Fearless /Camren/

5. fejezet

Camila szemszöge:
Szívdobogásra ébredtem. Ami elég heves volt. Lassan nyíltak ki szemeim, majd csak kezemet láttam, amint az Lauren pici hasán pihent. Felnéztem Laurenre, aki még aludt. Szíve gyorsan vert, és erősen verejtékezett. Hirtelen egy könnycsepp zuhant le izzadt arcán. Akkor már nem tűrtőztettem magam, egy lágy puszit adtam állvonalára, majd az arcára, mikor megrázkódott, s felébredt.

-Jó reggelt szépségem!-mosolyodott el, amint óceán színű szemeit kinyitotta, s rekedtes hangját hallva, egy halvány mosolyt tett arcomra.
-Jó reggelt hercegnő! Jól vagy?- néztem mélyen szemébe aggódva.- Mit álmodtál?
-Én csak.. Én nem... Nem tudom....Csak foszlányokat látok magam előtt....-szólalt meg dadogva- Csak, magunkat láttam a buszmegállóban újra, de te máshoz mentél segítséget kérni.. - mondta, majd hangja elcsuklott, és könnyei arcán finoman peregtek le.
-Shh Lauren.. Laur.. Nézz rám!-csitítottam a lányt, s állát felemeltem.-Amikor megláttalak, ahogy picit remegve a hidegtől, távolba néző tekintettel ott álltál, egy percig sem haboztam, hogy odamenjek-e vagy sem. Minden, mindig úgy történik, ahogy annak kell, de...
-De?- vágott közbe, s szemeiben aggodalom jelent meg.
-Engem, te, soha, de soha, nem veszítesz majd el. Vagy nem is.. Inkább soha nem tudsz majd lekoptatni!- mondtam, s egy félmosolyt adtam neki. Felnevetett kijelentésemen, majd magához ölelt. Ölelésünket csend kísérte, s az is uralta pár percig.

-Camzi- törte meg végül a néma pillanatot, s én felkaptam a fejem.
-Laur- válaszoltam, s ő felhúzott szemöldökkel gondolkodott.
-Mi ez?- uuu basszusss na ez az idő is eljött, hogy erről beszélj Camila.
-Mármint mit értesz az "ezen" ?- viccelődtem vele, bár tisztában voltam mire gondol.
-Camz. Ez.. Nem érzem ezt barátságnak. Kapcsolatnak sem. Szeretném tudni, hogy mit érzel. Szeretnélek jobban megismerni. A lelked. Ami itt van-mondta, s kezét szívemre helyezte.- Na meg azt is akarom tudni, hogy mi van itt.- bökött a halántékomra, s rám mosolygott. Felültem, s egy mély levegő távozott a tüdőmből. Begörnyedtem, s újra Lauren szemeibe néztem.
-Összezavarsz. Nagyon. Lauren én nem..- mondatomat nem tudtam befejezni, a könnyeim előszöktek, a hasizmom görcsbe rándult. Utáltam, hogy szerettem. Zokogni kezdtem, s ő közel húzott magához. Álla fejem fölött volt, kezei vállamat szorították.

Lauren szemszöge:
"Gyerünk Laur, gyerünk, megnyugtatod. Ki mondod azt a 8 betűs apró szót, akárcsak tegnap tetted."- gondoltam, s belekezdtem:
-Camila.- gyengítettem az ölelésen, s ő felnézett rám. Szemei vörösek voltak, s könnyei még mindig rabságban tartották gyönyörű, mogyoróbarna szemeit.-Kell nekünk ez? Ez, hogy határt szabjunk? Az, hogy tisztázzuk mi is ez valójában? Csak felvetettem, de ez téged mélyen érint, szóval hagyjuk. Hagyjuk a francba! Az a lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak, támogatjuk a másikat, és ennyi. Vagy nem?- kérdeztem, s ő arrébb lökte könnyeit.

- Lauren..- kezdett bele, szipogva.- Sajnálom, hogy ilyen vagyok, amilyen.. Meg azt is, hogy..- folytatta, de én ajkaimat, ajkaira tapasztottam, beléfojtva szavait. Arca még nedves volt könnyeitől. Almácskái megteltek vérrel, s éreztem ahogy egyre jobban elpirul. Elhúzódtam.. "Franc, Lauren, megint te húzódsz..."- futott át a gondolat a fejemen.. - "hagynod kellett volna, míg ő húzódik majd el, az elsőnél is t..- kezdtem gondolkodni, de Camila félbe szakította gondolataim:

-Áááhh, szóval vágytál a másodikra!- mondta, majd felnevetett.

-Ezt visszakapod Cabellooooo!!- mondtam, s  egy önelégült mosoly terült el arcomon. Kezemet bordáira helyeztem, s csikizni kezdtem, miközben arcát apró puszikkal temettem be.  Szomorú arcának emlékét, víg, s boldog arcai feledtették velem, s én is nevettem vele. Lélegzetei lassultak, s én egyre lassabban csikiztem. Arca puszilásával megálltam, s mélyen mogyoróbarna szemeibe néztem. 

-Szeretlek..- mondta halkan.  Füléhez hajoltam, s a fülébe súgtam:

-Én is Karla... - mondtam, s az önelégült mosolyom  arcát csiklandozta.

-Mit mondtál?!- vont kérdőre, s tenyerét egy párnába temette. Akkor már tudtam, ebből csata lesz. Fejemet nyakába temettem, ezzel is próbáltam védelmet nyújtani fejem számára. Kezeim csípőjére helyeztem, s a párna lendülésével azonos idejében, hanyatt feküdtem, s csipőjét az enyémre húztam, ezzel is kivédve az ütést.

-Háháá- nevettem gonoszan, majd egy párnát csaptam arcára. A pillanatunk újra komolyra fordult, amikor Camila közeledni kezdett. Orrunk összeért, s szememet lágyan csuktam be, amikor ő hirtelen elhúzodva párnát csapott arcomra.
-Naaaa, most ki a kiráályyy, na ki? Na ki? Háát ééénn- mondta gúnyosan, s nyelvét kiöltötte rám. Megint közel hajolt, ajkaink súrlódtak, amikor egy levegőt vett, s azt mondta:
-Szeretlek- a forró levegő ahogy ajkamhoz ért, megakadályozott a válasz adásomban. Megragadtam tarkóját és csókolni kezdtem. Úgy, ahogy eddig még soha, mély volt és szenvedélyes.

Camila szemszöge:
Ajkaink táncoltak, a csókunk talán most volt először ennyire intenzív. Alsó ajkamnál végül bejutást kért nyelve, amit én meg is adtam neki, de nem élt a lehetőséggel.. Elhúzódott.- gondoltam, de orrunk még mindig összeért, és csak egy levegőért vált el, majd mégjobban elmélyítette csókunk. Még közelebb éreztem magamhoz, s egy apró puszival ért véget szenvedélyes pillanatunk.

-Szeretlek- mondta, s én jobb odalára feküdtem.
-Tudom.- válaszoltam, s kis pisze orrom nyakához érintettem.
-A csók előttire adtam választ.- válaszolt, s hajamba puszilt. Lélegzeteink fokozatosan lassultak, nem lihegtünk többé. Pulzusunk elközömbösödött. A csend, mely köztünk uralkodott, nem volt kínos többé. Idilli, lágy harmónia volt köztünk. Pillanatunk csak Lauren üzenet jelző hangja zavarta meg. A telefont feloldotta, s fürkészni kezdte üzeneteit. Feje elsápadt, s szemei tágra nyiltak. Felült, s egy kis könnycsepp gördült le puha bőrén.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~
Sziasztok! Köszi hogy olvassátok a sztorim, bocsi hogy késik, csak rengeteg dolog van a sulival, az írásra aligha van időm, de megpróbálom a legjobbat kihozni mindenből.