" Álmosan néztem rá. Ébredés után amúgy is morcos vagyok. Főleg akkor, ha így kell felébrednem.
„A barna csizmádat." megvonta a vállát, mintha semmiség lenne.
„A csiz...? Te normális vagy? Egy vagyonba került!" Vinnyogtam neki. Tény és való, fél évet spóroltam rá, hogy megvehessem.
„De megérte, mert felébredtél." kuncogva fordult meg. „És ha nem igyekszel, megint csúnyán el fogsz késni." magyarázta a válla fölött. Megforgattam a szemem és utána sétáltam a konyhába.
„Oh, bassza meg!" Csúszott ki a számon, ahogy eszembe jutott a főnököm. Mr. Hughes nem igazán az ideális főnök számomra. Vagyis... egy dolog miatt rühellem. De nagyon.
„Szerintem, jobb ha kapkodod magad, mert Patrick..."
„Igen, tudom, Hughes megint kapni fog az alkalmon, hogy ezúttal hátha összejön." Az undortól még a hideg is kirázott. Felkaptam a konyhapulton levő hatalmas animés bögrét, és egy jó nagyot kortyoltam belőle. Nem törődve azzal, hogy ez tulajdonképpen Crystalé.
„Hékás!" Förmedt rám, de szája szélében egy mosoly jelent meg. Rávillantottam a csábos bájvigyorom. Ezt látva nevetni kezdett és csak megrázta a fejét.

Crystal és én még a gimiben ismerkedtünk meg. Egyből legjobb barátok lettünk. Még annak ellenére is, hogy Crsytal eléggé dinka tud lenni. Mondjuk jó értelemben, csak néha egymás agyára megyünk a marhaságainkkal. Meg vannak a maga heppjeink. Ő elvégre művész, és a művészek általában kicsit elvontabbak, mint a többi ember. A festés-rajzolás-fotózás a mindene. Emellett rendkívül sok időt tölt vízben. Nem tudom miért, de órákig képes a közeli folyóban lubickolni. Mintha a víz lenne az otthona. Nem véletlenül ragadt rá a sellő becenév.
  Azt viszont senki sem hiszi el, hogy sosem kezdtünk ki egymással. Mert nem vonzódunk úgy egymáshoz. Szimplán csak haverok vagyunk, és ez tökéletes így. Ezt pedig sehogy sem befolyásolja az, hogy biszex vagyok. Ha nem érdekelnének a pasik is, akkor sem mozdulnék Crystalra. Olyan, mintha a húgom lenne, ő pedig a bátyjának tart. Szóval...
   Érettségi után egyikünk sem ment egyetemre. Mindketten el akartunk „szökni" otthonról. Így közösen kerestünk egy lakást, amit bérelhetünk. Tehát már két éve élünk együtt. Ő újságírótanoncként dolgozik a helyi híres napilapnál. Én pedig pincér vagyok egy flancos étteremben, ahova előszeretettel járnak az iszonyatosan gazdag sznobok.
   Fura, de szeretem ezt csinálni. Főleg, hogy a külsőm miatt sokkal több borravalót kapok, mint a többi pincérfiú. Ami érdekes, mivel az összes alkalmazott jól néz ki. Fiúk, lányok egyaránt. De mégis én vagyok a vendégek – és sajnos a főnök – kedvence.

'Reggeli' gyanánt két pirítóst ettem a kávé mellé. Persze, Crystalnak egy másik adagot kellett kitöltenie magának, mert az övét én ittam meg helyette.
   Gyorsan becsörtettem a szobámba, magamra kapkodtam a szokásos fekete szűk farmerem, és egy csíkos pólót. Ami mellesleg eléggé szakadt volt. De ez nem számít, mert az étteremben úgyis le kell cserélnem. Ezután sietősen belebújtam a fekete csizmámba. Elköszöntem Crystaltól, majd este tíz felé találkozunk. Farzsebre vágtam a mobilom, és az ajtó mellől felkaptam a gördeszkám.
   Amíg lecaplattam a lépcsőházban addig többször is beletúrtam szőke hajamba. Így kissé „elegánsabb" lett a séróm. Mivel eléggé késésben vagyok, így nem értem rá a hajammal tökölni, hogy a szokásosra lőjem be. Vagyis „A haj", amivel tini koromban hódítottam, illetve ami a védjegyemmé vált. Szóval, most ilyen kissé hátrafésült lett, ám elöl pár tincs a homlokomba kunkorodott.