Mire vársz még? [D.V.K] 🏁Befejezett🏁

11.

-Jó reggelt Da...

Lehet hozzá kéne szoknom, hogy reggelente nincs mellettem. Megint megkaptam a szokásos özenetet, hogy futni ment. Hajj...gyorsan bele fogok ebbe őrülni.

-Zümmögés-

-Na lássuk, milyen üzenetet kaptam? TE JÓ ÉG! ARTUR?!

Artu:  "-Szia, még mindig egy barátodnál vagy?"

Tanya:  "-Igen. Miért? Hiányzom?"

A:  "-Nem...dehogy is, csak érdekelt hogy mikor jössz haza. Anyuék is itt vannak és kerestek. A tegnapi dolog...mi volt. Miért voltál ott Daniillel? "

T: "-Csak közös képet csináltunk".

A: "-Hugi...én sem vagyok hülye. Fogtad a kezét!"

T: "Tesó...higyj nekem. De azért örülnél neki ha a családunk tagja lenne mi? Hagyj bratyó jó. Én dolgom. Csáó!"

Azzal kikapcsoltam a telefonomat, és levágtam az ágyra, majd hátradőltem. Egy hatalmasat nyújtóztam, és becsuktam szemeimet. Hasam az ég felé tekintett, és az élvezettel teli nyújtózásomat, egy hideg kézpár zavarta meg.

Azon nyomban lehúztam a felsőmet, és összehúztam magam.

-Dany!

-Igen?

-Jó reggelt!

-Neked is. Csak nem szereted a hideget?

-Inkább a meleget...

-Akkor hozok én neked meleget!

Azzal beugrott hozzám, és a nyakamba lihegett egyet ,s a meleg lehelletétől kirázott a hideg.

-Na mostmár felmelegedtél?

-Igen...bér eddig is melegem volt.

-Na akkor, épp itt az ideje kicsit hűsölni. Eljönnél velem ma délután sielni?

-Ahha! Nagyon szívesen! Persze!

-Akkor rajta, gyere!

Kivitt az ágyból, és a társalgóba vitt.

-Akkor is, az első dolog...van sícuccod?

-Igen van...persze...Oroszországba vagyunk, miért ne lenne?!

-Akkor a lényeget le is tudtuk, most pedig, öltőzz át, és ha készen vagy, a pizsamámat hagyd az ágyon!

-Oké. És te ,addig?

-Én lemegyek és futok még egy kicsit a stadionnál, ha akarod ott találkozhatunk.

-Oké, akkor ott.

-Majd gyere akkor oda, várlak, szia!-és egy puszit nyomott az arcomra-

Átöltöztem, ittam pár kortyot a vízéből, ami mindig kint van az asztalán, mad öszzehajtottam a pizsamáját, és elindultam. Futottam a stadion felé, majd benyitottam. Gyönyörű volt, főleg úgy hogy senki nem ült a kilátónál. Láttm ahogy fut Dan a pályán, mikor felém ért, karját széttárta, és rámmosolygott.

-Szia Dan!

-Helló, megvársz, átveszem a cuccom és mehetünk.

-Persze itt leszek.

Alíg kellett pár másodperc, át is öltözött. Hozta fél vállán az edzőtáskáját, majd elindultunk.