Fearless /Camren/

12. fejezet

Camila szemszöge:

Szinte futólépésekkel siettem Lauren házához. Mikor a ház ajtója elé kerültem, ránéztem az órámra. '10:05'.. 'Hm. Most már nem csengethetek, s törhetek a szüleire.'  Gondoltam magamban. Így  megkerestem Lauren ablakát, majd egy apró kavicsot dobtam irányába.  Egy árny azonnal megjelent, és kinyitotta az ablakot. 

-Camila?- szólt bársonyos hangja az ablakból
-Lauren!- kiáltottam vissza
- Kinyitom az ajtót. Menj oda!- szólt, s becsukta az ablakát.
Az ajtóhoz mentem, ahol pár másodpercen belül Lauren ajtót nyitott, majd egyből felvette velem a szemkontaktust, s elvesztem a gyönyörű zöld szempárban.  Majd végül, elmosolyodott, és lehajtotta a fejét.
-Ne csak itt ácsorogj. Gyere be!- szólt halkan.
Majd beléptem, levettem a cipőm, s felosontunk a szobájába. Becsukta az ajtaját, és leültünk az ágyára.
-Köszönöm a mai napot..- szólalt meg.
-Ugyan.. Én köszönöm. Veled minden perc ajándék..- válaszoltam, s végig simítottam karján, s láttam ahogy beleborzong.
-Nem akarlak elveszíteni!- mondta, s hangja elcsuklott.
-Nem fogsz!- mondtam egy félmosollyal arcomon. Majd ránéztem, s egy apró könycseppet láttam legördülni az arcán. Kezemet állára helyeztem, s magamhoz fordítottam. Ajkaimmal lecsókoltam egy kis könycseppet, majd megcsókoltam. A lány szorosan magához ölelt, ujjaival a hajamba túrt, s alsó ajkamat fogai közé vette, és szenvedélyesen beleharapott. Szétválltunk, s elmosolyodott. Majd egymás szemébe néztünk, s a mosolya szenvedélyes tekintetbe fordult. Közeledni kezdett és forró ajkait éreztem ajkaimon újra. Ez más volt. Szenvedélyesebb volt. Csókunk után ajkait nyakamra helyezte, ami oly hirtelen ért hogy egy kis nyögés szaladt ki a számon. Rám nézett, s egy pajzán mosoly ült ki arcára. Végül lágyan megharapta a vékony bőrt nyakamon, és megpuszilta a megharapott helyet. Újra egymásra néztünk, végül elmosolyodtam.
-Szóval.. Nézhetnénk filmet. Mit szeretnél?- kérdezte csendet megtörve.
-Hm.. Nem tudom igazán.- válaszoltam, mire feljebb kúsztunk ágyán, s ő megragadta a laptopot. Bőngészni kezdett, mire így szólt:
-Mindjárt jövök, addig nézegesd mik vannak..- majd kilépett az ajtón, s halk lépteit hallottam a házuk lépcsőjén. Görgettem a filmeket, de egyik se érdekelt igazán. Csak tekertem fel és le.

Lauren visszatért, és ahogy feljött az ágyra, lecsukta a laptopot, majd letette a mellettem lévő éjjeli szekrényre.
-Hagyjuk a filmeket..- suttogta ajkaimhoz közel, majd hevesen megcsókolt. Combjaimra ült, s szorosan magához ölelt csókunk közben. Hátamat simítgatta, míg ajkaink heves csatát vívtak. Végül kezével a pólóm alá nyúlt, s hideg ujjbegyei, forró bőrömön cikáztak. A szívem szinte a torkomban éreztem. Nyakát kezdtem lágyan csókolgatni, mikor éreztem ahogy kikapcsolja a melltartóm. Pántjait legörgette karjaimon, majd arrébb dobta a ruhadarabot. Kezeimmel felgyűrtem pólóját, s levettem róla, majd ő ugyanezt tette. Végig csókolta felső testem, s én csukott szemmel, ajkaimra harapva élveztem, ahogy lágyan végigsimít s kezei elérik csipőmet. Csókjai megszüntek, mire én kinyitottam a szemem. Kérdően nézett rám, s én csak egy bólintással válaszoltam neki. Lágyan gombolta ki farmerom gombját, s húzta le azt rólam. Végigsimított a lábaimon mire én újra megharaptam alsó ajkamat. Majd csak néztem ahogy apró csókokat hint csípőm köré. Felültem, és megcsókoltam. Megszabadítottam melltartójától, s pár csók után szívni kezdtem a nyakán lévő vékony bőrt, mire egy hangosabbat nyögött.. Azonnal abbahagytam, tenyerem a szájára helyeztem, s füléhez hajoltam.
-Csak halkan Jauregui.. - mondtam, s kissé beleharaptam fülcimpájába. Majd elnevettem magam. Elvettem a kezem a szájáról, hogy megcsókolhassam. Az ölembe ültettem, s megmarkoltam fenekét, mire ő belesóhajtott csókunkba. S nos.. Ami utána történt. Elmagyarázhatatlan. Gyönyörű, és csodálatos volt.

Reggel egyedül ébredtem az ágyában. Zuhany hangot hallottam, ezért csak felkaptam a pólóm, és bementem hozzá.
-Hogy aludtál?- kérdezte mosollyal az arcán.
-Nagyon jól..- válaszoltam, s ledobtam a pólót a padlóra.. Beléptem hozzá, s megcsókoltam. Együtt fürödtünk. Épp öltözködtünk, amikor csak annyit mondott:
-Délután 2-re megyek be...
Szavaim elakadtak, nem mondtam semmit, csak átöleltem. Lementünk reggelizni, s fogta a kezem. Ettünk, nevettünk, és csak arra tudtam gondolni mennyire szeretem. A boldog pillanatot végül egy idegen telefonhívás zavarta meg.
~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~
Vannak még csodák, itt vagyok. Sajnálom a nagy kihagyást, és köszönöm hogy sokan olvasólistára vették a történetem, és olvassák. Szép napot!❤❤