Mixed (Befejezett)

Percek...Órák...

Sziasztok! 

Tudom, tudom... Megint sokat kellett várni az új részre. Sajnálom! De remélem van olyan, akit még érdekel a folytatás. Illetve remélem, hogy ez a fejezet is elnyeri a tetszésetek :)

A ruha lehullott Julian fejéről. Jobban mondva arról a lényről, ami Julian-ból lett. 

A szemeiben lévő erek többsége elpattant és vérben forogtak. Az életnek egyetlen szikrája sem csillogott bennük, csupán üvegesen meredtek Denis arcába. Olyan volt, mintha látná őt, de mégsem őt látná, csupán a prédáját, akivel azonnal végeznie kell. A szája sarkából vékony fekete folyadék szivárgott. Az arca eltorzult és szinte rá sem lehetett ismerni. Hirtelen vicsorogni kezdett. A fogait is a fekete folyadék szennyezte. Rettentő gyorsasággal a fiatal fiúra vetette magát. Denis üvöltött és próbálta menteni magát, de a szörnyszülött kegyetlenül lecsapott és nem vágyott másra csupán pusztításra. Hegyes karmaival felszántotta Denis karját. Xav és Marcus szinte egyszerre ocsúdott fel a sokkból és együttes erővel lefogták le Juliant. Mindketten a hóna alatt ragadták meg a fiú testét.

A lénynek hatalmas ereje volt és a ketten alig bírtak vele. A száját csattogtatta és a torkából felismerhetetlen hangok törtek fel. Mindenki egyszerre üvöltözött és sikított. 

Izzy a falhoz rohant és lekapta a tűzoltó készüléket. 

- Nyomjátok a földre! - parancsolta. Hangja határozott volt, valójában azonban rettegett. A feje fölé emelte az eszközt, hogy lesújthasson vele. Jules továbbra is magából kikelve vonaglott és vonyított. Xav és Marc elkezdték a föld felé nyomni, bár mindez nem volt egyszerű.

- Mire készülsz? - nyüszített Denis, aki a sebére tapasztotta a kezét, melyből vér szivárgott. Izzy nem felelt, amint a fiú lekerült a földre fejbe vágta. A hang, ahogy a fém lesújtott a fejre rettenetes volt. A reccsenő puffanástól a hideg rázta a lányt. De hiába mért hatalmas ütést a másik koponyájára az ugyanúgy folytatta az őrületes rohamot.

- Miért nem ájul el? - sikította Etna kétségbeesve. A válasz viszont túlontúl felkavaró volt. Hisz Jules már meghalt... Sőt, egyenesen átalakult valami egészen más lénnyé. Mintha megfertőződött volna valami szörnyű kórságtól, amely átvette felette az irányítást. Nem hasonlított semmire, amit eddig ismertek. 

- Folytasd! - kiáltotta Xavier, akinek már izzadság gyöngyöződött a homlokán az erőfeszítéstől. Nem volt ezzel másként Marc sem. A fekete hajú lány vette egy nagy lélegeztet és újra csapott, majd újra és újra. Jules arca kezdett felismerhetetlenségig torzulni, de még mindig küzdött az őt fogva tartó karok ellen. Izzy szemeit már könnyek homályosították el, de újra ütött. A fiú koponyája behorpadt... A fejéből is fekete folyadék áramlott. Olyan volt, mintha az agya egyszerűen elrothadt volna. A lány még egyszer lecsapott. A ruháját és az arcát már befedte a mocskos folyadék, ahogy a két férfit is. Végül Jules nem mozdult többé... Úgy tűnt vége... Izzy kezéből azonnal kiesett a poroltó. Lenézett a testre és elkapta a hányinger. Öklendezve fordult el és csak nehezen kapott levegőt. Mindenki döbbenten nézte a holttestet. 

- Mi a franc volt ez? - sírt fel Etna és keze remegett. 

- Megölted - motyogta Denis. 

- Ez az izé, már nem a barátod volt! - mordult fel Marcus bosszúsan, akinek már tényleg elege volt a kölyök hisztijéből. Ám ezúttal még a történtek is felzaklatták, hiszen ilyesmit ezidáig maximum valami horror filmben láthatott. Izzy a kezét és az arcát kezdte dörzsölgetni.

- Le... Le... Le kell mosnom  - dadogta remegő ajkakkal. Egyre erősebben dörzsölte a bőrét. Xavier mellé lépett és megfogta a kezét, mire a lány ijedten és kétségbeesetten nézett rá.