Lauren szemszöge
Végre... Szombat!- ez a gondolat futott át agyamon, mikor kinyitottam a szemem. A nap e téli napon haloványan törte be magát a redőny kis rései közöttm. Felülök, s kikászálódom az ágyamból. A lépteimmel párhuzamos padló recsegés az egyetlen zaj a házban. Alszanak? Hány óra van? Az asztalomon lévő karórámra tekintek. Még csak 7 óra. Egy sóhaj hagyja el a számat, s az ajtófélfa nyikorgása zavarja meg csendes gondolataim.
-Jó reggelt! Miért vagy ilyen korán fent?- lépett be anya.
- Ja, csak ma korábban szerettem volna felkelni, hogy időben odaérjek Camz bulijára.. Anya tudod, a buli, ma lesz!- mondtam emlékeztetve anyát, de a szemkontaktust eléggé kerültem.
- Igen, tudom..- bólintott anya-,és meddig szándékozol ott maradni?
-Hát azt még nem tudom, de mindenképpen értesítelek mindenről.. Anya ne aggódj.. Normális lány, nem kever bajba, vagy ilyesmi...- mondtam, s anya felé léptem, majd megfogtam puha, ráncosodó kezét. Magamhoz öleltem.
-Köszönöm, hogy így aggódsz.- súgtam halkan neki. Nyugodt pillanatunknak végül az egyik öcsém vetett véget, amint azt kiabálta:
-Annyyaaaa, hol van a vaj???
Anya, sóhajtott, s elmosolyodott. Kiment, s becsukta az ajtót.
Szekrényem felé vettem az irányt, s gondolkozni kezdtem, hogy ebben az emberölő hidegben mit vegyek fel. Végül egy kis egyszerű farmeros összeállításnál maradtam. Megfésülködtem, s ideje volt hogy reggelizzek. Telefonommal a kezemben haladok le a lépcsőn, ami egyszer csak csörögni kezd. Camz az.
-Booolldoogg szüülinaapoot!!-mondtam neki vidáman
-Laur bárcsak az lenne.
-Mégis mi történt??-mondtam, s a mosoly eltűnt az arcomról, s kétségbeesés vette át a helyét.
-A szüleimnek üzleti útra kellett mennie, s most egyedül ünneplek majd Heatherrel. A munkájuk mindig fontosabb,mint én..- mondta szomorúan
-Umm, akarod, hogy menjek előbb? Majd csak elütjük az időt.- mondtam, kissé remegő hangon
-Tudnál?
-Persze- válaszoltam szinte újjongva.
- Legalább vettek nekem tortát, hisz a közös sütés apuval nem valósul meg..-mondta, s próbált pozitív lenni.
-Megreggelizek, aztán egy kicsit leszek a családdal. Ott leszek hamarosan.- tértem el a témájától.
-Akkor majd beszélünk. Szia!- mondta, kissé vidámabban.
-Szia!- köszöntem el.
Reggeli után az öcséimmel néztünk egy filmet. S nekik foci edzésre kellett menniük, szóval elindultam Camzhez.A kis ajándéktasakkal a kezemben ballagtam a hidegben, mely vörösre csípte az arcom. Mikor megérkezdtem, szívem dobogni kezdett. Kinyitotta az ajtót, s felcsillant szemekkel ott állt előttem ő. Olyan gyönyörű volt. A haja gyenge göndör fürtökben zuhant lágyan vállára, melyet egy egyszerű The 1975 póló takart. Mezitláb volt, és lábujj hegyen állt, s várta hogy bemenjek.

CZYTASZ
Fearless /Camren/
Fanfiction"Soha, fejemben meg sem fordult, hogy valaha is majd úgy fogok valakit szeretni, mint ahogy most téged. Téged olvaslak a könyveimben, téged hallak a dalaimban, s még a gondolatodtól is boldogság telíti el a lelkem."