Mixed (Befejezett)

Denis

- Nem tetszik ez nekem - motyogta Denis. 

- Ne légy már hülye kis pöcs - vágta hátba az egyik társa és úgy vigyorgott akár egy örült. Végül is ha jobban belegondolt mind a három srác úgy festett, mint egy bolond, aki a szanatóriumból szabadult. Furán csillogtak a szemeik és volt valami a mosolyukban, amitől a hideg is kirázta. De ők voltak a suli menői és nagy szónak számított, hogy éppen vele - egy kilencedikessel - álltak szóba. 

Denis mindig is jófiúnak számított. A jegyei sem voltak rosszak. Sosem került bajba. Mindig megcsinálta a rábízott feladatokat. De unta, hogy csupán egy szürke kisegér. Viszont nem akart gondot okozni az embereknek. Rosszul érezte magát attól, ha miatta kár keletkezett vagy egy ártatlant büntette meg. 

Etnát ismerte. Jóba volt a szüleivel. Sőt kiskorába még vigyázott is rá. Nem volt baja a lánnyal. Nem akarta őt felbosszantani. De ha nem teszi, akkor a srácok kiközösítik és ezt sem akarta. Élvezte, hogy a gimiben mindenki figyelemmel kísérte már csupán azt is, hogy végig halad a folyosón. Nem akarta ezt elveszíteni. Nem akart újra elveszni a tömegben. 

- Jó - sóhajtott nagyot.  

Röhögve léptek be az ajtón. A szőke hajú lány azonnal felnézett. A szemeiben gyanakvás csillogott, de azért köszöntötte őket. Denis már akkor kellemetlenül érezte magát. Vajon Etna megismeri őt? Végül is rég találkoztak utoljára... Vajon be fogja árulni a szüleinél? A szüleinek azt mondta, hogy a barátaival dolgozatra tanulnak és megnéznek pár filmet. Úgy állította be, hogy ez amolyan macsós nap lesz. 

Végül is valamilyen szinten igazat mondott. A barátaival lóg. Igaz tanulásról szó sincs. A szülei pedig nem engednék, hogy éjjel céltalanul kint bóklásszon. 

Ben vett egy jégkását, aztán a hátsó rész felé indult és kiborította azt. A többiek nevettek, úgyhogy Denis is így tett. Követte őket. Hisz mit tehetett volna? Etna mérgesen összehúzta a szemöldökét. 

- Mégis mit művelsz? 

- Megvettem. Szóval most már azt csinálok vele, amit akarok - válaszolta gúnyos hangon a fiú és a pohár teljes tartalmát a földre borította. A lila színű folyadék beterítette a padlót. 

- Tévedésben élsz öcskös - morogta a szőke lány. - Ha csak baromkodni akartok, akkor most rögtön húzzatok el! 

- Ugyan már, cica. Lazíts! Mi itt vevők vagyunk - vigyorgott Bruno is és úgy tűnt nagyon tetszik neki a szemtelensége. Ám a lány már kevésbé volt vevő a poénjára.  

- Nos, fiúk - mosolyodott el Etna. - Ha nem húztok el, akkor kihívom a zsarukat és nem hiszem, hogy a szüleitek örülnének neki, ha őrsre kéne értetek menni. Menjetek, amíg szépen kérem!

Kezében máris ott volt a telefon és a szemeiben látszott, hogy ez nem puszta fenyegetés. 

Denis azonnal lefagyott. Csak ezt ne! Semmi szüksége nincs arra, hogy a szülei megtudják miket csinál. Akkor már inkább nyelje el a föld most rögtön!

- Figyi, szerintem húzzunk innen - motyogta a többieknek, de egyikük sem figyelt rá. 

- Jó! - kiabálta Julian. - Elmegyünk - tárta szét színpadiasan a karjait és még enyhén fejet is hajtott. A másik két fiú mérgesen szorította össze az állkapcsát. Ők tovább szították volna a tüzet, Denis ezt jól tudta. Bruno fojtott susmogásba is kezdett és megragadta a fiú karját. Julian amolyan főnöknek számított. Két társa mindig hallgatott rá, szóval rajta múlt minden. A magas srác elrántotta a kezét a másiktól és elindult kifelé. Társai követték.