Fearless /Camren/

11. fejezet

Camila szemszöge:

Lauren arca kipirult, szemei megteltek könnyekkel, és már én is érzetem a gombócot a torkomban.

-Camila.. Az a helyzet, hogy beteg vagyok...- folytatta Lauren.

-Mi a gond?- vágtam közbe

-Kezdetleges tumor van a tüdömben, de shh...- helyezte ujját ajkaimra mielőtt bármit is mondhattam volna.- Halgass meg! Minden rendben lesz. Holnap, befekszem a kórházba, és kezeléseket kapok. A hajamnak bye lesz, azért vágattam le nem rég annyit belőle. Nem akartam megválni a hajamtól hidd el.

-Lauren..- mondtam egész halkan.- Szeretlek.- suttogtam neki, s az arcomon egy kis könnycsepp gördült le. Elképesztett, hogy mennyire erős, és hogy milyen pozitív ezzel az egésszel kapcsolatban, s hogy mennyire hisz.
-Énis szeretlek.- válaszolta a lány, miközben szorosan magához ölelt, közben hátamra apró köröket írt. Mikor szétválltunk, egy kis apró puszit csent végül arcomra, s ajkai egy könnycseppet csókoltak le bőrömről.

-De akkor ma, sok mindent kell kipróbálnunk. Példáull elmeehetnénnk szörfözni!- mosolyodtam el, és próbáltam a fájdalmam elrejteni előle.

-Camz nem tudok szörföz..-kezdett bele, majd én belevágtam mondatába.

-Megtanítalak!

Nem is szólt többet, összepakolt, és indultunk a házunk felé. Mikor odaértünk, 2 szörfdeszkát hoztam ki.

-Jahj te csupaizom segítek!- nevetett ki Lauren és átvett egy deszkát.

Lauren szemszöge:
Leértünk a partra. Az idő kissé borús, szeles volt. A tenger nagy hullámokban tört ki, majd csillapodott le egy-két másodpercre. Camilara néztem, majd elmosolyodtam. Ahogy nézte a tengert, s én néztem őt varázslatos volt. A haja ahogy tökéletesen esett vállaira, s ahogy a szeme ragyogott, leírhatatlan.

-Szeretlek.-törtem meg a pillanatot.
-Én is téged.- válaszolta, s éreztem amint pillangók hadserege jelenik meg a hasamban.

Aztán, szörfözni kezdett.. Pár kör után visszajött, majd türelmesen, részletekkel magyarázni kezdte, hogy s mit tegyek. Figyelmem azonban gyönyörű mosolyán, és nagy barna szemeiben tévedt el.

-Na, gyere! Segítek. Hadd lássam mit tudsz.-mondta végül és kezeit összecsapta. Lassan ráfeküdtem a deszkára és evezni kezdtem a karjaimmal. Camila egész végig segített. A nap végére egészen belejöttem.

-Hazakísérlek.-jelentette ki, s én csak bólintottam. Mellém állt, átkarolt, s egy lágy homlok puszit adott.

-Ezt azért, mert ügyes voltál.- mondta dicsérően. Hazáig, bátran, kezemet fogta, s nem szégyellt. Felvállalt, s talán ennél büszkébb, és boldogabb soha nem voltam még.

-Megjöttünk!-kiáltottam, mikor beléptem az ajtón. Felmentünk a szobámba.

-Itt alszol ugye?-kérdeztem halkan.
-Haza megyek, és meglátjuk..-válaszolta mosolyogva. Szemeimet ajkaria helyeztem, s ő közelebb lépett. Ajkaink összeértek, s lágy, érzéki táncot jártak. Ez a csók más volt. Érzékibb, valósabb, őszintébb. Mikor elváltunk, kinyitottam szemem. Az ő szeme még mindig csukva volt, és gyönyörű mosolya kiült arcára. Végig simítottam arcán, s ő rám pillantott, majd így szólt:
-Visszajövök.- s kilépett a szobámból. 2 lépést hátraléptem, s ledőltem ágyamra. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, majd becsuktam a szemem. Ajkaim még mindig csókjától bizseregtek, s visszagondoltam rá újra és újra, s mind annyiszor mosolyogtam s pirultam a gondolatba bele. Lezuhanyoztam, s átöltöztem, majd mikor épp lehuppantam az ágyra egy üzenet érkezett telefonomra

Camila | 8:24 p.m
10 perc és ott leszek

Az üzenet láttára egy hatalmas mosoly ült ki arcomra, s csak egy Szeretlek-et írtam válaszul, s lezártam telefonom. Zenét kezdtem hallgatni, s elmélyültem gondolataimban.
~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~
Sziasztok! Na vannak még csodák, hogy írok. 😂❤ Időhiányban szenvedek, de igyekszem.. Szép napot🌹💖