Mire vársz még? [D.V.K] 🏁Befejezett🏁

18.

-Daniil Vjacseszlavovics Kvyat! Most azonnal gyere le!

Dan kiment a szobából engem az ágyamon hagyva.

-Dan várj!

Lefutottam mellé, és kezét összekulcsoltam az enyémmel.

-Dany...fiam én sajnálom!

-Apa. Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem a barátnőmtől!

- Miss.Kvyat, nagyon sajnálom.

Tényleg Miss.Kvyatnak nevezett? Hiszen ez azt jelent, hogy...hogy elfogadta a tényeket!

-Mr.Kvyat, bocsánat kérés elfogadva, és nagyon köszönööööm!

-Fiam, már csak egy kérésem lenne, ne legyen terhes a kishölgy, mert még túlságosan fiatal.

-Jó apa...betartom!

-Sziasztok!

Kimentek a házból, és becsukták maguk mögött az ajtót.

-Szeretlek Tanya...el sem tudod hinni mennyire!

-Dan...basszus...a reggelid!

Rohntam a konyhába, és a pulton lévő megámozott narancsot, és a bubis vizet odavittem Dannek.

-Tanya...nem kell, nem vagyok éhes.

-De az vagy!

-Nem vagyok az.

-De egyél, mert különben én tömöm a szádba!

LEtette Az asztalra, és felémfordut.

-Dan! Le fogsz fogyni, és meghalsz!

-Tanya...ne félts, nem fokok meghalni.

-Mire vársz még, egyél! Nyugodtan!

-Tanya!

-Dan..akkor, főzök valamit, csak egyél!

-Rendben...akkor egy zabkását légyszíves!

-Nem mondod hogy szereted?

-De mert? Te nem...akkor hazaviszem és megeszem én.

-Pont hogy betegre eszem magamat vele.

-Akkor hát...segítek, és a kedvenc részem jön...Zabaaa!

-Nem kell, köszi! Egyedül is megoldom.

-De csak a hozzávalókat kipakolni!

-Nem muszály Dan...hagyd csak.

-De kell!

Felugrott a kanapéról, és átrohant a konyhába, majd elkezdte kivenni a hozzávalókat.

-Dan mit művelsz?

Megfogtam kezeit, és kivettem belőle a zabkásának hitt rizst.

-Csak...segítettem.

-De hiszen ez rizs, nem zabkása.

-Nem baj...szinte ugyanaz a kettő, csak, Utálom.

-Csak utálom.

Mondtuk egyszerre Dannel.

-Tényleg?

-Igen tényleg...

És egy hajtincset a fülem mögé türtem, majd beleharptam az alsó ajkamba.

-Tanya....nem tudom hogy jutott ez eszembe...

-Mi?

-Veszek nekünk egy házat, szépen, ahogyan te szeretnéd feldíszítjük.

-Dan ne is folytasd. Akkora már megfogsz unni, én tényleg egy modell lesz itt veled.

-Ezt ki mondta?

-Én...meg apukád!

-Apám most nem érdekes.

-De hiszen ő...ő az aki...

-Ő az aki?

Megfogta kezemet, és közelebb jött hozzám.

-Ő az aki, a legfontosabb!

-És mégis miért?

-Mert ő besegítene, és ő adna pénzt mindenhez!

-Tanya, nem akarlak elkeseríteni, de ezt szerintem csak a szüleid mondogatják. És mellékesen megsérteni sem, de én fogok mindent fizetni. Már amennyi pénzem van, abból 5 generáció átlag pénzösszeggel el tudna éldegélni.

-Köszönöm Dan...hogy lehets ilyen kedves hozzám?!

Megöleltem, és két kezemmel a hasát fogtam.

-Dan. Én most úgy értem magam mintha te lennél a herceg, én meg egy parasztány.

-De nem vagy az...higyj nekem. Holnap akkor jönnél velem Barcelonaba?

-Mert?....Ja nagydíj. Persze! Kifizetem a jegyet! Jó?

Néztem ré vigyorgó arccal.

-Nem kell. Ajándék a szponzoroktól.

-Óh...értem.