Mixed (Befejezett)

Szörnyek városa

Hello! 

Úgy terveztem, hogy ezzel a fejezettel le is zárom a történetet... De aztán mégse így történt. xD Szóval még várható minimum egy rész. :) (Aztán ki tudja...Lehet több lesz. Azt meg már szinte meg se kell említenem, hogy bocsi a nem túl gyakori frissítés miatt. xD)

Az idős asszony elképedve nézte a mészárlást, amely az utcákon folyt. A sikolyok hangja beszűrődött a falak közé is. A csontok ropogó hangja és az inak szakadása örökké a tudatába rögződött. A démonok bementek a házakba és kirángatták a szerencsétleneket, akik pedig menekülni próbáltak azokkal is eljátszadoztak. Élvezték a pusztítást, amelyet véghez vihettek. Ezeknek a lényeknek a félelem volt a legfőbb táplálékuk. 

Erről az egészről pedig csakis ő tehet... Éppen ezért érte az a hatalmas csapás, hogy az ő szeretett unokái nincsenek a biztonságot nyújtó házban, ahol lenniük kellene. 

Sosem kellett volna olyan erőkkel játszaniuk, amelyekhez nem értenek...

Réges-régen, amikor még kislány volt, a városban szörnyű betegség pusztított, amely az állatokat és a növényeket támadta. A városnak akkoriban az volt minden betevője. Mindenki a mezőgazdaságból élt meg. Bármit is csináltak semmi sem volt hatásos. 

Mindenki kétségbeesett. Brenda azonban ostoba gyermek volt csupán, aki nem tudta milyen erőket szabadít el. 

Fekete mágiát alkalmazott... Akkoriban azt sem tudta még, hogy mi az és nem is igazán remélte, hogy működni fog. De mégis így lett...

A családjuk évezredek óta óvott egy titokzatos könyvet, amelyben különféle szertartások voltak fellelhetőek. Ő pedig alkalmazott egyet, nem törődve a figyelmeztetésekkel. 

A város felvirágzott és a kis Brenda szinte meg is feledkezett az egészről. De ahogy idősödött egyre többször törtek rá furcsa látomások. Látomások egy városról, melyet szörnyek lepnek el... Szörnyek melyek csupán egyetlen éjszakán át maradtak, de ez idő alatt mindenkivel végeztek, aki élt és mozgott. 

Hosszú ideig senkinek sem mert beszélni róla, csupán a kiutat kereste. Tudta, hogy nem ment el az esze. Tudta, hogy a látomásai be fognak következni. Az egész élete rá ment. Még a férje is elhagyta, hisz azt gondolta megbolondult. Egyetlen mentsvára a fia volt, aki viszont egy mihaszna alakká vált. Ezekben a percekben is mélyen durmolt az alkohol miatt és még a halál sikolyok sem ébresztették fel. De aztán ott voltak neki az drága unokái. Az unokák, akik újra visszaadták a reményét. Mindkét gyerek olyan rendes volt és okos. Tudta, hogy remek felnőttek lesznek. Így nem adta fel! Minduntalan kutatott. Talált is egy megoldást, amely nem volt tökéletes, de legalább képes volt megóvni vele a városiakat. 

Ha alkalmazta az igét, akkor a szörnyek nem tudtak belépni az épületbe. A gond csak az volt, hogy ezt az igét maximum akkor lehetett alkalmazni, ha a szörnyek megjelenése előtt mondják el. Azaz a mai éjszaka. Valamilyen furcsa oknál fogva az idős asszony érezte a csontjaiban, hogy ma fog megtörténni. Tudta, hogy a démonok ma érkeznek meg, hogy elvegyék a fizetségüket. Brenda mindenkit felhívott telefonon, de rengetegen még az ige befejezése előtt rácsapták a készüléket, vagy akadtak olyanok is, akik fel sem vették a telefont... 

Ráadásul a démonoknak sok trükk volt a tarsolyukban... A szemközti szomszédja Lotti hitt neki... Maga is alkalmazta a varázslatot. Ám most mégis két démon tépte darabjaira. Brenda kénytelen volt elfordulni, ugyanis nem bírta a látványt. Mit láthatott a szomszéd asszony, hogy oly kétségbeesetten kiszaladt a házából?  

A nő csak abban bízott, hogy az unokái jól vannak... Többször is próbálta már hívni őket, de a vonalak süketek voltak. Már csak a remény maradt számára.