Mire vársz még? [D.V.K] 🏁Befejezett🏁

13.

Ott álltunk egymás előtt az öltözőben, arra várva ki megy előbb. Mikor be akartunk menni, mindig mind kettőnk megindult, be a bódéba.

-Figyu Tanya, lányoké az elsőbbség, menj csak!

-Menj te, nyugodtan!

És ezzel telt el fél óra, majd megint röhögőgörcsben törtünk ki. Tözökülésbe leültünk a földre, és egymás hülyeségein nevettünk. Már lassan nálunk az is vicces kezdett lenni, hogy esik a hó.

Felpattantam, de viszzaestem röhögésemben. Ekkor hátradőltem, és az üveglapos tetőn át, néztem a hóesést.

-Na mi az?

-Csak nézem havat.

-Oh....segíthetek benne?-kérdezte nevetve-

-Gyere! -magamhoz húztam nyakánál fogva, és szorongatni kezdtem-

-Nyaaaaj! De cukki vagy istenem!!!

-Tanya nem kapok levegőt!

-Akkor is szorítalak tovább!

Feljebb kúszott, és szorosan megölelt.

-Dan! D..A..N!

-Mi az?

-Nem kapok levegőt!

-Na tessék, el is eresztettelek, én vagyok ilyen kedves!

-Igen...sajnálom Ó nagysága! Hogy Nem engedtem el!

-nevet-

-Na akkor végre felöltözünk, majd kimegyünk sielni?

-Persze...

-Na akkor te mész ebbe, én ebbe.

-Nyjól van?!

-Akkor ki öltözik át előbb?!

Hevesen gyors öltözésbe kezdtünk. Az egész hely, zsongott a műanyag surlódásának a hangjától. Nem kellett három perc, átöltöztem.

-Daniil?! Készen vagy?

Kisétáltam. Ő már kint állt és nézte a havat.

-Ne már! Mindenben te nyersz!

-Hát...sajnálom Tanya! Az alvásba viszont mindig te nyersz! Meg ebben is...

Fejét lejjebb hajtotta, majd megcsókolt.

-Dan! És ha rájönnek, hogy te vagy Daniil Kvyat?

-És? Nem lesz baj....higyj nekem!