Fearless /Camren/

1. fejezet

- Lauren kelj fel, mert el fogsz késni!-hallottam meg anyu szokásos ébresztését amihez a hangos 3 kopogása is társult, majd szemeim lassan nyitódtak ki. Már megint egy újabb hét kezdődik.. A gondolat menet is elborzasztott..Az órára pillantottam; 6:30.  Lassan öltöztem fel, majd kinyitottam az ablakom, és a hideg szellő frissített fel ezen a rideg és fáradt reggelen.. Kihajoltam kicsit. Csend. Csak a természet beszélt a maga nyelvén. Nagyot sóhajtottam, becsuktam az ablakom, és már táskával a hátamom mentem le az étkezőnkbe reggelizni. Anya épp a palacsintát tette az asztalra kissé fáradt arccal, a testvéreim nyúzottnak látszottak, s fáradt arcuk megnevetett.
-Ugye, hogy jó lett volna tegnap, ha korábban fekszetek le? -mondtam kuncogva
-Lauren most ehhez kedvem..- szólalt meg kisöcsém Ben, aki amúgy mindig szekál..
-Naa igazán megérdemlem, hogy most nevessek egy kicsit, hisz úgyis hosszú nap áll előttem
-Jó ezt elnézem- szólt vissza gőgösen
Megettem a reggelim, és egy puszit nyomtam anya arcára, és mentem a buszomra.

Kiléptem az ajtón és a hideg szinte pofont adott az arcomra. Az orromat 2 perc után érezni sem voltam képes, s kezeimet kicsit visszahúztam a kabatujjába. Kiértem a buszmegállóba, s sziszegve és toporogva próbáltam a hideg ellen küzdeni. Ott állok, mikor hirtelen valaki megböki a vállamat, amit csak a 3. alkalomra érzékeltem a kabátom miatt.
-Uhmm bocsi én csak azt szeretném...- onnantól nem figyeltem, vagy csak dadogott,de a szépségétől elámúltam. Gyönyörű barna szemeit egy kis térképre meresztette, kezei vörösek a hidegtől. Orra hegye is kissé piros.
-Uhmm figyelsz még vagy gondolkodsz?- kérdezte, s én nem tudtam mit mondjak... Nem figyeltem. Basszus.
-Bocsi, eltévedtem..- mondtam s reméltem hogy nem lesz mérges.
-Mégis hol?- mondta és elmosolyodott
-Elvesztettem a fonalat.. Mit keresel?
-Csak North- West High School-hoz vezető utat...
- Ohh, miért mész oda?- mondtam és reméltem hogy oda fog járni.. Hisz én is odajárok..
-Ohh bocsi, nem North- West, hanem North-East...- mondta, s kezét arcába temette..
Francba... Akkor nem is látom, majd többet... Vagyis de. Ha közel laknak, akkor van rá esély, hogy reggelente itt lesz.. Türelmesen elmagyaráztam melyik busz vezet oda, s hogy majd hol szálljon le. Bólintott, s együtt vártuk a buszt a borzalmas hidegben.

- Megfagy a kezem- szisszent fel
-Nekem meg az orrom- mondtam kissé morcosan
-Ahj de buta vagyok.. Még nem is mutatkoztam be. Camila.- mondta és vörös kezét felém nyújtotta. Amint kihámoztam a kezem a kabatujjbol, megfogtam a kezét, s éreztem, hogy nagyon hideg.
-Lauren.- válaszoltam, s kezet ráztunk.- Tedd a kezed a kabátujjadba, ha már nincs nálad kesztyű.- tanácsoltam neki, s ő megfogadta azt.

Megérkezett a busz, s utunk elágazott.. Beérkeztem a suliba. Leültem.. Egy barátom sincs. Mint egy antiszociális. Senki sem kedvel, gyakorlatilag csak én és a könyveim azok akik kommunikálnak. Rá gondoltam... Ki másra, olyan gyönyörű volt. A hangja elgyengített.

Vége lett annak a sok unalmas órának, és ebéd után már mentem is haza. Pf.. Megint a nagy hidegben. Nem bírom. A buszom is késett.... A többi kissé homályos, egyszerre csak a haza vezető buszmegállóban találtam magam. Leléptem a buszról, és elindultam haza. Otthon egyből nekiálltam tanulni, de nem ment.. Ő járt a fejemben... A gondolatátol a hideg futkosott a bőrömön, és az érintését éreztem a tenyeremben. Hangja még fülembe csengett... Az érzéseimet eléggé felkavarta az biztos...