Kidnapped ✘ Lashton ✘

~ 8. Damn Freak ~

LUKE

„Nem, Crystal... Nem szólhatsz bele, hogy kivel mit csinálhatok, oké?", durcásan fordultam el tőle a szekrényem felé.

„De Luke..."

„Ne 'de Luke'-ozz itt nekem.", morgolódtam.

„Most komolyan, meddig fogsz még puffogni emiatt?", anélkül is tudom, hogy mellkasa előtt keresztbe fonta karjait, hogy ránéztem volna lakótársamra.

„Hogy meddig? Amíg csak lehet.", dünnyögve turkáltam a ruháim között. „Tegnapelőtt is világosan elmondtam, hogy ne szólj bele, kivel akarok szórakozni. Eddig sem zavart különösebben, hát most meg pláne ne dirigálj. Nem vagy az anyám, baszki!", mérgesebben toltam odébb a vállfákon lógó ruháimat.

„Egyáltalán nem dirigálok azzal, ha megmondom, hogy melyik srác nem szimpatikus."

„Ó, és az eddigiek közül pont Ashtonnal van kifogásod?", hisztizve fordultam felé. Csak némán néztük egymást. A két nappal ez előtti vitánk óta egyre csak nőtt köztünk a feszültség. Ennyi évnyi barátság alatt sosem kaptunk még össze ennyire, mint amennyire most. Méghozzá egy nevetséges ok miatt. Crystal azóta is próbál lebeszélni arról, hogy Ashtonnal találkozzak. Hogy egyáltalán ne is tartsam vele a kapcsolatot. De nehogy már ő határozza meg nekem, hogy kivel beszéljek, ismerkedjek.

„Luke, ahogy korábban is mondtam már... veszélyesnek tűnik. Nagyon nem bízom benne, és... és nem akarom, hogy bajod essen. Érted már?"

„Azt hiszed, hogy össze fogja törni a szívem. Vagy mi?", megint csak bámult. Ajkai egy vékony vonallá préselődtek össze. Úgy néz rám, mintha elhallgatna előlem valamit. Valamit, ami Ashtonnal kapcsolatos. „Amúgy is, senki sem mondta, hogy máris belé zúgtam, vagy, hogy rögtön a szerelemre hajtok.", hogy őszinte legyek... mintha már kezdenének szárnyra kapni a gyengédebb érzéseim Ashton iránt. Nem tudom, hogy csinálja, de azt hiszem, rekordidő alatt képes lennék belészeretni.

„Azért érdemes lenne vigyáznod vele, Luke.", megforgattam a szemeimet és inkább figyelmen kívül hagytam további próbálkozásait. Fél füllel még hallottam, ahogy osztja az észt, de marhára nem tudott érdekelni. Így inkább csak fogtam az elsőként kezembe kerülő pulóvert meg farmert, és sietősen átöltöztem. A szekrényembe beépített tükörben beállítottam a hajam. Majd a folyosóra kilépve felvettem a fekete csizmám.

„Um, ne nagyon számíts arra, hogy egyhamar haza jövök, oké?", a folyamatosan nyomomban levő pink hajúra néztem.

„Mi, várj... miért?", ledöbbenve meredt rám.

„Nagy rá a valószínűsége, hogy megiszok Ashtonnal egy kávét meló után.", akaratlanul is egy féloldalas vigyor jelent meg az arcomon. Az utóbbi két napba is néhányszor elcsattant köztünk egy-egy csók. Némelyik gyengéd volt, némelyik pedig nagyon is vad. És persze, egyre inkább vonzódom Ashtonhoz. Így nem meglepő, ha késznek érzem magam egy kis „mókázásra".

„Luke, tudom, hogy nagyfiú vagy már, de azért gondold át, hogy mit..."

„Crystal, ne aggódj, nem lesz bajom. Maximum lesz néhány folt a nyakamon.", kuncogva csúsztattam a farzsebembe a telefonom. Majd felkaptam a kulcsaim és elhagytam a lakásunk.

Letrappoltam a lépcsőkön. A postaládánál megint matatott a beszólogatós öreg szomszéd. Fintorogva haladtam el mellette, ő pedig alaposan megbámult. Legszívesebben beszóltam volna neki, de nem akartam még vele is leállni veszekedni. Legalább most a ruháimban nem lehet semmi kivetnivalója, mivel a megszokott fekete farmert és egy kék 'Santa Cruz' logós kapucnis pulcsit vettem fel.