Kidnapped ✘ Lashton ✘

~ 5. It's Not Your Fault ~

WARNING: This could be triggering!

Avagy, sokkoló és idegtépő rész következik.

LUKE

Délelőtt – legalábbis remélem, hogy még nem múlt el dél – irtózatos fejfájásra ébredtem. Rettenetesen másnapos vagyok az éjszaka elfogyasztott rengeteg sör miatt. Talán még az a két-három füves cigi elszívása is rátesz egy lapáttal. Jeez, még mindig úgy érzem, mintha be lennék tépve.

Megnyomkodtam a homlokom és lassan kinyitottam a szemem. Jobbára csak az egyiket, hogy szoktassam magam a fényhez. A szobámat már elárasztotta a napfény, ami arról árulkodik, hogy jócskán elmúlt már dél. Nagyszerű.

Mozgolódni kezdtem, vagyis ha egyáltalán megbírtam volna mozdulni. Ugyanis két sápatag kar ölelte át hátulról a derekam. Arcát a lapockámba fúrva simult hozzám. Ekkor beugrott minden, már amennyire emlékszem az éjszakából. Stevent az étteremben szedtem össze. Ő a héten már az ötödik egy éjszakás kalandom. Szinte mindennap szobára mentem valakivel. Vagy egy gyönyörű lánnyal, vagy éppen egy dögös pasival. Illetve egy kivétel is akadt, ami egy édes hármas volt. Jézusom, őrült egy éjszaka volt, az biztos!

Egyébként, Crystal és Helena, illetve Tony is furcsállja, hogy ennyire „elkurvultam". Mondjuk, ez picit még számomra is új, mivel nem voltam ennyire „hímringyó". Mármint, mielőtt összejöttem volna Pierre-rel elég szépen járkáltam egyik srác ágyából egy másik srácéba, vagy éppen egy lányéba. De azért nem ilyen sűrűn, mint ahogy az utóbbi napokban tettem. Lehet, a tudatalattim ezzel akarná megbosszulni és féltékennyé tenni Pierre-t, amiért elutasított a múltkori randink után? Bármi lehetséges.

Picit felkönyököltem, de csak annyira, hogy ezzel ne ébresszem fel a mögöttem alvó srácot. Körbekémleltem a szobában, hátha meglelem a telefonomat. Ám csak a padlón elszórt ruhák sokaságát láttam. Még egy perc se kellett hozzá, máris megrezzent a telefonom. A hang irányába fordítottam a fejem. Az ajtó közelében, a farmerem mellett, kijelzővel lefelé hevert a mobilom. Ajh, biztosan az étteremből hívnak. Ideje kikászálódni az ágyból.

Óvatosan lefejtettem magamról Steven kezeit és kibújtam az öleléséből, egyben a takaró alól is. Az ágy mellett állva, megfordultam. Mosolyogva néztem az alvó fiút. Néhány sötétbarna tincse a homlokába hullt. Hm, még helyesebb, mint ahogy emlékszem rá. Haja oldalt fel van nyírva, míg feje tetején hosszabbra van hagyva.

Telefonom újabb rezgése rángatott ki a gondolataimból, amik az éjszakai hancúrozásunk körül forogtak. A mobilomhoz lépdeltem és felvettem a szőnyegről. Feloldottam a kijelzőt, melyen nem fogadott hívások és sms-ek hada sorakoztak. Többek között, Matt, Helena és persze Hughes hívott. Ahogy az üzenetek is tőlük vannak. A francba! Már vagy két órája melóznom kéne!

Sietősen az éjjeli szekrényre tettem a telefonom. Annak ellenére, hogy nagyon nincs időm zuhanyozni, mégis beálltam a zuhany alá. Amennyire gyorsan csak tudtam letusoltam, és máris magamra kapkodtam egy fehér boxert. Testem és hajam még enyhén vizes volt, mikor visszamentem a szobámba. Amint beléptem az ajtón Steven barna szempárjával találtam szembe magam.

„Máris menned kell?" Mosolygott rám, bár hangján kihallatszott a csalódottság.

„Így is elkéstem, szóval." Viszonoztam a mosolyát és az ágyhoz sétáltam. Tarkójára csúsztattam a kezem. „Addig maradsz, amíg akarsz. Csak azért ne hozz frászt a lakótársamra." És persze, azért ne maradj itt örökre. Halkan felnevetett és elkapta a derekam, hogy közelebb húzzon magához. Máris ajkaimra tapadva tepert le az ágyamra. Ezzel fölém kerekedve ült a combjaimra. A csókot egyre inkább elmélyítette. Nyelve egyből befurakodott a számba, amitől belenyögtem a csókba.