U Got Me • befejezett

3.rész

-Nem hiszem el, hogy fent ragadtunk.-fakadtam ki.

-Nyugi, biztos mindjárt jön egy szerelő vagy valami és lejutunk innen.-mondta BamBam, de már ő is el kezdett aggódni, úgyan is már vagy 5 perce egy helyben voltunk.

-Akkor szedhetné a seggét.-mondtam dühösen. 
Erre mit kaptam válaszul Bambam elkezdett nevetni.

-Tudod, ha jobban bele gondolok nem is olyan rossz itt. Csak mi ketten az ég alatt. Még romantikus is lehetne.-mondta vigyorogva.

-Tudod ne gondolj bele jobban.-hökköltem hátra.

-Késő már teljesen elképzeltem.-húzta tovább az agyam.

-BamBam légyszíves, mivel nem tudom meddig leszünk ide fent, addig is ne szólalj meg.-kértem.

-Az nehéz lesz, de a kedvedért megpróbálom.-mondta kaccsintva. Marha gondoltam.

Szétnéztem lent. Látszott, hogy nem csak én kezdtem elveszíteni a türelmemet. Vajon hol lehetnek most a többiek? Remélem, hogy nem látnak minket, mert az kínos lenne. Vissza fordultam Bambamhez, akinek csukva volt a szeme.

-Nem hiszem el, hogy még így is bírsz aludni.-hűltem el, majd elkezdtem finoman is szólva püfölni a vállát.

-Héj nyugi még élek.-mondta a vállát simogatva.

-Nem igaz, hogy téged egy kicsit se zavar, hogy fent ragadtunk?-kérdeztem.

-Már miért zavarna? Akkor zavarna, ha valamelyik lükével ragadtam volna fent, de mivel veled ezért semmi bajom evvel.-mondta mosolyogva.

Szájtátva meredtem rá. Azt a  barna medvét neki. Miért vagy ilyen őszinte? És még így is cuki.

-Figyi, nem lesz semmi baj. Itt vagyok melletted.-mondta nyugtatva, majd magához húzott és átölelt.

A négy fiúnál

-Eezz kiiráály.-ordibálta Yugyeom.

Épp egy pörgőn ültek és JB keményen forgadta őket.

-Huu szállok.-kiabált Junior is.

Youngjae pedig próbálta letagadni, hogy nem közéjük tartozik.

-Fiúk mi lenne, ha egy kicsit halkabban örülnétek. Már szinte mindenki minket néz.-forgadta a fejét Youngjae.

-Gyere te is ülj be és utána mond ezt.-mondta Junior.

-Köszi azt hiszem kihagyom. Nem szándékozom vissza hozni a kaját ami a gyomromban van.-mondta fintorogva.

Ez a mondat megtette a hatását, mert JB azonnal abba hagyta a pörgetést, Yugyeom és Junior pedig kippantattak. Ami hiba volt mert szédültek nem is kicsit és végűl ebből az lett, hogy egymásnak mentek majd seggre ültek.

Az óriáskeréknél

Épp elhúzodtam BamBamtől, amikor nagy csodára megindult az óriáskerék. Mikor leértünk megkönnyebbűlten sóhajtottam fel. Végre két lábbal a földön állok.

-El se hiszem, hogy élek.-mondtam sóhajtva.

-Nézzük meg a kísértet járatot.-ajánlotta.

-Te engem kiakarsz nyírni? Mert akkor jó úton haladsz.-mondtam íjjedten.

Csak nevetett és kezen ragadott és magával húzott. Azt hiszem a véletlen műve, hogy mindannyian a kísértet járathoz mentünk. Kettessével voltak szedve a székek, összesen nyolc volt a kisvasútban.

A felállás az az volt, hogy Junior Youngjae-vel, Mark Jacksonnal, én gyorsan szóltam Yugyeomnak, hogy üljönbe mellém. Így BamBam JB-vel ment.

-Köszöntjük utasainkat a kísértet járaton. Kérem ne síkoltsanak és a legfontosabb ne rohonjanak el fejvesztve a helyükről. Most kezdődik az igazi móka.-invitálta Junior. A többiek röhögtek rajta, én kevésbé. Inkább megtaláltam a sötétben Yugyeom kézét és azt szorítottam.

Kezdtünk beljebb érni a közepére, de nem történt eddig semmi. Túl nagy a csönd.

-Agyat, agyat akarok.-mondta egy reszelős hang. A fiúk elkezdtek röhögni, mert, mint kiderült Junior volt az Youngjae-vel elől elbohóckodtak.

-Basszus Junior. Még egy ilyen és hamar kint találod magad a vonatból.-mondtam dühösen.

Épp mondani készűlt valamit, amikor egy véres, baltás pacák ugrodt elénk. Én felvisítottam, Yugyeom is, de ő miattam, mert szegényt szinte megfojtottam annyire öleltem, majd a többiek is, de ők már visítva röhögtem rajtam.

-Tay addig rendben, hogy melléd ülök, de arról nem volt szó, hogy meg is folytasz.-mondta nagyokat lélegezve.

-Jézusom ne haragudj.-mondtam rémülten vizslatva Yugyeomt, hogy él-e még.

5 percig minden a legnagyobb rendben volt. Látszólag. Egy velőt rázó sikoltás és nem nem én voltam utána halk lépteket hallottunk. Oh istenem add, hogy Mikulás legyen. Imádkoztam.
Erre oldalról egy zombi ugrodt elő a képembe. Kicsi szívemnek annyi. Felsikoltottam, de erre már mindenki megíjjedt. Az újdonsűlt barátunk visszaugrodt a helyére én pedig fellélegeztem. Mikor érünk már ki? Ennek az alagútnak sosincs vége?

Mire kiértünk én falfehér arcal és bágyadt szemekkel léptem a napvilágba. A többiek remekül szórakoztak rajtam.

-Még egy menet?-kérdezte Jackson.

-Menj a francba.-mondtam dühösen, és megtámaszkodtam a térdemen. Egy kezet éreztem meg a hátamon.

-Jól vagy? Minden rendben?-kérdezte aggódva Mark.

-Rendben vagyok, csak egy kis friss levegő kell és már jobban is leszek.-mondtam halványan elmosolyodva.

Miután mindenki vagyis inkább én mozogható állapotba került elmentünk valamit inni, majd enni.

Mire hazaértem kidültem és aludtam, mint akit leütöttek. Álmomban ugráló zombikról, baltás gyilkosokról és Junior eltortízott hangjáról álmodtam.