Mixed (Befejezett)

Izzy

Izzy megtörölte a könnyes szemeit és gyors léptekkel leszállt a buszról. Hátizsákja pántjait erősebben szorította. Nem érzett félelmet de azért szomorú volt, hogy ott kellett hagynia a megszokott környezetét. Ám nem volt maradása, már nem bírta ahogy az emberek rá néztek. Még ő volt a rossz! Ő aki csak áldozat volt és semmi rosszat nem tett. 

A szülei is mindennap olyan kétségbeesetten néztek rá. Mintha azért fohászkodtak volna magukban, hogy a lányuk tűnjön el. Hát Izzy megtette - eltűnt. Volt egy kevés megtakarított pénze és lelépett. Nem érdekelte hova megy, csak felszállt az első induló buszra és a végállomásig kérte a jegyet. A busz egy kietlen helyen állt meg. A pályaudvar felett a Hellsing név villogott. A lány még sosem hallott erről a kisvárosról, de hat órát töltött a buszon úgyhogy kellő távolságban volt az otthonától. Vesz pár cuccot egy éjjelnappaliban, aztán keres egy hotelt és holnap már tovább is áll. A terve az volt, hogy valahol munkát keres és új életet kezd. 

Hátra hagyja a mocskosságot, hátrahagyja Derek önelégül pofáját, hátrahagy mindent. Az órájára pillantott, ami már majdnem éjjel kettőt ütött. A mobilja nem működött. Ki kellett vennie a kártyát miután a szülei vagy száz sms-t küldtek és folyamatosan megállás nélkül hívogatták. Hagyott nekik levelet, mindent leírt benne és nem akart velük beszélni. Mindannyiuknak jobb lesz így. Vajon az éjjelnappaliban lesz mobilkártya? Izzy nagyon remélte, hogy lesz. Megigazgatta elszabadult hullámos tincseit, kidörgölte a szemeiből a zavaró könnyeket és körbe pillantott. Senkit sem látott... Kivéve egy nőt, aki vele együtt szállt le a buszról. Boldog volt, hogy nem egy férfival kell szóba elegyednie. Az is lehet, hogy ahhoz oda se menne...

Nem lehetett biztos benne, hogy a nő idevalósi, de úgy döntött megkockáztat egy kérdést. 

Szapora léptekkel a nő felé haladt. 

- Bocsánat! - szólalt meg kicsit hangosabban. A nő meglepődve fordult felé. - Bocsánat, hogy csak így lerohanom...- szabadkozott Izzy mosolyogva. A nő tartása sem volt már olyan merev. A fiatal lánynak mindig is könnyedén ment mások megnyerése. - Esetleg megtudná mondani, hogy a városban hol találok éjjelnappali üzletet és hotelt? 

- Óh, éjjelnappali boltunk nincs. Csak a város szélén lévő benzinkút van nyitva. 

Izzy elhúzta a száját. A benzinkutak mindig drágák, neki pedig spórolnia kellene. Mindegy, majd csak  legszükségesebbet veszi. 

- De hotel ugye van? - reménykedett a lány. Szinte mindenhol vannak hotelek - gondolta. 

- Igen, igen - bólogatott a nő. A táskájából előhúzott egy kis noteszt és tollat. - Tudod mit? Lerajzolom neked - ajánlotta fel. 

- Köszönöm! Nagyon hálás vagyok - mosolyodott el igazi boldogsággal Izzy. Nem minden ember volt ilyen segítőkész. 

- Egyébként hogy-hogy ilyen későn egyedül vagy? A szüleid tudnak róla? 

A lány egy percre megfagyott, de már felkészült a felnőttek aggodalmas kérdéseire. Kitalált egy mesét, amit előadhat nekik. 

- Látogatóba megyek a nagymamámhoz. Már két éve nem láttam. A szüleim nem tudtak szabadságot kérni, a suliban pedig épp szünet van. Szóval... - vont vállat. - Ez az első utam egyedül, de fél óránként hívogatnom kell anyuékat - felkacagott és enyhén megrázta a fejét, mintha csak egy enyhén bosszankodó tini lenne, akit túlzottan féltenek. - Reggel indultam, de a nagyi nagyon messze lakik. Tudja nem bírom a repülőket - fecsegett. Minél több a fölösleges információ annál inkább eloszlatja a kétséget az emberekből. Ezt még annak idején az anyjától tanulta, aki sokszor alkalmazta az ilyesmit. Nem volt ugyan megrögzött hazudozó, de sok dolgot nem szeretett megosztani másokkal. 

- Értem - mondta a nő és letépte a papírt, hogy Izzy kezébe nyomhassa. - De azért nehogy bajba kerülj! 

- Ugyan! Egy ilyen kis városban mi baj történhetne? - kérdezte a fekete hajú vigyorogva. 

- Igaz, Hellsing-nél unalmasabb hely nem sok létezik. 

A nő búcsút intett és folytatta az útját, miközben Izzy a rajzolt térképet tanulmányozta. Meglepődött, hogy milyen részletes volt és, hogy könnyedén kitudott rajta igazodni. Elindult hát a benzinkút felé, ami durván öt kilométerre volt, szóval várt rá egy hosszú séta... Vett egy mély lélegzetet és elnyomott egy ásítást. A buszon egy percre sem bírta lehunyni a szemét, pedig próbálkozott. De akárhányszor becsukta a szemhéjait maga előtt látta a történteket. Gyáva dolog volt a megfutamodás - ezt maga is tudta -, de lehetne rosszabb is... Volt egy időszak, amikor rosszabb volt... 

Izzy előre pillantott. Az egyik lámpa pislákolni kezdett és lágy zümmögő hangot adott. A lány hátrasimította a füle mögé a tincseit, vett egy nagy levegőt és elindult. Kár lett volna azt mondani, hogy a kietlen utcákon nem félt. A legapróbb neszre is összerezzent, pláne ha emberi hangokkal vegyült össze. Amikor kiért a lakatlan részre, akkor egy kicsit megkönnyebbült... Hisz mi az esélye annak, hogy még valakik úgy döntenek esti sétára indulnak egy horror filmbe illő helyszínen? Bár rossz dolgok nem csak a kietlen helyeken történhetnek...  Rossz dolgok ott is megeshetnek ahol alapból biztonságban érzi magát az ember. Mi több... Ott talán még gyakrabban is eshet meg az ilyesmi, hisz az ember biztonságban érzi magát és a figyelme lankad. Arról már nem is beszélve, hogy valaki olyan árthat nekünk, akiben megbízunk... Megint felrémlett előtte Derek arca. A szemeiben csillogó vadság és az a gonosz öntelt kacaj. 

Jó ideje sétált, már az út szélén. Mellette az erdő terült el. A távolban látta a kis város fényeit. A combja kicsit átfagyott, az ujjai is elgémberedtek. Ahogy előre nézett már kezdtek kirajzolódni előtte a benzinkút körvonalai. Még távol volt ugyan, de látta, hogy egy kicsi és régimódi benzinkútról van szó. A neonfények viszont már a távolból is jól láthatóak voltak.

Gallyak ropogása ütötte meg a fülét. A lány megtorpant. Fülelt, de semmi több nem történt, így tovább indult. Biztos valami vadállat - gondolta. Ám megint hallotta a zajt és most már közelebbről, mintha őt követné...  A lány nagyot nyelt miközben a sötétségbe bámult. Pupillái kitágultak. Semmit sem látott és semmit sem hallott. Elfogta a borzongás. Úgy érezte, mintha több száz szempár nézne vissza rá. Ők látják, de ő semmit sem lát. Egyre hevesebben vette a levegőt. Ökölbe szorította a kezeit és futásnak eredt. Nincs az erdőben semmi, csupán túl élénk a képzeleted - oktatta magát, de egy percre sem állt meg addig, amíg nem érte el a benzinkutat. Hátra sem mert nézni, félt attól amit láthatott volna. Amint a fényárba lépett a szíve heves dübörgése kicsit alább hagyott. A parkolóban egy kamion pihent és mintha fiatalok nevetése is hallatszott volna valahonnan. Lehet, hogy ők szórakoztak vele? Izzy megrázta a fejét. Nem kell mindenbe rosszat látni. Belépett a benzinkút bejárati ajtaján. A pult mögött álló nő egy szatyorba pakolt pár holmit, de most mosolyogva felé fordult. A fekete hajú lány halkan köszönt és máris a sorok közé lépdelt. Néha idegesen kinézett az ablakokon, ám nem látott semmi ijesztőt. Ostobának érezte magát a hatalmas ijedtsége miatt. 

Éppen egy csomag kekszet tett a kosarába, amikor jobb oldalról feltűnt egy férfi. Egyetlen másodpercre megdermedt, de semmi más jelét nem adta annak, hogy zavarná a dolog. A pasas a pulthoz lépett és társalogni kezdett a fiatal nővel. A lány újra kinézett és figyelmét ezúttal a kamion kötötte le. Minden bizonnyal a fiatal férfié lehet. Ahogy Izzy végig nézett rajta rájött, hogy tipikusan úgy fest, ahogy egy kamionost elképzel. Baseball sapka, ing, elnyűtt farmer. 

Aztán a benzinkút parkolójába befordult egy kék színű Honda és kiszállt belőle egy tizenéves fiú. Eldobta a cigarettáját, aztán az épület felé vette az irányt. Micsoda forgalom - gondolta a lány. Saját gondolatainak a pultnál lévő lány is hangot adott. 

- Nahát, nem szokott ekkora forgalmunk lenni. Pláne éjszaka.

Nos, ez egy különleges éjszaka lehet - döntötte el Izzy.