Mire vársz még? [D.V.K] 🏁Befejezett🏁

3.

-Akkor, maradsz velem?

-Nem tudom...te szeretnéd? Ezzel meghálálom akkor. De a tesómat fel kell hívnom...csak azt nem tudom mit mondjak neki.

-Hm...Mondd azt hogy egy barátodnál alszol!

-Oké...beválhat...

Felhívtam Arturt. Felvette, és szerencsére be is vette. Már vörösödni kezdett az ég. Kezdtem félni, de részben örülni is. Félek attól, mert egy idegennel  vagyok. És örülök annak mert egy hírességgel vagyok. Gondolkodni kezdtem...fura volt hogy megvéd engem egy híresség... szembe fordultam vele, miközben min a ketten az ágyon ültünk. A szemembe nézett és kérdezte...

-Mióta tudod ki vagyok?

-15 éves korom óta..

-Oo...az eléggé sok...

-Mihez képest?!-mondtam kuncogva-

-Hát...nem is nagyon tudom....-és rámmosolygott-

Majd megfogta kezeimet, és ezt mondta:

-Mikor elsőre megláttalak, belédszerettem. Most is szemeidbe nézek, és ideges leszek...

Erre szemeim kitágultak, szívem felgyorsult és hirtelen nem tudtam hol vagyok.

-Daniil....

-Igen Tanya?! Mondj amit szeretnél!

-Daniil....szeretlek!!

-Nem mondod!? Tényleg?! Nem lehet igaz.?!

-De...Daniil...

-A holnapi időmérőn, ott lennél a boxomnál és néznéd a versenyemet, ha megkérlek rá?

-Nagyon szívesen, szíves örömest!

-Köszönöm!

Kivettem a táskámból egy papírlapot, és egy ceruzát. Rajzolgatni kezdtem. Közben Daniil, az ablakon keresztül kifele figyelt. Lerajzoltam őt. Az alkotásom befejezését az zavarta meg, hogy felpillantottam, és megláttam hogy Daniil az alkotásomat figyeli. Megrezdültem. Kinéztem az ablakon, és láttam hogy már csillagos az ég.

-Megnézhetem a rajzodat?

-Persze, tessék!

Megnézegette, majd azt kérdezte, hogy megkaphatja e. Én erre természetesen ogent mondtam. Pár percnyi beszélgetés után, megkérdezte:

-Na akkor? Ki megy előbb fürdeni? Én vagy te?

-Daniil...tényleg, én itt lefürödhetek?

-Tanya...ne játszd a félőset, érezd magad otthon! Azt csinálsz amit csak szeretnél!

Elmentem lefürdeni, és mikor kimentem Daniil egy pizsamát tartott a kezében. Felvettem, majd megköszöntem. Pár perccel később arra eszméltem fel, hogy Daniil mögöttem fekszik, és már szuszog. Fel akartam kelni, de Daniil karja nem engedte. Így hát visszaaludtam...

Reggel mikor felkeltem, egyedül feküdtem betakarva. Felkeltem, és sétálgatni kezdtem a szobában, már vöröses nappal volt. Daniil asztalára pillantottam, és egy levelet pillantottam meg. Olvasni kezdtem, ez állt benne:

Kedves Tanya!

Kint vagyok futni a pályán. Ha már felkeltél, és ezt olvasod, és ha talán lenne kedved, gyere ki futni velem. Az üzenetem mellett, látsz egy nyakbaakasztható jegy. Ha kijönnél hozzám, vagy ha estleg sétálni szeretnél, vedd fel, mert a te nevedre van írva.  És Jó reggelt neked! 

Puszi: Daniil ♥

Egy nyakbaakasztható jegy? Hát jó...na akkor, először is felöltözök, majd kimegyek sétálgatni.

Kimentem, és nézelődni kezdtem. Szép vörös volt az ég, napfelkelte volt. Szokásomhoz híven, ahogy megláttam távolabb egy focipályát, futni kezdtem felé. Megláttam egy padot, és a labdaszedők trikóit. Mindig is imádom a bemelegítéseinket fociedzésen, így itt is megvalósítottam. Mikor a bemelegítéssel végeztem, egy kisebb ficimeccset folytattam magammal, és kapufára is lőttem. Az unalom. Mikor egy kis időre megálltam és a pálya felé tekintettem. Megláttam hogy a focipálya mellett állva, karbatett kézzel áll, és engem néz és mosolyog.