Fearless /Camren/

8. fejezet

Camila szemszöge:
Nagyot nyeltem, a szívem dobogását a fülemben hallottam. Soha nem tudtam mit gondolnának a szüleim, ha más beállítottságú lennék. Vagy egyáltalán elfogadják-e ezt?
-Camila drágám minden rendben?- kérdezett vissza anya, s én hirtelen ráztam meg a fejem, annak érdekében, hogy kizökkentsem magam gondolatmenetemből.
-Anya.. El kell mondanom valamit..- kezdtem, s ujjaimat tördeltem, tekintetem lefelé volt szegezve. Anya szemében hirtelen aggodalom tűnt elő, melyet szigorú szemöldök ráncolásával próbált palástolni, több kevesebb sikerrel. "Gyerünk Camila.. Semmi gond, kezdj bele"- biztattam magam gondolataimban, s nagyot nyeltem, majd fejemet felemeltem, végül anya szemébe néztem.
-A szülinapomon.. Lauren, és én.. - kezdtem bele idegesen.
-HORROR FILMET NÉZTEK! ANYA HORRORT NÉZTEK!- rohant át Heather sikoltozva.
-Igen.. Valóban.- mondtam, s elmosolyodtam.

-Heather drágám, menj le, szedd össze a nappaliban maradt játékaidat kérlek!- utasított anya, természetesen tudta, ez nem az a dolog amit ilyen feszülten közölnék vele. Húgom elindult, s mikor már elég messze volt, egy nagy levegőt vettem.
-Szóval..- kezdtem újra, majd szememet becsuktam.- Megcsókoltam Laurent a szülinapomon, és most szeretem, szerelmes vagyok belé, és azt hiszem randink lesz!- hadartam egy levegővel. Anya halk kuncogást engedett ki, mire izmaim ellazultak, s szemeim lassan nyitottam ki.
-Most mi az?- komolyodott el arcom, s még mindig érthetetlen volt számomra miért nevet rajtam.
-Szereted? Tényleg?- kérdezte anya kuncogva.
-Igen, pont ezt mondtam.. Vagyis hadartam. Szóval nem haragszol?
-Haragudni? Azért, mert szeretsz valakit?- komolyodott el arca.

-Csak.. Összezavarodtam. Anya!  Én szeretem... Csak úgy éreztem, hogy ez rossz.. - mondtam elcsuklott hangon. Másik pillanatban már anya ölelését éreztem, s azt, hogy egy forró könycsepp gördült le az arcomon, majd csak elfojtva sírtam. Ölelésünk véget ért, s vele sírásom is.
-Gratulálok Camila, ennyit a sminkről.-mondtam, s elkezdtem letörölni az elfojt festéket. Az ágyra huppantam, és gondoltam nézek egy filmet, amíg Laur késik. Elkezdtem nézni egy vígjátékot. Az elején az idő lassú telését éreztem, de ahogy egyre feledtem a randit, az idő gyorsabban telt, s a filmeket filmek követték. Végül beesteledett. Elfelejtett.
-Hogy is lehettem ilyen naív. Túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen.- mondtam vállat vonogatva, mintha egy cseppet sem érdekelt volna. Pedig nem így volt. Érdekelt, és bántott. Elfelejtett, vagy csak nem akar többet látni.
-Camila, gyere le vacsorázni!- hallottam apa hangját. Levonszoltam magam, és szomorúan kotorgattam az ételt magam előtt.

-Mi is van azzal a randival most?- kérdezte anya felhúzott szemöldökkel, és egy lágy mosollyal.
-Ezek szerint, semmi nem lesz belőle.- mondtam, még mindig lefelé nézve.
-Randi? Ki az a nőcsábász?- kérdezte apa megdöbbenve. Anya nevetni kezdett.
-Nőcsábász.. Az persze, aki elfeljti a randit.- mondtam, s hangomban már a düh hallattszott.
-Egy igazi férfi nem tesz ilyet.- mondta apa, s anya ekkor már nevetett teljes erejéből.
-Férfi.- ismételtem apát, s kuncogni kezdtem. Dialógusunknak végül a telefon csörgése vetett véget. Lauren volt az. Felvettem, s álmos, rekedt hangját hallottam meg a telefonban.

-Camila.. Ahj én úgy sajnálom..-kezdett bele, de én félbeszakítva törtem ki, s mind düh, mind szomorúság mely uralta gondolataim, most kezdtek előjönni.
-Lauren, tudod mit? Sajnálhatod.. Itt vártam, és csak vártam. Kiugrok a bőrömből akárhányszor látlak.. A szívem gyorsabban kezd dobogni, és ideges leszek melletted. Minden egyes szavadon csüngök, amíóta ism..- mondtam, s hangom elhalkult. Szemeim egyre higgadtabban meredetek előre, s a hosszas csend után csak annyit mondtam: -Kinyomott...- nem tudtam mivel érdemeltem ezt. "Miért csinálja ezt most velem? Elefelejt, majd csak annyit érdemlek, hogy letegye a telefont miközben beszélek.. Nagyszerű.."- gondoltam magamban, s egy nagy sóhajtás keretében a telefont visszahelyeztem az asztalra.
~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~~•
Sziasztok! Bocsi, hogy mostanában nem volt rész, csak suli mellett nehéz. Szép napot ❤🌈