Mixed (Befejezett)

Zavar

Elnézést és szégyellem magam, hogy ilyen sokáig nem volt új rész... De eléggé elakadtam és kedvem se sok volt. Ám lassan, de biztosan haladok. :)

A holttestek mindig is felkavaró látványnak számítottak. Bár talán a múltban még sokkal rugalmasabban kezelték mindezt, hiszen fényképeket készítettek az elhunytakról. Ám ez már a huszonegyedik század volt, ahol egy ilyen eset után az ember évekig pszichológushoz járkálhat. Izzynek volt már tapasztalata a dilidokik terén és a saját meglátása szerint csupán pénzkidobás volt az egész. A traumákkal csak maga tud megbirkózni és ebben egy szakember nem tud neki segíteni. 

Az emberek egyszerűen rosszul lesznek, ha sokáig egy légtérben kell lenniük a hullával. Ez valószínűleg valami fajta evolúciós védekezés. Annyira féljük a halált, hogy a puszta látványától elbizonytalanodunk... Arra, hogy ezt valaki elviselje születni kell. Izzy sosem tudta megérteni a temetkezési vállalkozókat vagy a boncolókat. Ő már most úgy érezte, hogy becsavarodik. A falat tudta volna kaparni.

Azt mondják a halál nyugodt. Ám a fiú teste, a lányban csupán az ellentétes dolgokat váltotta ki; Zavart, félelmet, pánikot és még sorolhatnánk. Jules halála fájdalmas volt és ez a fájdalom az arcára is kiült. A szemei fennakadtak, a szája nyitva maradt és persze mindenhol vér borította. Még a kezei és a lábai is furcsa kifacsart pozícióban álltak. 

- Vigyük be a mosdóba. Én nem bírom nézni - hozta fel az ötletet Izzy. Etna felé kapta a fejét és kissé eltátotta a száját. Nem mondott ő ezzel semmi rosszat. Tudta, hogy a többiek is így éreznek, akkor meg miért néz mindenki olyan vádlón? - Oké! Akkor legalább takarjuk le - vetette fel kétségbeesetten az újabb ötletet, aztán bosszúsan hátrébb lépkedett és leült a pulthoz, majd hátát neki vetette. Nem tudott mást tenni. Tehetetlennek és elveszettnek érezte magát. Új élet reményében utazott el, erre ilyesmibe keveredett... Valaki nagyon utálhatja odafent.  

Xavier pulcsija csupa vér volt, hisz azt használta, amikor megpróbálta elállítani a vérzést. Azzal mégsem takarhatták le szerencsétlen fiút. Denis felé emelte a kezét, aki azonnal lekapta a kabátját, amivel Xav letakarta a test fejét és felső részét. 

Szinte fel sem tudta fogni, hogy a padlón fekvő srác már nem él. A sokk okozhatta, hogy nem kezdett rögtön pánikolni. 

Denis még mindig pityergett, ami már Xaviert is kezdte felhúzni. A fiúnak el kellene mondani pontosan, hogy mi történt. Xav oda lépett hozzá és felhúzta a földről, ami nem volt kis teljesítmény tekintve, hogy a másik mennyire elhagyta magát. 

- Hogy hívnak? - kérdezte. Valami semlegessel kezdett. Próbálta megnyugtatni vagy valami ehhez hasonló. Egyszer azt hallotta, hogy ilyen helyzetben nem szabad rögtön a tárgyra térni. 

- De...Denis - dadogta remegő ajkakkal.  Xavier bólintott és most már enyhített a szorításon. 

- Nyugodj meg! Biztonságban vagy - mormolta. Marcus felhorkantott, mire Xav mérgesen rá pillantott. Az volt a cél, hogy a fiatal fiú lenyugodjon és Marcus a kis közbevágásával nem volt épp megnyugtató. Viszont a nővére feltűnően közel húzódott hozzá és legalább ő biztonságban érezte magát, hogy egy igazi felnőtt férfi is velük van. Xavier bezzeg nem volt ilyen jó véleménnyel... Néha a kor semmit sem ér. Ráadásul a kamionos úgy festett, mint egy kitörni készülő vadállat. Nem kezelte jól a stresszes helyzeteket és ezzel nekik is árthat. - Jobban vagy? - kérdezte gyengéden. - Kérsz valamit inni? 

Denis bólogatott. Xav hátra pillantott a földön üldögélő lányra, aki kíváncsi szemekkel nézett vissza rá. Hamar vette a lapot és felkelt, hogy a hűtőből kiemeljen egy üdítőt. Amikor átadta, tartotta a tisztes távolságot és nagyon ügyelt, hogy még véletlenül se érjenek össze az ujjaik. Xavier úgy gondolta, hogy nem kedvelheti az idegeneket.