U Got Me • befejezett

14.rész

Komotosan ballagtam a lifthez és szinte halálra vártan szálltam be. Apum kifog nyírni. Csak ez zakatólt a fejembe. Leérve veszekedést, ordibálást hallottam. Itt meg mi van?

Azonnal meg is láttam. A fiúk hevesen és egy kicsit sem visszafogottan álltak neki Mr.Youngnak. Ő pedig úgyan olyan bájosan próbált küzdeni ellenük.

-Ne, hogy már kirúgja! Nem is az ő hibája! Maga ilyen faszfej nem lehet.-csíptem el Jackson fonalát.

Oh jézusom. Ez miattam van! Csak ezt ne. Már csak az hiányzik, hogy a GOT7-nek is annyi legyen. Idegesen menten hozzájuk.

-Itt meg mi folyik?-kérdeztem.

-Próbáljuk meggyőzni, hogy ne rugjon ki.-válaszolta Junior.

-A döntése már vég..-kezdtem, de nem tudtam befejezni.

A bejárati ajtóban egy férfi jelent meg. Fekete öltöny, fekete bársony nadrág és hozzá fekete cipő. Az arcán megvetés és hozzá szégyen társult. A szája egy sík vonallá húzódott, evvel jelezve, hogy dühös. Félelemmel vegyes megrökönyödöttséggel néztem rá.

-Apa.-suttogtam.

Tehát felhívta a drága volt főnököm az apám. Remek. Már csak ez hiányzott a mai napomból. Kisebb léptekkel tartott felénk. Mr.Young majd kicsattant örömében. Oh, hogy ásná el magát.-gondoltam.

-Ő ki?-kérdezte halkan oda hajolva hozzám Yugyeom.

-Az apám.-válaszoltam.

-Oh Mr.Kim örülök, hogy látom.-nyújtotta kezét Mr.Young.

Chh. Te smúzolós szarházi.-gondoltam.

-Mr.Young örültem volna, ha más miatt kéne itt lennem és nem pedig ezért.-mondta majd hozzám fordúlt és..pofán vágott.

Pofán vágott. Az arcomat fogva megvetően néztem rá, de megszólalni nem tudtam.

-Te..Te találok neked egy jó munkahelyt, jó fizetéssel és te elrontod. Egy majom? Ez most komoly? Még is mit képzeltél? Ki vagy rúgva otthonról. Szégyen vagy a családra. Ez volt az utólsó húzásod, nem vagy többé a lányom.- mondta ki.

Amit eddig éreztem az csak ízelítő volt. Most egyenesen egy világ dűlt bennem össze. Miért az emberek cselekedetei alapján kell elitélni mást? Miért? Éreztem, hogy potyognak a könnyeim.

-Szerintem soha nem is voltam az.-mondtam ki. Majd megfogtam a cuccom és kisétáltam. Ott hagytam a volt főnöm, az apám és a fiúkat. Nem néztem vissza.

A hideg szél süvítette az arcom, feljebb húztam a sálam és csak mentem előre. Holnap karácsony, a szeretet ünnepen. Na ezt neked szeretetet. Szálingózó hópelyhek, kivilágított Szöul, karácsonyi hangulat, de nekem inkább volt gyászmise hangulatom, mint ez.

Leültem egy padra. Nézzük apám kirugott otthonról, a főnököm a munkahelyemről. Mint, ha előre eltervezték volna. Kiveszek egy szobát, utána meg majd látom.-gondoltam.Mielőtt elindultam volna Bambam hangját hallottam.

-Taylor várj!-kiabált, majd lefékezett előttem.-Nincs hova menned.-mondta.

-Megoldom.-válaszoltam.

-Nekünk van egy szobánk és a többiek is belementek, költöz be hozzánk.

-Én..Én nem..-kezdtem, de nem tudtam mit mondjak. Egyszerűen csak megöleltem.

-Nem hagylak magadra.-suttogta. 
Megfogta a cuccaim és elvezetett hozzájuk.

A fiúk örömmel fogadtak.

-Srácok én..köszönöm.-mondtam.

-Semmiség.-mondták.

Szóval a helyzet, hogy a fiúkkal fogok egy ideig lakni? Azt hiszem igen.

Lepakoltam a nekem kiszánt szobában és leültem az ágyra. Gondolkozásomból egy átkarolt váll ébresztett fel. Idöközben BamBam leült mellém és körűl fogott.

Nem mondott semmit, de nem is kellett. Megfordultam és a vállába temettem az arcom. Elültem volna így egy ideig. Jó volt érezni, hogy itt van mellettem. Másra nem volt szükségem csak rá.

Halihó^^
Köszönöm, hogy vannak akik olvassák a történetet, és a votokat is kommenteknek is hálás vagyok^^ A storynak már csak egy befejező része lesz :) Remélem tetszett mindkinek ☺